A MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiájának hallgatója, Kondor Boglárka a pozsonyi adventi vásárról írt tudósítást, amelyet vizsgamunkaként adott be.
Karácsonyi forgatag és gólyalábas angyalok
Hópelyhes barangolás a pozsonyi adventi vásárban
Az adventi időszakban Európa számos nagyvárosa várja karácsonyi vásárral az érdeklődőket. A magyarok által legismertebb és leglátogatottabb budapesti, bécsi és prágai forgatagok mellett immár a szlovák főváros, Pozsony adventi sokadalma is előkelő helyet foglal el a sorban. A következő összeállításban megmutatjuk, mi lehet a siker kulcsa.
A Budapest–Nyugati pályaudvarról induló Euro City gyorsvonattal utaztunk Európa egyik legkisebb fővárosába. A hófödte, téli köntösbe öltözött Dunakanyarban Vácon és Nagymaroson át vezető, bő kétórás vonatút nem tűnt hosszúnak, ennek ellenére úgy döntöttünk, megmozgatjuk elgémberedett tagjainkat, és feltérképezzük az oly sokat reklámozott büfékocsit. Néhányan reggelizni, mások csak egy kávéra tértek be, ahogy mi is, de szinte minden asztalnál ültek. Hiába azonban a sürgő-forgó kétfős személyzet, – akik Hamburgig aligha szálltak ki egy percre is a mókuskerékből – nem várhattunk tovább, így a kávézás elmaradt. A vasúti kijelző szerint csak pár percet késett a vonatunk, amikor a hangulatos hóesésben leszálltunk a szerelvényről a pozsonyi főpályaudvaron (Bratislava – Hlavná stanica).
A vasúttól alig fél óra sétával értük el a központot, ahol az óváros műemlék épületei között haladtunk tovább a karácsonyi zsongás irányába. A Mihály-kapun (Michalská brána) áthaladó sétálóutcán a turisták nehezen állták meg, hogy ne térjenek be a kirakatokban felhalmozott gumicukorhegyekkel hívogató édességboltok vagy a szebbnél szebb színekben pompázó portékákkal zsúfolt ajándékboltok egyikébe. Mi is tettünk egy rövid kitérőt, majd belevetettük magunkat a hagyományos karácsonyi aláfestő zenével kísért kavalkádba.
Az első, nagyobb méretű kirakodó a Fő téren (Hlavné námestie) várt ránk. A 15. századi épületekkel és a velük egy időben épült, régi Városháza által körbeölelt, négyzet alakú téren, csaknem 70 különböző fabódé között barangolva, az ember úgy érezhette magát, mint Charlie Csokigyárában. A levegőben gőzölgő kakaó és puncs, valamint a mézeskalács finom illata mindenkit kóstolóra ösztökélt és a pultokhoz csábított. Egy pohár forró csokoládéval lépdeltünk tovább a karácsonyi díszekben tündöklő házikók között, ahol az ételekből és italokból egyaránt bőséges kínálat tárult elénk.
Az árak euróból forintba átszámítva hasonlóan alakultak, mint a budapesti vásárban. 1500-2000 Ft körül kaphattunk forralt bort, forró csokoládét vagy teát, a különleges ízvilágot kedvelők pedig 4500-5000 Ft értékben vásárolhattak a 0,75-ös kiszerelésű mézborokból. A kürtőskalács és a lángos ára 1500 és 2500 Ft között mozgott, míg sült kolbászt hozzávetőlegesen 3000 Ft-ért fogyaszthattak a látogatók. Desszertként fánkot és palacsintát is kínáltak a bódékban, amiket 1000-1500 Ft-ért vásárolhattak meg az édesszájú vendégek.
Miután alaposan feltérképeztük a Fő téri forgatagot, folytattuk utunkat a következő helyszínre, a Szlovák Nemzeti Színház előtt hosszan elterülő térre, mely Pavol Országh Hviezdoslav szlovák költőről kapta a nevét. Útközben akaratlanul is belefutottunk egyegy fényesen csillogó lufitömeggel felpakolt árusba vagy egy mókás utcai szobor mellett fotózkodó turistacsoportba, ennek ellenére nem éreztük annyira nyomasztónak az emberek sokaságát, mint a Vörösmarty téren. Az ide látogató érdeklődők türelmesen és ráérősen ballagtak az utcákon és a standok között anélkül, hogy egymás sarkát taposták volna. A szófoszlányok alapján zömében szlovákokkal, csehekkel, magyarokkal és lengyelekkel találkoztunk. A multikulturális környezet ellenére a kommunikáció nem jelentett akadályt, hiszen az utóbbi időben szlovák szomszédaink egyre bátrabban használják angol nyelvtudásukat.
A vásár másik, Hviezdoslavovo téren álló része is főként a falatozásról és a kóstolásról szólt. A különféle kézműves ajándéktárgyakat kínáló árusok már-már elvesztek a gasztrotengerben, hosszas keresgélés után azonban ráleltünk a keramikusok, üvegfújók, bőrdíszművesek, ötvösök és szőrmekészítők házikóira, ahol az érdeklődők kisebb csoportjai gyönyörködtek a nagy gonddal megmunkált termékekben.
Az árak itt sem sokban különböztek a hazaiaktól.
Pozsonyban az adventi időszak természetesen számos egyéb programot is kínál. A gyermekek legnagyobb örömére a Szlovák Nemzeti Színház mellől, a villamosmegálló szomszédságából félóránként indul a piros Mikulás-busz, amely a fő nevezetességeket kiemelve járja be a város legfontosabb helyszíneit.
Mindezek után volt még egy kis időnk arra, hogy a Grassalkovich-palota és a pozsonyi vár közötti utcákon barangoljunk, melyek egyikében véletlenül fedeztünk fel egy sokkal kisebb, de annál érdekesebb minivásárt. A Konventná ulicán elhelyezett standoknál képzőművészek és cukrászmesterek egyedi termékeiből válogathattak az érdeklődők. A színpadon éneklő női kar karácsonyi dalai meghitt ünnepi hangulatot varázsoltak a parányi utcába, ahol két gólyalábas angyalka csalt mosolyt az arcokra, és fénylő lámpásaival, integetve invitálta egy közös fotóra a nézelődőket.
A vásár összességében leginkább a gasztronómia szerelmeseinek kedvezett, aki pedig ajándékvásárlás céljából érkezett, több lehetőséget talált a két helyszín közti utcák szuvenírboltjaiban. Számunkra talán rendhagyó ez a piaci stratégia, a vásár hangulatát azonban aligha csorbította. Pozsony ugyanis az európai fővárosok közül talán az egyetlen, mely főként a hamisítatlan kisvárosi légkört képes megidézni. Hangulatos, reneszánsz és barokk utcáival, titokzatos és rejtett szegleteivel kedvet adott ahhoz, hogy az ember a tömegről megfeledkezve, kíváncsisággal felvértezve járja be minden zegét-zugát, és elmerüljön a karácsonyi forgatagok ünnepi varázsában. Vélhetően ez jelenti a siker kulcsát.
Készítette: Kondor Boglárka
