1990 körül saját gyűjteménye mellett a festőnek a világ minden tájáról összegyűjtött alkotásait is bemutatta időszaki kiállításán az amszterdami Van Gogh Múzeum. Hatalmas sor állt a bejáratnál, valamiféle papírral a kézben. Nekünk semmink sem volt, úgyhogy a sort kikerülve bementünk. Horrorisztikus jegyárak voltak, még holland viszonyok között is. Mindegy, ezt nem hagyhatjuk ki. Kérdezte a pénztáros, van-e időpont-foglalásunk. Én akkor ilyesmiről – egy múzeumban?! – még nem hallottam. Mondta, hogy két hónap múlva lenne két szabad hely… Alkudoztunk, nem hatódott meg. Végső érvként bedobtuk, hogy mindketten újságírók vagyunk. Hát miért nem ezzel kezdték? – és egy „művészbejárón” át, regisztrációs ingyenjeggyel beengedtek. Egy csoda volt. Sok egyéb mellett például Madame Ginoux három, pár hónapos eltéréssel megfestett portréja, ugyanaz a kert többször… Ennyi Van Gogh egy helyen tán azóta sem volt látható. MÚOSZ-igazolvány nélkül mindez kimaradt volna.
Szabó Gábor (MÚOSZ-igazolvány száma: 1091)
