Newsweek
El van ragadtatva Orbán Viktortól a Bécsben megjelenő negyedévi folyóirat, az Európai Konzervatív főszerkesztője. Alvino-Mario Fantini a Karmelita kolostorban tartott és nagy vihart kavart sajtóbeszélgetésen jutott felejthetetlen élményekhez és benyomásait most az amerikai hetilapban tette közkinccsé.
Azért volt felfedezés számára az első találkozás a magyar politikussal, mert szerinte a nyugati vezetők nagy többsége felfuvalkodott, ugyanakkor nem jellemző rájuk a stratégiai gondolkodás. Orbán Viktor viszont ritka kivétel ebből a szempontból. Villámgyorsan, különböző szemszögből elemzi az eseményeket, könnyedén vált át a napi politikáról a filozófiai elvonatkoztatásra.
Egészen más volt, mint amilyennek a világsajtó, illetve a nemzetközi közösség lefesti. Az ukrajnai háborút pl. mélyen, részletekbe menően és a történelmi előzményekbe ágyazva elemezte, mármint az orosz mozgatórugókat és a taktikát illetően. Szerinte az elszigeteltség nem okvetlenül bántja az oroszokat, és Moszkva hosszú távon tervezi a geopolitikát. Szemben a Nyugattal, legyen szó Oroszországról vagy az iszlámról.
Mi több, a nyugati politikusok többnyire a rövidtávú szemlélet rabjai, és ezzel veszélyes ösvényre kényszerítik saját magukat. Orbán úgy fogalmazott, hogy ezen az úton képtelenek módosítani az irányon, pedig változnak a körülmények. Sőt, még azt sem tudjál, mi a céljuk a háborúban, hagyják magukat belerángatni olyasvalamibe, ami még igencsak veszélyes lehet. Kijelentette: ha nem látod egy konfliktus határait, akkor belesodródsz.
Aláhúzta a politikai stratégia, valamint annak a fontosságát, hogy olyan szövetségeket kell kialakítani, amelyek szavatolják Magyarországnak a szuverenitás legmagasabb szintjét. Főleg miután az EU feketelistára tette az országot, amire a legfrissebb példa az Erasmus program. Ideértve, hogy a magyar tudósokat már nem hívják meg nemzetközi konferenciákra.
A szerző is kitér arra, hogy Orbán igen nagy reményeket fűz az új olasz miniszterelnök asszonyhoz, de az összefogást egyelőre meghiúsította a háború. Az összegzés azzal zárul: nem véletlen, hogy Brüsszel és Washington célba vette Orbánt, mert nem tudnak elviselni egy ekkora politikai tehetséget. Ám a többiek igen sokat tanulhatnak tőle – nem szabad elhinni, amit sajtó fő áramlata terjeszt róla.
https://www.newsweek.com/
Die Presse
Az Európai Parlament konzervatív alelnöke továbbra is súlyos problémának tartja a jelenlegi magyar rendszert. Othmar Karas úgy fogalmazott, hogy Magyarország az egyik fő gond az európai értékek szempontjából. A politikust, az Osztrák Néppárt képviselőjét a migrációról kérdezték, és ez ügyben is szembement az Orbán-kormány irányvonalával.
Azt hangsúlyozta, hogy kerítésekkel nem lehet megoldani az emberáramlást, egész csomagot kell életbe léptetni. Az EU-nak kell finanszíroznia a külső határok ellenőrzésének megerősítését, de úgy, hogy az biztonságot nyújtson az érkezőknek is. Merthogy minden menekült esetében le kell folytatni a megfelelő vizsgálatot. Azután egységessé kell tenni a menedékeljárást, valamint szolidáris elosztási mechanizmusra van szükség.
Mint kifejtette, éppen a magyar szögesdrót mutatja, hogy az önmagában semmire sem jó, hiszen a legtöbb illegális bevándorló magyar területen át jut el Ausztriába. A magyar hatóságok nem regisztrálják őket, és nem lehet náluk menedékjogot sem kérni. Ám vannak olyan politikusok, akiknek kell ez az egész probléma, de a megoldást már nem erőltetik. Miközben egyértelmű, hogy a törvénytelen határátlépések számát csak úgy lehet csökkenteni, ha az országok több lehetőséget kínálnak a rendezett bevándorlásra.
A beszélgetés másik résztvevője, Judith Kohlenberger, a Bécsi Egyetem szakértője azt emelte ki, hogy a határkerítés csak rövidtávon és bizonyos pontokon képes feltartóztatni az áradatot. De a hatása az, hogy még veszélyesebb, hosszadalmasabb és drágább lesz bejutni az ígéret földjére, az érintettek még inkább rászorulnak az embercsempészekre.
Nem lehet a menedékes eljárást 3. országokra ráhagyni, és meg kell szervezni a befogadottak összehangolt elosztását is. Annál is inkább, mert a Nyugat nem nélkülözheti a munkaerő utánpótlást. Ám jelenleg úgy van, hogy egyik ország cudarabbul bánik a migránsokkal, mint a másik. Azt remélik, hogy ily módon továbbállnak ezek az emberek. Lásd Magyarországot vagy Görökországot, mégsem sújtja őket Európa semmiféle szankcióval.
https://www.diepresse.com/
FAZ
A lengyel parlament egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy megkapja a befagyasztott uniós pénzeket. Az alsóház megszavazta azt a törvénytervezetet, amely elvileg visszaállítja a bíróságok függetlenségét. Ám ehhez az kellett, hogy az ellenzék tartózkodjon, mert a koalíció kisebbik ereje, a radikális igazságügyi miniszter vezette párt a javaslat ellen voksolt. Most még további bonyolult jogi procedúra következik, de egyáltalán nem biztos, hogy a végén törvényerőre emelkedik az elképzelés.
A kezdeményezést a lengyel kormány előre egyeztette a Bizottsággal, mert mielőtt szeretne hozzájutni a koronaalap jó 35 milliárd eurójához, de Brüsszel most nem erősítette meg, hogy elhárult az összes kifogása. Morawiecki miniszterelnök mégis úgy nyilatkozott, hogy nehéz kompromisszum jött létre, ám véget akarnak vetni az ellentéteknek, mert az igazi ellenség keleten van. A rivális Ziobro ezzel szemben azt mondta, hogy minden megtesz az indítvány lehetetlenné tételére, mert az országnak nem jó az, ha az EU vagy Berlin diktál neki.
Szakítás azonban aligha lesz, mert ősszel az urnákhoz hívják a szavazópolgárokat, és a hatalom nem kívánja megkockáztatni a bukást. Lengyel jogászok szerint ugyanakkor az előirányzat alkotmányellenes. És hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, ha netán sikerül átverni az elképzelést, akkor sem biztos, hogy Duda elnök rábólint, mert neki is van baja a tervezettel.
Wall Street Journal
Az egyik legtekintélyesebb konzervatív amerikai elemző úgy látja, hogy egyre kevésbé vonzó az egykori elnök Woodrow Wilson által kitalált liberális nemzetközi rend, mert a világ nagy része nem kér a multilaterális intézményekre épülő szerkezetből. Walter Russel Mead, aki a Hudson Intézet, valamint a new yorki Bard College professzora, azzal együtt állítja ezt, hogy elismeri: a mostani háborúra adott egységes válasz éppen a rend erejét mutatja.
Amit a néhai politikus kidolgozott az 1. világháború után, az az, hogy nemzetközi diplomáciával kell felváltani a nemzetek közötti anarchikus, gyakran halálos hatalmi viszályokat, és akkor a jogállam szabja meg a dolgok menetét. Mai örökösei azt mondják: ha egy nagyhatalom, nevezetesen Oroszország megússza, hogy ilyen gyalázatosan megszegje a normákat, akkor az emberiség visszazuhan a nukleáris őserdőbe.
Ezért állt ki az USA és Európa ennyire határozottan Ukrajna megsegítése mellett. De a Biden-kormányzaton belül három irányzat küzd egymással. Az egyik szerint mindent meg kell tenni, hogy Putyin veszítsen, kerül, amibe kerül. A másik attól fél, hogy a végén olyan kompromisszum születik, amely nem felel meg a wilsoni elveknek. A harmadiknak pedig az a baja, hogy a támogatás miatt gyengül Washington képessége, hogy ellensúlyozza a kínai fenyegetést.
Az első csoport azt vallja, hogy manapság nem a nagyhatalmi versengés a meghatározó, hanem az, hogy zajlik a küzdelem az elvek és az önzés, a rend és a káosz, a demokrácia és a tekintélyelvűség között. Csakhogy ez a nézet csupán az európai-amerikai buborékban népszerű, a globális Dél nem csatlakozott hozzá. Merthogy pl. a járvány is azt mutatta, hogy a szegényebb államok húzták a rövidebbet, a tehetősek megszervezték maguk számára az oltásokat. De a háborút is könnyebben vészelik át.
Hatalmas a szakadék aközött, amit a Nyugat hajlandó tenni, illetve amit a Dél igényelne a másik oldaltól. És ez így is marad, mert még a wilsoni rend legnagyobb eredménye, a szabad kereskedelem is odalesz a fejlett államok protekcionizmusa miatt. Csak remélni lehet, hogy a következmények nem lesznek olyan súlyosak, mint amikor az egykori elnök álma omlott össze (és jött a 2. világháború – a szerk. megj.).
Project Syndicate
Putyinék a háború örvén szétlopják Oroszországot, kihasználják, hogy külföldi cégek tömkelege távozik és befektetésük most szabad préda. Így látja Anders Aslund, aki 4 éve könyvet írt „Az orosz haveri kapitalizmus: az út a piacgazdaságtól a kleptokráciáig” címmel. A sok millárdos vagyon megkaparintása még inkább azzal jár, mutat rá, hogy a gazdagság azoknak a kleptokratáknak a kezében összpontosul, akik még maradtak.
Azaz zajlik a vagyon radikális újraelosztása, miközben Putyin mind erősebben ellenőrzi a társadalmat. Roppantul árt a gazdasági hatékonyságnak, ezzel párhuzamosan azonban a szankciók mind keményebben sújtják az energia, a pénzügyi, a hadiipari szektort, valamint a többi kulcságazatot.
Úgy tudni, hogy már több mint ezer nagy cég jelentette be: visszafogja tevékenységét az orosz piacon, sok százmilliárd dollárnyi vagyon marad utánuk. A tulajdonosváltás nem átlátható módon megy végbe. A legnagyobb zsákmány a szénhidrogén szektorban kínálkozik. A Rosnyeft feltehetőleg pl. részvényenként pár kopekért szerzi majd meg a BP ottani érdekeltségét. A Shell szahalini befektetését elkobozták, nem volt semmiféle ellentételezés.
A dolgok menete egyébként általában az, hogy a leányvállalatokat orosz vezető menedzsereknek adják el, csak éppen nem tudható, vissza lehet-e csinálni ezeket az ügyleteket, ha véget érnek a szankciók. A bankszektorban viszont óvatosabban megy a nyomulás, mert a jegybank nem szeretné, ha meginogna a pénzpiac.
De a haszonélvezők az esetek nagy többségében az államfő fő vazallusai még Szentpétervárról. A Kovalcsuk-fivérek, illetve a Rotenberg-testvérek, valamint Gennagyij Timcsenko. Ugyanakkor szétosztották azoknak az oligarcháknak a vagyonát is, akik szembefordultak a Kremllel. Viszont a szürke állomány tömeges kivándorlása hazavágja a GDP-t.
Természetesen Putyin sem hagyja ki a lehetőséget, hogy megszedje magát, már az állam, a lakájok és bűnözők mellett. De nem siet. Idáig a kisajátítást a hűtlenség büntetéseként vetette be. De ettől még nyíltan teletömködi a zsebeit.
Stealing Russia | by Anders Åslund – Project Syndicate
Szelestey Lajos
