A fenti címmel publikálta közleményét a Telex március 15-én. (A MÚOSZ ugyanezzel a címmel tett közzé állásfoglalást február 21-én.) A Telex Német Tamás főszerkesztő által jegyzett közleményéből e helyen mi is átvesszük azokat a részeket, amelyek a magyarországi médiahelyzetre vonatkoznak. A közlemény teljes szövege elolvasható a Telex oldalán.
Szabad sajtó. Március 15-én még az íze is más ennek a két szónak. Nem véletlen, hogy az 1848-as tizenkét pontból rögtön az első a sajtó szabadságát kívánta, a márciusi ifjak is tudták, egy szabadon gondolkodó nemzet számára létfontosságú, hogy szerkesztőségei minden befolyástól mentesen dolgozhassanak.
Ma a hatalom, intézkedéseit szuverenitásvédelemnek hazudva, tovább próbálja szűkíteni a szabad nyilvánosságot Magyarországon. Ezt megengedni és hagyni pedig történelmi bűn lenne.
Bár a Szuverenitásvédelmi Hivatal és az általa készített, tanulmányoknak nevezett írások nyelvezete a ‘40-es és ‘50-es évek sötétségét idézi, időben nem is kell ennyire messzire menni a párhuzamért: ilyesmi történik a jelen Oroszországában is. Vlagyimir Putyin hatóságainak már egyetlen közösségimédia-poszt is elég ahhoz, hogy valakit „külföldi ügynökké” nyilvánítsanak. Putyin emberei – szintén a szuverenitásvédelemmel takarózva – olyan jogszabályokat alkottak, amiket azóta a civil társadalom és a független média elhallgattatására használnak.
Legyen világos: sem Vlagyimir Putyin, sem Orbán Viktor nem a nemzetük szuverenitását védik, amikor a szabad sajtóra támadnak, hanem a sajátjukat. Minden, ami most történik, abból következik, hogy a magyar kormány saját magát azonosítja a nemzettel. Emiatt bélyegez nemzeten kívülinek, azaz idegennek mindent, amit nem tud a saját politikai érdekei szerint irányítani. Így lettek „idegen érdekek képviselői” tudományos kutatóintézetek, civil jogvédő szervezetek és a független sajtó is, azaz minden szervezet, amelyik a politikán túli elvekre alapozza működését. Mert a hatalom Magyarországon már kizárólag a politikát érzékeli, semmilyen más nyelven nem beszél. Ezért mindenki gyanús, mindenki ellenség számára, aki a demokratikus vitákban részt vesz, vagy közérdekű információkat tesz közzé.
Azt állítják, külföldi érdekeket szolgálunk. De amit valóban a szemünkre akarnak hányni, az az, hogy nem az ő érdekeiket szolgáljuk. Ez utóbbi igaz is: a független sajtó nem a hatalmat szolgálja. Ezért független. De nem szolgálunk külföldi érdekeket sem. Ha valamilyen érdeket szolgálunk, akkor az a magyar érdek. Hiszen magyar embereket tájékoztatunk az országuk és a világ dolgairól, ez a tájékoztatás pedig egy egészséges demokráciában létfontosságú.
Ezeknek a magyar embereknek, az olvasóinknak, nézőinknek és támogatóinknak is nekiugrik a Fidesz, amikor külföldi ügynöknek nevez bennünket. A támadásuk ugyanis valójában az igazságot kereső, szabadon gondolkodó, független emberek ellen irányul.
Sokszor írtuk már le, de valójában újra és újra érdemes elmondani, hogy láttuk, hogyan zajlott le 2010 óta a független sajtó és intézmények módszeres felszámolása, többek között az Origo, az Index, az SZFE és a CEU esetében. Az eszközök változatosak: ellehetetlenítés, megszállás, megbélyegzés. De a cél ugyanaz: a hatalom nem akarja, hogy a nem irányított és befolyásolt intézmények és szervezetek működni tudjanak. Mindegyik sikeres támadásuk újabb darabot sorvaszt el a szabad és kritikus Magyarországból.
És azt sem érdemes elfelejteni, hogy ez az egész milyen gazdasági környezetben zajlik: ebben az országban az állam a legnagyobb hirdető. Ez már önmagában is hungarikum, de az pláne, hogy a hirdetések megrendelésekor és kifizetésekor nem a hatékonyság a fő szempont, hanem a politika: nem az alapján dönt például egy állami cég a hirdetésre szánt közpénzek sorsáról, hogy hol éri el a számára legfontosabb célközönséget, hanem hogy milyen kormánybarát lapoknak vagy személynek jöhet jól a hirdetésbe burkolt állami támogatás.
Közpénzmilliárdokból fenntartott pártmédia, elzárt információk, megszállt reklámpiac, ez tehát az alap, de ez láthatóan még mindig nem elég. A kormány már azt sem akarja engedni, hogy a független szerkesztőségek a megmaradt reklámpiacon és olvasói támogatásokból fennmaradjanak. Szűkítenék, sőt el is vennék a külföldi pályázati lehetőségeket, külföldi ügynökökről hadoválva próbálnak újságírókat megbélyegezni, és ki tudja, milyen hatósági zaklatások jönnek még.
A munkánkat egészen biztosan nem a média teljes leuralására törekvő állam akármelyik hivatala fogja megítélni, hanem az olvasók. Nekik pedig továbbra is tetszik, amit csinálunk. Látjuk, hogy minden fontos történésnél – legyen szó választásról, háborúról, járványról, tüntetésről – az olvasók hozzánk és a többi szabad szerkesztőséghez fordulnak. Amikor tétje van annak, hogy az ember megbízható információhoz jusson, mindenki hozzánk jön, nem a kormánymédiához.
Az olvasók nap mint nap bizonyítják, hogy szükségük van a politikai befolyástól mentes hírekre, és nem elégednek meg a pártmédia üres propagandájával. Mert minél bizonytalanabb a világ, annál jobban felértékelődik a valódi újságírói munka. A mi célunk továbbra is az, hogy a legjobb tudásunk szerint beszámoljunk Magyarország és a világ eseményeiről, tekintet nélkül arra, hogy ez az előző, a jelenlegi vagy bármilyen más jövőbeli kormánynak éppen jó vagy rossz. Szerintünk éppen ez javítja a közbizalmat.
