A Magyar Helsinki Bizottság mai hírlevelében elutasítja a „szuverenitásvédelmi” törvényt, amelyet önkényvédelmi törvénynek nevez.
A parlament által elfogadott önkényvédelmi törvény végső változatát is elutasítjuk – írják a hírlevélben. Ezt a törvényt nem lett volna szabad elfogadni, mert az nincs összhangban az alkotmányos, nemzetközi és európai uniós kötelezettségekkel.
Az Amnesty International Magyarország, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a TASZ, valamint a Transparency International Magyarország már a törvény elfogadása előtt figyelmeztettek annak veszélyeire. (Ahogy egyébként a MÚOSZ is.)
A most elfogadott jogszabály nem felel meg a demokratikus jogállam kritériumainak, és a felálló Szuverenitásvédelmi Hivatal nem jogállami hatóság, önkényes eljárása ellen nem lehet bírósághoz fordulni. Az önkényvédelmi törvény nem más, mint titkosszolgálati eszközökre épülő politikai propagandaprojekt, ellene pedig két eszközünk van: példát mutatni azzal, hogy nem hajlunk meg az önkénynek, valamint szolidárisan együttműködünk a szövetségeseinkkel. Mert a hatalom éppen azt akarja elérni, hogy egyedül maradjunk a félelmeinkkel.
De láttunk már ilyet. Ahogy a korábbi, a még független civilek és kritikus állampolgárok megfélemlítésére hozott törvények, az önkényvédelmi törvény sem állja majd ki a próbát és el fog bukni. Mi pedig minden lehetséges eszközt megragadunk: jogi úton is fellépünk a törvény ellen és támogatást, segítséget nyújtunk a célba vett civil közösségeknek, aktivistáknak és médiaszereplőknek.
A hírlevél végén a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, Pardavi Márta interjújából idéznek, amely december 6-án jelent meg a 444.hu-n. Ebben így összegezte az autokratikus szabályozás veszélyeit:
„A szuverenitásvédelminek nevezett önkényvédelmi törvénynek mindenki a fókuszában van. Egyszerű állampolgárok, azok a szervezetek, amelyek Magyarországon működnek, és azok is egyébként, amelyek nem – bárki, aki részt vesz a közügyekben. Nagyon nehéz jogi szövegként tekinteni rá, mert annyira homályosan, annyira slamposan van megfogalmazva, hogy mindenkire vonatkozhat.
A politikai üzenete viszont világos. A célja, hogy aggodalmat és szorongást keltsen mindenkiben, aki közügyekben megnyilvánul. Hallottam vezető fideszes politikusokat, akik azt hangsúlyozták, hogy a média nincs a törvény fókuszában. Ezt jó lenne a törvényszövegből is kiolvasni. A szövegben ugyanis semmilyen kivétel nem vonatkozik a médiára, és a diplomáciai képviseletekre is csak alig.”
