címlapkép: Ronen Zvulun/Reuters
Guardian
A kommentár azt kérdezi, miért nem szállnak szembe a nyugati szövetségesek az izraeli miniszterelnökkel, amikor ő országa legrosszabb ellensége? Hiszen a kemény, jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu miatt ugyanakkor félő, hogy a Nyugat leállítja az Izraelnek nyújtott támogatást.
A Nyugati-partvidéken tavaly hírek szerint 224 palesztin vesztette életét és az idén várhatóan csak tovább rosszabb lesz a mérleg. Elsősorban azért, mert az ultranacionalista, szélsőségesen vallásos koalíció, benne rasszista, arabellenes miniszterekkel, el van szánva, hogy elveszi az összes arab területet. A fejlett világ mégis igen visszafogottan reagál. Nincsenek olyan szankciók, mint amikor más országban kell móresre tanítani a politikai szélsőséget.
Benjamin Netanjahu vezetése azonban tehertétel. Akadályozza a két-állam megoldást, gúnyt űz az ENSZ-ből és a nemzetközi jogból. Nem pártolja az oroszellenes intézkedéseket, viszont elveti az Iránnal kötött nukleáris egyezményt, ez pedig háborút vonhat maga után. Kémszoftvereket és fegyvereket ad el tekintélyuralmi rezsimeknek.
De talán még ennél is keményebb, hogy a politikus fanatikus bandája szorgosan ássa alá az izraeli demokratikus intézményeket, illetve a civil jogokat. Akár még polgárháború is kitörhet. Diplomaták és tábornokok lázadoznak. Ám mindez nem érdekli a meggondolatlan és megalkuvó Netanjahut.
Az persze igaz, hogy Izrael a térség egyetlen igazi demokráciája. Ellenséges hatalmak veszik körül, és a világ a holokauszt miatt adósa a zsidóságnak. Ám ez nem menti, hogy a fejlett demokráciák nem szállnak szembe a szélsőjobbos izraeli fanatikusokkal. Miközben az országban már nem tanácsos nyíltan bírálni a kormányt. Mellesleg Izrael immár képes megvédeni magát a külső veszéllyel szemben.
Bidennek, aki vállaltan a demokrácia védelmezője a világban, el kell gondolkodnia azon, melyik oldalon áll Netanjahu, miután az összeállt a jogállamot megsemmisítő Trumppal, lelkesen támogatja a puccsista Bolsonarót, bratyizik Putyinnal és Orbánnal.
Előbb-utóbb ismét előhozakodik azzal, hogy megtámadja Teherán nukleáris létesítményeit, ebbe a viszályba pedig mindenképpen belekeveredik Európa és az USA. Noha idáig sikeresen fogták vissza a miniszterelnököt. De egy újabb intifáda sem érdeke a Nyugatnak, ám a jelek arra utalnak, hogy az elkerülhetetlenül bekövetkezik, miután egyes miniszterek legalizálni akarják a törvénytelenül létesített zsidó településeket a Jordán folyó nyugati partján, vagy ha összeomlik a Palesztin Hatóság.
Netanjahu és gyűlöletkeltő vazallusai az ország legszörnyűbb ellenségei. Megosztanak és uralkodnak, miközben egyre szélesebb a szakadék a Nyugattal, továbbá Izrael meggyengül.
FT
A gyors kínai újranyitás felkavarja a világgazdaságot, ideértve mind a növekedést, mint az inflációt. Pedig az árak az USÁ-ban egy éve nem voltak olyan alacsonyak, mint most. Európában a gázár a háború előtti szintre esett vissza. Egyes elemzők már abban bíznak, hogy a Világbank túl borúlátó volt, amikor azt jelezte, hogy az idén mindössze 1,7 %-kal bővül a globális gazdaság. Ám a bizonytalanság nem enyhül és az egyik kulcskérdés, hogy mivel jár a kínai járványügyi korlátozások eltörlése.
Nem sokan gondolták, hogy Hszi elnök ilyen gyorsan kapitulál saját zéró-Covid politikája ügyében. És főleg, hogy ennyire előkészítetlenül. A járvány így azonban most végigfutott az országon, volt olyan nap, hogy több tíz millióan fertőződtek meg. Ám közben a Capital Economics tanácsadó cég már arra számít, hogy a korábban jelzett 3 helyett 5,5 %-os lesz a növekedés tempója.
Hogy ismét meglódul az eddig elfojtott kínai fogyasztás, illetve beruházás, az felnyomja a globális keresletet. Szétrajzanak a világban a turisták, akik 4 éve 255 milliárd dollárt költöttek. Fellendül a fémek és az energia kivitele is. Ám ezáltal fokozódhat az árnyomás. Egyes szakértők már azzal számolnak, hogy az olajért az idén hordónként több, mint 100 dollárt kell fizetni. Kínának nagy szüksége van a cseppfolyósított gázra is, ez pedig azzal járhat, hogy a következő télen Európában gázhiány lép fel.
Mindennek az lehet a következménye, hogy az inflációt csak lassabban lehet lenyomni, a jegybankok pedig kénytelenek lesznek még tovább szigorítani. Ez viszont megint csak betesz a növekedésnek. Vagyis nagyon is befolyásolja a világgazdaságot, hogy miként alakul a ragály Kínában és mit tesz ezek után Hszi.
https://www.ft.com/content/cb5365eb-0b52-45ac-9870-923878aeb910
FT
A lap fő külpolitikai elemzője szerint az a nagy félelem a három év után ma ismét megnyíló Világgazdasági Fórumon, hogy véget ér a béke, a jólét és a világméretű gazdasági összefonódás hosszú korszaka. Az esemény jelszava: Együttműködés egy széttagolt világban. Gideon Rachman kifejti, hogy a szétesés a Coviddal kezdődött, de hogy most ismét összegyűltek Davosban a nemzetközi politika és gazdaság nagyjai, azt akár úgy is lehetne tekinteni, hogy visszaállnak a normális állapotok.
Csakhogy Kína váratlanul feladta a korlátozásokat, ami felveti, hogy bármikor új variánsok egész hulláma bukkanhat fel. De még ha ez nem is következik be, a járvány erősen rányomja a bélyegét arra, miként gondolkodik a politikai és az üzleti világ a globalizációról. Már nem igaz az a tétel, hogy az árukat és szolgáltatásokat bármikor könnyedén célba lehet juttatni.
A gazdaságban immár nem az a vezérlő elv, hogy ütemezetten kell szállítani, hanem hogy szükség esetén. Újabb járványok jöhetnek, egyre gyakoribbak az időjárási szélsőségek. Ez pedig megkérdőjelezi az élelmezés és az utazás biztonságát. Az államok, illetve bűnözők által végrehajtott kíbertámadások azt az infrastruktúrát fenyegetik, amelyre a modern világ épül.
Felgyorsultak a cégek erőfeszítései, hogy függetlenítsék magukat Kínától, nem egyszerűen a ragály, hanem geopolitikai kockázatok, azaz a háború miatt. Az orosz invázió megmutatta, hogy még az elképzelhetetlen is bekövetkezhet. Nagy a veszély, hogy kiszélesedik a konfliktus, még a nukleáris csapásmérést sem lehet kizárni.
A viszály rávilágított, miként szakítja szét a háború a nemzetközi gazdaság szálait. Az EU drasztikusan csökkenti az orosz energiahordozók importját, ami gerjeszti az inflációt és versenyképtelenné tehet több iparágat is. Felmentek az élelmiszerárak, sok millió emberre leselkedik az éhezés veszélye.
És akkor még ott van az eshetőség, hogy Peking lerohanja Tajvant, amely a legkorszerűbb félvezetők 90 %-át állítja elő. A Nyugat ugyanakkor aggódhat a populista nyomás miatt is. A demagógok szemében Davos nem ritkán az egyenlőtlenség és a hazátlan nemzetközi kapitalizmus jelképe. Ezzel együtt alkalmat nyújthat arra, hogy a részvevők csendben elgondolkodjanak azon, miként lehet megelőzni, hogy a háború és természeti katasztrófák sora megint bekerítse a világgazdaságot.
Geopolitics threatens to destroy the world Davos made
