Egy fantasztikus kezdeményezésen volt alkalma a BOHUSZ tagjainak részt venni a Pálinka Éjszakája alkalmából, melyet minden szempontból csak támogatni tudunk, és örömmel tudósítunk róla.
Az már „megszokottnak” tekinthető, hogy nem csupán a boreseteken, hanem hagyományosnak tekinthető étkezéseknél, ételsoroknál is találunk ajánlásokat az egyes fogások és a hozzájuk köthető borok társítására. Az meg már végképp természetes, hogy különféle borokat adnak az ételekhez főzés, sütés közben. Az is elterjedt, főleg a sütési folyamatoknál, hogy különféle sörök szerepelnek a víz/olaj mellett, helyett, de hogy mindezeket az elkészítési módokat pálinkával oldják meg, még nagyon gyerekcipőben jár.
Nézzük, milyen csodálatos kulináris élmény tud kikerekedni ebből a ma még a szakmában is relatív újdonságnak számító kezdeményezésből!
A Pálinka Nemzeti Tanács a Magyar Tudományos Akadémia gyönyörű, jelenleg kívülről felújítás alatt álló épületébe szervezett egy fogadást a „Pálinka Éjszakája” rendezvény alkalmából, ahol élőben, kóstolóval egybekötve mutatták be ezt az új kezdeményezést.
A fogadás is nagyszerű volt, igazi koktélkülönlegeséggel várták a vendégeket, a nagy melegben a kellemesen hűtött ital valóságos életmenőként hatott.
Az igaz kulináris élvezet viszont az elegáns, ültetett fogadás keretei között következett, ahol nemcsak kóstoltatták a chef által elkészített különleges finomságokat, hanem részletesen be is mutatták a vendégeknek az egyes fogásokat, azok összetevőit.
Mik voltak ezek a fenséges ételek? Az előétel egy „Pirított magvas mozzarella” volt vilmoskörte-pálinkával ízesítve. Ugye még leírva is egyből belekóstolnánk? Meg is tettük, remek volt. És ahogy az új ételsor tendencia meg is kívánja, elmaradhatatlan kísérője egy pohár vilmoskörte-pálinka volt.
A „Som-szilvás vadragu leves” nem kevésbé képviselte a gasztronómia csúcsát a maga kategóriájában, egyértelműen som-szilva pálinkával kísérve. Nyomtalanul eltűnt, az utolsó cseppig kikanalaztuk.
A főételt már meg sem próbáljuk részletesen leírni, akinek alkalma lesz ilyent kóstolni, gondolkozás nélkül tegye meg! Ez szuvidált kacsamell és konfitált kacsacomb volt cseresznye- és tricolor graten mártással. A hozzá járó cseresznyepálinka szintén remek volt.
És hát a desszert, mert bármennyire jóllaktunk, ez kihagyhatatlan tétel. Nem is maradt el most sem, sőt, egy cukrász is megirigyelhette, amit elénk tettek a chef jóvoltából. Ez nem volt más, mint egy „Kékszőlős mascarpone tortaraguval”, szinte már egyértelmű módon a benne levő kék törkölypálinkával. Nem is folytatom…
Túl azon, hogy hatalmas kulináris élményben volt részünk, magát a kezdeményezést kell kiemelni, és minden létező módon támogatni, hiszen a pálinka hazánk nemzeti itala, és mint ez az ételsor is bizonyítja, legalább annyira beilleszthető a hazai főzési trendekbe, mint a bor, és segítségével igaz ínyenc fogások készíthetők.
Csak remélni tudjuk, hogy a jövőben egyre több helyen válik általánosabbá ez a fajta ételsorkínálat, és nem csak egyedi, speciális esteken.
Zamody Gábor
