Nem találtam erről megbízható statisztikai adatot, de jó eséllyel a világtörténelem egyik legnagyobb sajtótájékoztatóját tartotta volna XIV. Leó pápa, ha valóban megjelent volna itt a beharangozott 6000 újságíró hétfőn délelőtt – írja Urfi Péter a 444.hu-n május 12-én megjelent cikkében. Valószínűleg közel sem voltak ennyien, ahogy 2013-ban sem volt ott mind az 5000 akkreditált kolléga Ferenc megválasztása után a nagy auditóriumban. Ettől még a mostani óriási tömeg és a hangulat is inkább koncertre emlékeztetett, mint sajtóeseményre.
A pápák majdnem száz éve, a Vatikáni Rádió megalapítása óta élen járnak a tömegkommunikációban, és különösen igaz volt ez Ferencre, aki megválasztása után szabályosan elbűvölte az akkreditált újságírókat, amikor vicceket mondott és személyes történeteket osztott meg. Ilyesmit egyik elődje sem tett, és ezt XVI. Benedektől sem lehetett várni. Ő csak felolvasta előre megírt, rövid beszédét, viszont ebben igen szépen beszélt az újságírói munka fontosságáról.
A szó hagyományos értelmében ezek nem sajtótájékoztatók voltak, hanem úgynevezett audienciák, találkozások az újságírókkal, hiszen kérdéseket nem lehetett feltenni. Arra viszont remekül alkalmasak voltak, hogy a nagyon formális, szabályozott misék, áldások és beszédek után az új pápát kicsit oldottabb közegben lehessen szemügyre venni.
Ez történt XIV. Leóval is, akit hatalmas ováció fogadott, amikor belépett a terembe. Mielőtt nekilátott volna felolvasni a bekészített szöveget, kedves modorban mondott egy gyenge poént arról, hogy nem az a teljesítmény, ha az elején tapsolnak, hanem az, ha a végén is ébren vannak.
Olasz nyelvű beszédében megköszönte az újságírók munkáját, és olyan jól idézhető mondatokat is mondott, mint hogy „csak tájékozott emberek hozhatnak szabadon döntéseket”.
Újra meg újra visszatért a háborúra és a békére. A Hegyi beszédet idézve mondta, hogy az újságíróknak nem szabad elválasztaniuk az igazság keresését attól a szeretettől, amellyel keresik azt. „A kommunikációnk módja alapvető fontosságú: nemet kell mondanunk a szavak és képek háborújára, el kell utasítanunk a háború paradigmáját”. A kommunikáció „nemcsak az információ továbbítása, hanem egy kultúra, egy emberi és digitális környezet megteremtése is, amely a párbeszéd és a vita terévé válik”.
Szolidaritását fejezte ki a bebörtönzött újságírókkal, és szabadon engedésük mellett állt ki. Külön kiemelte azokat, akik háborús övezetekből tudósítanak az életük kockáztatásával.
Ezeket az első médiaeseményeket sokan értelmezik programadónak, és hát a béke kérdése mellett a mesterséges intelligencia az, amelyre XIV. Leó itt is kitért, és amelyről tegnap azt mondta: az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás. Most úgy fogalmazott: „hatalmas potenciál” van benne, de „felelősséget és gondos mérlegelést igényel annak biztosítása, hogy mindenki javára lehessen használni, hogy az egész emberiség javára váljon”.
Bár az itt megjelent újságírók egy része a következő években is vatikáni tudósító lesz, és akár kritikusan is tudósít majd az itt zajló eseményekről, ezúttal nem médiamunkásokat láttunk az élő közvetítésen, hanem rajongókat.
A teljes cikk elolvasható a 444.hu-n.
Fotók: Alberto Pizzoli / AFP
