„Jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák… Barátaim, túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl…”
Kiirtani való poloskák lennének a civilek és az újságírók? Rendben van az, ha a magyar miniszterelnök olyan stílusban kelt ellenük gyűlöletet, ahogy 20. századi elnyomó diktatúrák tették?
Ha ezekkel nem értesz egyet, de esetleg félsz megszólalni, mert a kormánynak vagy az irányítása alatt álló állami intézmények valamelyikének dolgozol, vagy dolgozik valamelyik családtagod, megmondom, mit tudsz tenni.
Mert ez a fajta gyűlöletkeltés valóban egy újabb határátlépés. Innentől kezdve egyértelmű, hogy a magyar állam vezetése olyan ellenségként kezeli a kollégáimat és jómagamat, akiket ki kell söpörni, akikkel most már tényleg kezdeni kell valamit, mert, Orbán Viktor szavaival, „túl sok mindent éltek túl”.
Mindig mondom, hogy érdemes komolyan venni, amit Orbán kijelent – az esetek nagy részében teljesen nyíltan megmondja, hogy mit szeretne elérni. Most például egy olyan Magyarországot, ahol reményei szerint már sem az ellenzék, sem a civil társadalom, sem az újságírók nem lesznek képesek semmiféle kontrollt gyakorolni a rezsim felett – akárcsak azzal, hogy tájékoztatják a nyilvánosságot.
Lassan egy évtizede dolgozom oknyomozó újságíróként. Azok az ügyek, melyeket Rogán Antal és körének korrupciós ügyeitől mondjuk a Fudan-egyetemről szóló (akkor még titkos) terveken és a külügyminisztérium orosz meghekkelésén át mondjuk a mini-Dubaj projektig feltártam, ezek a sztorik sosem derültek volna ki, ha nincsenek azok a lelkiismeretes és bátor emberek, akik az erről szóló információikat megosztották velem.
Hiába próbálja az Orbán-kormány úgy beállítani, hogy hol a CIA, hol az ukrán titkosszolgálat fizeti és látja el információkkal a magyar újságírókat: ők is pontosan tudják, hogy a megannyi korrupciós ügyről vagy hatalommal való visszaélésről szóló botrány azért láthat napvilágot, mert már a saját beosztottaik sem tudnak félrenézni. (…)
A magyar kormánynak, a magyar államigazgatásnak, az állami szerveknek és állami tulajdonú cégeknek, illetve az állami felügyelet alatt működő intézményeknek (az egészségügytől az oktatásig) nagyon nagy részben tisztességes, becsületes, hazaszerető, kulturált és a szélsőségektől tartózkodó magyarok dolgoznak. Sőt, mivel ők sokszor a hatalmi gépezeten belül vannak, vagy annak a működésére jóval részletesebben rálátnak, ezért nálunk sokkal pontosabban tudják, hogy a kormány mit művel, és miféle emberi minőségű vezetők hozzák a döntéseket.
A kontraszelekciót, a korrupciót, a hatalommal való visszaélést, a beosztottaikkal való ordenáré bánásmódot belülről mindig sokkal jobban lehet látni, és ami fontosabb: sokszor ezeket dokumentumokkal, üzenetváltásokkal vagy akár hangfelvételekkel is lehet bizonyítani.
Ezek a bizonyítékok, ha eljutnak a nyilvánossághoz, hitelesen tudják bemutatni azt, hogy a poloskázás, gyűlöletkeltés és ellenségképzés semmi másról nem szól, mint hogy elterelje a figyelmet a valódi problémákról, az elképesztő mértékű lopásról és az egyéb hajmeresztő, az országot megkárosító döntésekről. Illetve arról, hogy az a szűk réteg, mely haszonélvezője a rezsimnek, minél tovább hatalmon tudjon maradni.
Azok, akik a kormánynak vagy állami szerveknek dolgoznak úgy, hogy közben viszolygással nézik, ahogy először a más bőrszínű külföldiek, majd az elmúlt években egyre-másra magyar állampolgárok különféle csoportjai váltak a felettük politikai felügyeletet gyakorló kormány új kijelölt ellenségeivé, sokszor érezhetik úgy, hogy hiába forog a gyomruk ettől az egésztől, a legbiztonságosabb számukra az, ha csendben meghúzzák magukat, hiszen nincs más választásuk.
Ez azonban nem igaz.
Ahogy az elmúlt években számos példa megmutatta: ha egy-egy vállalhatatlan kormányzati terv, döntés vagy lopás nyilvánosságra kerül, annak igenis van hatása. Még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy a magyar társadalom beleunt a korrupciós ügyekbe, valójában sosem lehet tudni, hogy az egymásra rakódó sztorik mikor érik el azt a kritikus szintet, amikor egyszer csak mégis lesz valódi következmény.
Az információ óriási hatalom. És újságíróként az a feladatunk, hogy a titkokat leleplezzük, a hatalmon lévőket elszámoltassuk, az információkat nyilvánosságra hozzuk. Éppen ezért két kérésem lenne most a követőimhez.
Az egyik azoknak szól, akik nem a kormányzati-állami szférában dolgoznak: kérlek, osszátok meg ezt a bejegyzést itt Facebookon!
A másik pedig azoknak szól, akik munkájukból kifolyólag is ráláthatnak az Orbán-rezsim különféle visszaéléseire: kérlek, lépjetek kapcsolatba egy újságíróval, és osszátok meg velük, velünk a tudásotokat!
Óriási ellenszélben és egyre fokozódó gyűlöletkampány közepette, de akadnak még azért független lapok, ahol minőségi és pártatlan munkát végző kollégák dolgoznak. Csakhogy borzasztó nehéz információhoz jutnunk, éppen ezért minden tipp, vagy akár konkrét dokumentum, amit el tudtok juttatni hozzánk, óriási mértékben segíti a munkánkat!
A teljes poszt elolvasható Panyi Szabolcs Facebook-oldalán.
Kiemelt kép: Orbán Viktor 2025. március 15-i beszédének az a pillanata, amikor épp azt mondja, hogy „átteleltek a poloskák”. Képernyőkép az ATV közvetítéséből.
