Életének 88. évében elhunyt Baracs Dénes Pulitzer-díjas újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt tudósítója, számos könyv szerzője – tudatta velünk a szomorú hírt lánya, Judit és felesége, Klára. Temetéséről a család később értesíti a barátokat, ismerősöket, tisztelőket.
Baracs Dénes 1937. június 14-én született Budapesten – szűk két hét múlva töltötte volna be 88. életévét. 1953-ban, a bukaresti magyar líceumban érettségizett; 1953 és 1958 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult újságírást, 1961-ben az egyetem magyar szakát is elvégezte.
A Szolnok Megyei Néplapnál kezdte újságírói pályafutását 1958-ban, 1960-ban lett az MTI külpolitikai főszerkesztőségének munkatársa, majd turnusvezető szerkesztője, a főszerkesztő első helyettese. Később a Panoráma rovat vezetője volt 2012 végéig. 1969 és 1974 között az MTI pekingi, 1976 és 1981 között párizsi, 1988 és 1992 között brüsszeli, 1992 és 1998 között bukaresti tudósítójaként dolgozott, 1985 és 1988 között az Interpress Magazint szerkesztette.
Tucatnyi könyvet jegyez szerzőként, főbb művei: A pekingi szemüveg (1973), Portugália szegfűvel (1974), A fal mögött: Kína (1975), Virágozzék egy szál virág! (1980), Mitterrand – franciaországi változások (1981), Párizsból nem jelentettem (1983), Tanuld meg újra Kínát! (1984), Társbérlet Párizsban (1986), Teng Hsziao-ping (1987), Csizma a képernyőn (1990), Chansonévek (1998).
Munkássága elismeréseként 1986-ban Rózsa Ferenc-, 1988-ban Magyar Lajos-díjat, 1996-ban Pulitzer-emlékdíjat kapott, 2006-ban átvehette a Magyar Újságírók Országos Szövetségének életműdíját, az Aranytoll-díjat.
