címlapkép: IMAGO/Pixsell(IMAGO/Goran Kovacic/Pixsell)
Washington Post
Fareed Zakaria elképzelhetőnek tartja, hogy az idén kiderül: mennyire álságos a populizmus. Az elemző, aki arról nevezetes, hogy jó 20 éve megjósolta az illiberális demokrácia felbukkanását, onnan indít, hogy e pillanatban nehéz elvonatkoztatni az amerikai alsóháztól, ahol a republikánusok a nyílt színen produkáltak idegösszeroppanást.
Ám ezért csakis saját magukat okolhatják. A párt ugyanis évek hosszú munkájával valóságos dühbe hergelte saját táborát. Olyan radikális politikát ígért, amely érzelmileg megfelelt a keményvonalas szavazókörzetek igényeinek, ám mivel teljesen irreális, lehetetlen teljesíteni.
A hívek azonban azt a következtetést vonták le, hogy a mérsékeltek elárulják az ügyet, ezért az lett a megoldás, hogy folyamatosan nyomás alatt tartják a házelnököt, és az ily módon azt csinálja, amit ők akarnak. Ami azután az állandó zsarolás és permanens zűrzavar receptje lett.
Az ellenzék nagy bajban van, de a populisták egy sor más országban is küszködnek. Lásd Nagy-Britanniát a végzetes Brexit után. A 20 legfejlettebb állam sorában már csak az oroszok gazdasági teljesítménye harmatosabb, mint az Egyesült Királyságé. De példaként fel lehet hozni Brazíliát és Dél-Afrikát is.
A magyarázat az, hogy a populizmus csak ellenzékben virágzik. Nekimegy a hatalmon lévő elitnek, szítja a félelmeket és az összeesküvés elméleteket, program helyett érzelmi válaszokkal rukkol ki.
Ám amint megszerzi az uralmat, kiderül programjának sekélyessége, és itt már nem lehet egykönnyen másra fogni a felelősséget. És ha a másik oldal cselekszik, akkor ki tudja fogni szelet a populista jobboldal vitorlájából. Lásd az USÁ-t, ahol Biden józansága nagy előnyöket hozott a demokratáknak a törvényhozásban, és nem ütött vissza az urnáknál.
Természetesen a pozitív irányzatok nem töretlenek. Mindig felmerülnek olyan gondok, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos körök egyszerű, csábító és rossz válaszokkal álljanak elő. De reméljük, hogy az idén kiderül, milyen mértékben hamis a populizmus.
Süddeutsche Zeitung
Hogy az amerikai Képviselőházban végül McCarthy lett az elnök, az nem győzelem, hanem kudarc. Hiszen egy olyan testületben uralkodott napokon át a káosz, amely alapvetően befolyásolja a világpolitikát. Mégis átmenetileg bokszring lett belőle, helyenként őrült showra emlékeztetett.
Kevin McCarthynak csak a 15. körben, szó szerint az éjszaka kellős közepén sikerült annyi pótlólagos szavazatot összekaparnia, amennyi elég volt a megválasztásához a republikánus többség részéről. Előtte saját pártbeli ellenfelei négy napon át kötötték az ebet a karóhoz. Abban a törvényhozásban, amely az egészségügyről, a fegyverek kereskedelméről, Ukrajna további támogatásáról, valamint a Kínával szembeni bánásmódról dönt.
Aki idáig nem tudta, milyen alakok csücsülnek a T. Házban, annak csak be kellett kapcsolnia a tévét. Az új elnöknek többek közt egy fegyvermániás, egy csaló és jó pár olyan képviselő támogatását kellett elnyernie, aki mindmáig kétségbe vonja a legutóbbi elnökválasztás eredményét. Így most tőlük függ, de drágán, sőt túl drágán vette meg a posztot. Az egész jobboldali tábort kellett egyre keményebb ajándékokkal megvásárolnia.
Ám mostantól belefér, hogy akár egyetlen törvényhozó is kezdeményezhesse a leváltását. Ugyanakkor várhatóan csökkentik az állami kiadásokat, ideértve hogy kevesebb fegyvert szállítanak máshová. Az is elképzelhető, hogy alkotmányos vádemelési eljárás indult Biden és a fia ellen. Ez Trump bosszúja volna, habár esetében nem lehet kizárni a bűnvádi eljárást a Kapitólium ostroma miatt.
Gyakorlatilag a mostani parlamenti felkelés a két évvel ezelőtti roham folytatása volt. Nemrégiben McCarthy is kénytelen volt elzarándokolni Trump birtokára, mert helyénvalónak tartotta, hogy megköszönje az olyan, amilyen támogatást. Lehet, hogy a volt elnök befolyása már volt nagyobb is a párton belül, ám mindez nem jó jel, mindössze kép évvel a Kongresszus lerohanása után.
https://www.sueddeutsche.de/meinung/usa-kevin-mccarthy-repraesentantenhaus-1.5728078
New York Times
Az ukrajnai háború egyik nagy tanulsága az, írja Paul Krugman, hogy teljesen légből kapott a Trump-tábor állítása, miszerint a politikai korrektség katonailag meggyengíti az USÁ-t. Szokásos blogjában a Nobel-díjas közgazdász elismeréssel adózik a „Tegyük ismét naggyá Amerikát”-jelszónak, mert az igen hangzatos, csak éppen senki nem tudja, mit is jelent. Viszont alkalmas arra, hogy megszólítson bárkit, akinek fáj valami a mai Egyesült Államokban.
A volt elnök hívei azt állítják, hogy a woke mentalitás puhánnyá teszi az amerikai katonákat. Hát, az orosz egységekről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy a társadalmi igazságosságot képviselnék, mégis egyik kudarcot könyvelik el a másik után.
A szerző elismeri, hogy nem sokat konyít a katonai kérdésekhez, ám idézi kedvenc hadtörténészét, Phillips O’Briant, aki megjósolta, hogy Moszkva nem győzhet a háborúban, sőt az ukránoknak jó esélyük lesz a győzelemre. Éspedig azért, mert az elhúzódó harcokban sokkal nagyobb anyagi alapokra tudnak támaszkodni, hála a nyugati segítségnek.
Emellett az is sokat számít, hogy Kijev azt hirdeti: a demokráciát védelmezi egy brutális zsarnok ellen, így rengeteg fegyvert kap. És nagyon úgy néz ki, hogy a NATO-technológia még jobban lefőzte az orosz hadiipart, mint ahogy azt a legtöbben gondolták. Továbbá az ukránok hozzájutnak a nyugati hírszerzési adatokhoz.
Emellett az oroszok nemigen tudják pótolni, az elhasznált-megsemmisült hadi technikát. Vagyis itt megint csak az jelenik meg, hogy egy ilyen állóháború kimenetelét a gazdasági erő szabja meg. Hála isten, ez esetben nem Oroszország és a liberális-demokrata Nyugat csap össze, de pont ezért nem lehet pontosan megmondani, miként ér véget a viszály. Ám a számok Ukrajna mellett szólnak.
https://www.nytimes.com/2023/01/06/opinion/ukraine-russia-war.html
Die Presse
Horvátország mára teljesen függetlenítette magát az orosz energiahordozóktól, sőt most már ott tart, hogy lassan a máshonnan érkező földgáz és olaj fordítókorongja lesz a térségben. A környező államok megbízottai, köztük magyarok, egymásnak adják a kilincset Zágrábban.
Kulcsfontosságú volt, hogy Krk szigetén nem egészen egy éve megnyílt az LNG-átrakodó, vagyis ahol visszaalakítják a cseppfolyósított földgázt. A költségek 234 millió eurót tettek ki, ebből 101 milliót az EU fedezett. Ily módon az ország gázellátása már teljes mértékben fedezett, az igények kétharmadát a létesítményen keresztül elégítik ki. A hiányzó mennyiséget hazai kitermelésből teremtik elő.
Emellett bővítik a krki kapacitást, hogy a térségben máshová is szállíthassanak. De ahhoz még az is kell, hogy újabb vezetéket épüljenek, amihez politikai döntés szükséges.
Az Adria-vezetéken át pedig Bosznia, Szerbia, Szlovénia, Magyarország, Csehország, valamint Szlovákia nyersolajat kap. Mindezek alapján a Financial Times nemrégiben azt írta: az energiaválság nyertese Horvátország lehet a földrészen.
Ugyanakkor a krki gázátfejtő igazgató úgy véli, hogy ha csillapodik a helyzet Ukrajnában, az EU ismét vesz majd orosz gázt. De az mindig jó, ha van alternatíva – mondja.
https://www.diepresse.com/6235227/kroatien-der-energie-hub-an-der-adria?from=rss