Az EU-n belül az igazi veszély nem a szólásszabadság korlátozása, hanem a médiaszabadság korlátozása, a médiapluralizmus hiánya – mondja Kerényi György interjújában az első magyar médiatörvény egyik megalkotója. A később az EBESZ sajtószabadság-felelőseként dolgozó Haraszti Miklós szerint annak az utópiának, hogy a médiában jön létre a racionális vita és a politikai közvélemény, az egyik pofont az állam által futtatott oligarchikus propagandamédia adja, a másikat pedig a független média buborékosodása.
Hosszú vajúdás után született meg az 1996. évi I. törvény, Magyarország első médiatörvénye. Alapvetően miben változott mára a szabályozási és politikai környezet ahhoz a hat évhez képest, amikor azt készítették, és ön volt az SZDSZ főtárgyalója?
Az még egy klasszikus médiatörvény volt a hagyományos médiáról, csak rádió, tévé és print létezett, még semmit sem tudtunk az online-ról. Abban a törvényben még kiegyensúlyozott volt a pártok részvétele.
Ez már a második nekifutás volt, már nélkülem, mert én csak az első Országgyűlésben voltam képviselő. Az én törvényem megbukott a hírhedt 1992. szilveszteri szavazáson, ami a Guinness rekordok könyvébe is beleillik, mert az volt valószínűleg a világ leghosszabban tárgyalt törvénye, amelyik a végszavazáson nulla pozitív szavazatot kapott. A három ellenzéki párt, az SZDSZ, a Fidesz és az MSZP együtt kiszavazta a kétharmados részeket, majd az MDF-es kormányoldal tartózkodó szavazatot adott le.
Mi azért szavaztunk így, mert az utolsó pillanatban Balsai igazságügy-miniszter úgy küldte el szavazásra a törvényt, hogy az irányítói posztokon kormányfői kinevezésűre változtatta a konszenzusos kinevezést. Fogpasztareklám lett kivert fogsorral. Nem akartuk, hogy egy közösen elfogadott törvény homlokzata mögött olyan kormánypárti gépezet forogjon, amilyet ma ismerünk.
Aztán ’96-ban a Horn–Kuncze-kormány, bevonva az ellenzéket, de stallumok, kuratóriumi állások és hasonlók megszaporítása árán egy kiegyensúlyozott törvényt hozott létre.
Az európai szabályozási környezet azóta inkább csak az online bekapcsolásával változott. Továbbra is standard a kiegyensúlyozottság, aminek a depolitizálás a fő eszköze. Nem úgy, mint a ’96-os törvénynek, amelyikre már akkor panaszkodtak az újságírók, hogy az egypárt diktatúrája helyett a pártok közös diktatúráját vezeti be.
A Csúcs László–Nahlik Gábor-féle ragadozó korszak után Horn Gyuláék is tisztogattak. Ilyenkor hullámokban hajtották el a közszolgálati embereket. Ennek ellenére az egy kiegyensúlyozottabb világ volt, különösen, mert elindulhatott a kereskedelmi tévézés-rádiózás.
Aztán 2004-ben több országgal együtt beléptünk az Európai Unióba, és kiderült, hogy az Európai Uniónak nincs akarata a média eltérítésének befolyásolására.
A teljes interjú elolvasható a Szabad Európa portálon.
