Az alábbi kutatási összefoglaló anyagot Sarkadi Nagy Márton készítette a Független Médiaközpont egyik projektjének támogatásával.
Egy jelenleg külföldön élő és dolgozó belarusz oknyomozó újságíró szerint ma már lehetetlen bármilyen független újságírói tevékenységet folytatni hazája határain belül. „Sok barátom és kollégám, azok közül, akik még mindig Belaruszban vannak, jelenleg börtönben ül, a többiek, akik elhagyták az országot, dolgozhatnak tovább” – mondta az újságíró egy háttérinterjúban.
Az újságíró lesújtó értékelése megegyezik azzal, amit vezető nem kormányzati szervezetek jelentenek a belarusz média helyzetéről. Az országot 1994 óta elnöklő Aljakszandar Lukasenka uralma alatt a média szabadságát erősen korlátozták Belaruszban. A 2020. augusztusi – egyesek szerint elcsalt – választási győzelmét követően eltiport tüntetések óta Lukasenka tovább korlátozza a médiaszabadságot az országban.
„Belarusz médiáját még soha nem nyomták el ennyire” – írta a Riporterek Határok Nélkül (RSF) 2024-es World Press Freedom Indexében, amelyben Belaruszt úgy írta le, mint „Európa legveszélyesebb országa újságírók számára Oroszország ukrajnai inváziója előtt”. A Freedom House 2023-as Freedom of the Net jelentése szerint „gyakorlatilag az összes [belarusz] nem állami médium emigrációban működik”.
A budapesti Független Médiaközpont és partnerei háttérbeszélgetéseket készítettek több olyan szakemberrel – újságírókkal, szerkesztőségi vezetőkkel, szakértőkkel –, akik rálátással bírnak oknyomozó újságírást végző belarusz emigráns médiumokra. Az interjúalanyok szerint a legtöbb szervezet előtt álló két fő kihívás a szükséges finanszírozás előteremtése a korlátozott eszközökkel rendelkező fehérorosz diaszpórából, valamint a kapcsolattartás az újságírók még mindig Belaruszban tartózkodó forrásaival.
Finanszírozási nehézségek
Egy szakértő szerint az oknyomozó munka finanszírozási hátterének megteremtése „mindig is kihívást jelentett” Belaruszban. Ezt a kihívást most tovább súlyosbítja a legtöbb belarusz emigráns médiumra jellemző nehéz pénzügyi helyzet. Több megkérdezett úgy vélte, hogy a Lukasenka-kormány sikeresen zárja el az emigráns oknyomozó újságírókat a hazájukban elérhető finanszírozási lehetőségektől azzal, hogy számos emigráns sajtóterméket „szélsőséges szervezetnek” címkéz.
A „szélsőségesnek” bélyegzett médiaszervezetek pénzügyi támogatása bűncselekménynek minősül Belaruszban, ami elriasztja a potenciális hirdetőket (és az adományozni kívánó egyéni olvasókat). Az ennek alapjául szolgáló rendeletet a Belarusz Oknyomozó Központ (BIC), a Belarusz Újságírók Szövetsége és több elismert médiaszervezet ellenében is alkalmazták.
Egy interjúalany arról számolt be, hogy a belarusz kormány sikeresen gyakorolt nyomást egy uniós országban honos vállalkozásra azért, hogy eltántorítsa a céget egy médium természetbeni támogatásától.
Az emigráns média jelenleg nagymértékben donorpénzektől függ, miközben több médium crowdfunding programok megvalósításával kísérletezik. Az interjúalanyok a Patreonon és egyszeri adományozási felhívások kapcsán mérsékelt sikert tapasztaltak. Többen bíznak az egyelőre kiaknázatlan lengyelországi adományozási ökoszisztémában rejlő lehetőségekben is. A szerkesztőségi oldalon dolgozó interjúalanyok arról számoltak be, hogy egymás között megosztják és megvalósítják a finanszírozásra vonatkozó legújabb ötleteket, míg egy szakértő interjúalany úgy vélte, hogy a szervezetek még mindig nem fektetnek elég hangsúlyt a finanszírozásra.
Az oknyomozó projektek finanszírozásának megteremtése különösen az általános profilú médiumok és a kevésbé professzionális csoportok számára jelent problémát, míg egy speciális oknyomozó központnál dolgozó interjúalany arról számolt be, hogy szakmailag elismert és nemzetközileg is jegyzett újságírókból álló csoportjuk arra számít, hogy működési költségvetésüket továbbra is tudják donorpénzekből fedezni.
Elporladó kapcsolatok
Miközben a „szélsőségesnek” címkézett médiával való kapcsolatfelvétel legtöbb formája büntetőjogi szankciókat vonhat maga után, több interjúalany szerint a száműzetésben élő oknyomozó újságírók sikeresen és biztonságosan tudnak kommunikálni több otthoni forrásukkal. Egy szakértő megjegyezte, hogy az újságírói és aktivista szerepek közti, Belaruszra jellemző összemosódás a legtöbb újságírót jó technikai készségekkel vértezte fel az online kommunikáció területén. Több interjúalany szerint azonban ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartása nagyfokú bizalmat igényel minden érintettől, és a „szemtől szemben” történő találkozási lehetőségek hiánya lassan erodálja ezeket.
Az olyan nyilvános információk, mint például a belarusz cégbírósági és földhivatali adatok, ma már csak az ország határain belül élők számára hozzáférhetőek, ami akadályozza a száműzött újságírókat abban, hogy hozzájussanak a munkájukhoz létfontosságú információkhoz. Azonban több interjúalany is beszámolt arról, hogy ismernek erre az akadályra megoldásokat.
Bár az újságíró interjúalanyok szerint ők maradéktalanul rendelkeznek minden szükséges készséggel, több megkérdezett szakértő úgy vélte, hogy a belarusz oknyomozó újságírás még nem járta végig a professzionalizálódás útját. Egy szakértő szerint a szervezetek nagyobb arányban tudnának a belarusz diaszpóra adományaira támaszkodni, ha az oknyomozó munka színvonala emelkedne. „Csak képzeljük el, hogy volna valami olyasmi Belaruszban, [mint a Navalnij-féle FBK Oroszországban], valami olyan szintű minőség” – mondta a szakértő.
