Politico
Magyarország „európai bajkeverő hírnevének további csiszolásaként” értelmezi az amerikai portál brüsszeli kiadása a finn és a svéd NATO-csatlakozás budapesti parlamenti ratifikációs vitájának a megkezdését. A beszámoló aggasztó előjelnek tekinti, hogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője komoly belső vitákról beszélt az ügy megítélése kapcsán, és hogy Orbán Viktor is azt a kérdést tette fel, hogyan akarhat valaki katonai szövetségessé válni, ha közben hazugságokat terjeszt Magyarországról. A Politico szerint a magyar miniszterelnök kijelentései megerősítették a brüsszeli félelmeket, miszerint Orbán megpróbálhatja felhasználni a NATO-bővítést illetően meglévő befolyását arra, hogy engedményt csikarjon ki jogállami témákban. A cikk egyébiránt megállapítja: most már a szövetségesek is elfogadják azt az eshetőséget, hogy a két pályázó ország eltérő időben csatlakozzék, vagyis, hogy a svéd NATO-tagságot Erdoğan török elnök tovább halogathassa.
https://www.politico.eu/article/hungary-viktor-orban-play-spoilsport-nato-accession-finland-sweden/
EurActiv
A brüsszeli uniós hírportál emlékeztet arra, hogy a NATO-csatlakozási ratifikációt, aminek már tavaly ősszel meg kellett volna történnie, Orbán ez év elejére ígérte, de a miniszterelnök hajlandóságát ismételten megkérdőjelezték. Így Vadai Ágnes ellenzéki képviselő az Aftonbladet svéd lapnak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy mind Putyin, mind Erdoğan érdekelt a halogatásban, és hogy híresztelések szerint Orbán kedvében akar járni Putyinnak, különösen Finnország kapcsán, hiszen a finn csatlakozással hosszú NATO-orosz közös határvonal jön létre.
Süddeutsche Zeitung
Mi mozgatja Orbán Viktort, amikor kevés szolidaritást mutat az Oroszország által megtámadott, Magyarországgal szomszédos Ukrajnával, önmagát békeharcosnak állítja be, és arról beszél, hogy ez az ő háborújuk, nem a miénk? Ezt próbálja feltérképezni elemzésében Cathrin Kahlweit, a müncheni lap Magyarországgal rendszeresen foglalkozó bécsi tudósítója.
Feltételezése szerint a magyar kormányfő a kulisszák mögött nyomást gyakorol Stockholmra és Helsinkire, hogy nyújtsanak pénzügyi vagy politikai ellenszolgáltatást, elvégre Magyarország erőteljes nyomás alá került, és az EU a jogállamisági eljárás keretében eurómilliárdokat tart vissza, és Budapest csak messzemenő, hiteles reformok fejében kaphatja meg a pénzt. Orbán – írja a bajor lap tudósítója – összevegyíti a Brüsszellel vívott csatát a korszakos jelentőségű geopolitikai válsággal, és azt állítja, hogy rajta kívül csak a pápa tekinthető Európában igazi békeharcosnak. Február 18-ikai évértékelő beszédében Orbán leplezetlenül kimondta, hogy az oroszok által indított háborút nem beláthatatlan globális következményekkel járó fenyegetésnek, hanem pusztán helyi konfliktusnak tekinti, ahol nincs egyértelmű tettes és áldozat, nem a jó és a rossz ütközik meg egymással, hanem két szláv ország, és nem Oroszország fenyegeti az európai biztonságot – ezért aztán nem is akarja kockáztatni a jó viszonyt ezzel a partnerrel.
https://www.sueddeutsche.de/politik/ungarn-orban-krieg-russland-1.5759775
Handelsblatt
Franciaország atompárti szövetséget igyekszik összekovácsolni Németországgal szemben – ezzel a címmel közöl elemzést a német üzleti körök lapja arról, hogy az energiaügyek európai átrendeződése kapcsán a nukleáris energiatermeléshez ragaszkodó Franciaország defenzívába szorította az atomellenes Németországot, amikor Párizs kezdeményezésére 11 uniós tagország közös nyilatkozatban tett hitet amellett: az atomenergia a klímacélok elérésének és az áramellátás biztosításának egyik lehetőségét jelenti a sok közül. Berlin ugyanakkor ellenzi, hogy az atomenergiát a megújuló energiaforrások szintjén kezeljék. Az atompárti 11-ek a következő államokat jelenti: Franciaország, Románia, Bulgária, Szlovénia, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Horvátország, Hollandia és Finnország. Az „atomklub” szakminiszteri találkozóján részt vett Svédország is, de a közös nyilatkozatot nem írta alá – a franciák szerint csak azért nem, mert jelenleg a svédek töltik be az EU soros elnökségét, és így a vitás kérdésekben kötelesek semleges álláspontra helyezkedni.
Die Zeit
Le lehet-e szavazni választáson a tekintélyuralmi, vagyis autokrata vezetőket? – ez a kérdés most különösen élénken foglalkoztatja a választások felé közeledő Törökországot, ahol az elmúlt két évtizedben – mint azt a német magazin írja – teljesen mindegy volt, hogy éppen ki az, aki próbálkozik, mindig Recep Tayyip Erdoğan AKP nevű pártja győzött. A cikk török szerzője szerint most alakulhatnak másképpen is a dolgok. A borúlátók úgy látják, hogy ahol nincs jog, nincs szabad média és szabad véleménynyilvánítás, ahol a mecsetekben is kormánypropagandát hirdetnek, ott az állam csak egy pártnak kedvez. Akik ezt vallják, Magyarország példáját szokták felhozni. Másfelől viszont Törökországban adott – még ha gyenge is – bizonyos demokratikus tradíció. Erdoğan az ukrajnai válság kapcsán eljátszotta hitelét a Nyugat szemében. Az országon belül rossz a gazdasági helyzet, burjánzik a korrupció, és az állami szervek csődöt mondtak a földrengés nyomán. Növekvőben van a jobbközép és balközép hatpárti szövetség népszerűsége. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a két tábor fej fej mellett áll – olvasható a helyzetismertetésben.
https://www.zeit.de/kultur/2023-02/tuerkei-wahlen-praesidentschaftswahl-recep-tayyip-erdogan
