A szerző nevére utaló www.kozaralexandra.com címen elérhető weboldalt a kulturális sajtóban 23 éve újságíró-szerkesztőként dolgozó ötletgazda, Kozár Alexandra alapította azzal a céllal, hogy kritikákkal hívja fel a figyelmet a színházakban futó legértékesebb, legizgalmasabb vagy leginkább újszerű előadásokra, és a szubjektív, egyéni hangú, kommentelhető írásokkal, interjúkkal, az előadásokhoz kapcsolódó kis videókkal minőségi diskurzus alakuljon ki néző, olvasó és művész között.
– A legnagyobb, leolvasottabb hírportálokon nemhogy színház, de kultúra rovat sincsen, legyen az akármilyen oldali. Számos orgánumnál próbálkoztam színházkritika rovat alapításával, de sehol nem volt erre igény. Ez sok mindent elmond a szerkesztőségek gondolkodásáról és a kultúrafogyasztás mai állásáról. A legtöbb magát színházinak mondó műsor vagy fórum is megelégszik „színikritika” gyanánt a darab történetének elmesélésével vagy egy felszínes ajánlóval. Ezt elégeltem meg, s ezért hoztam létre ezt a színházkritikai oldalt – mondja az alapító.
– Mindig is álmom volt egy saját művészeti újság, de manapság sajnos nem azokat az időket éljük, amikor egy ilyen álom könnyen valóra válhat. De ha már az internet és a közösségi média nagy részben hozzájárult a minőségi sajtó szétveréséhez, és ennek következményeként az olvasási és kultúrafogyasztási szokások megváltozásához és felületesebbé válásához, miért ne kérjük vissza tőle azt, amit elvett, miért ne használjuk jól? – teszi fel a kérdést az alapító szerkesztő, aki szerint a legfontosabb, hogy a portál tükröt tartson az igazi művészi értéket képviselő produkcióknak, legyenek azok progresszív kortárs előadások, romantikus nagybalettek vagy erős rendezői koncepcióban megvalósuló, modern felfogású operák.
– A színházban a katarzis, de legalábbis a felkavarás a lényeg. Vagy omoljak össze és rendezze át az előadás az egész eddigi életem, vagy érezzem végtelenül rosszul magam, boruljak ki, feszengjek, hogy valami nem stimmel velem, vagy azzal, ahogy élek, ahogy látom a világot, vagy – és ez sem kevésbé fontos – szórakozzak fergetegesen, fájduljon bele a rekeszizmom a nevetésbe. Egy huszadik kötelező Csongor és Tünde, Bánk bán vagy egy zeneileg-szövegileg fantáziátlan, olcsó musical nem ez a kategória. A színház rázzon fel. Ez a célom az oldallal is, és azt remélem, az írások is hatást váltanak ki az olvasóból, és ezáltal párbeszéd alakul ki művész, kritikus és közönség között, hiszen végül is mi a célja a művészetnek, ha nem ez? S üdvös, ha az örök tovatűnő műfajnak, a színháznak van lenyomata, vissza lehet keresni, visszaidézni azokat az értékeket, melyeket az adott pillanatban képviselt.
A weboldal rövid távon közösségi finanszírozásra és egyéni támogatókra épít, egyszersmind kísérlet arra nézve is, hogy ez hosszú távon ilyen módon fenntartható-e.
– Én nagyon bízom benne, s bár még csak most indultunk, exponenciálisan nő az olvasótábor, és szaporodnak a visszajelzések. Meglátjuk, ez elegendő-e ahhoz, hogy minimálisan legalább nullszaldós, nonprofit ügy lehessen. Az oldalt szeretettel és hálával ajánlom Tarján Tamás korán elhunyt irodalomtörténész-színikritikus tanárom emlékének, akitől rengeteget tanulhattam színházról és írásról. Biztos vagyok benne, ha vannak égi olvasók, akkor ő az első közöttük.
