Süddeutsche Zeitung
Daniel Freund úgy értékeli, hogy az Unió végre megverte a nagydobot, amikor kilátásba helyezte, hogy Magyarország a következő öt évben elveszít 22 milliárd eurónyi felzárkóztatási támogatást, ha nem tartja be az alapjogi előírásokat. A német zöld EP-képviselő szerint az összes szubvenciót vissza kell tartani.
Az illetékes biztos, Nicolas Schmit ugyanakkor kijelentette, hogy Brüsszel továbbra is szorosan együtt kíván működni Magyarországgal, mert célja az, hogy a magyarok hozzájussanak ehhez a fontos segítséghez, de úgy, hogy közben eleget tesznek a demokratikus jogok követelményének. A lap megjegyzi, hogy az új fejlemény nem függ össze a jogállami mechanizmussal. Annak keretében 6,3 milliárdot zároltak három kohéziós alapból. A többi azért került veszélybe, mert alaptétel, hogy a pénzek csak akkor mehetnek, ha nincs semmi gond az alapjogokkal, ám éppen itt hiba van a kréta körül a magyaroknál.
https://www.sueddeutsche.de/politik/ungarn-eu-finanzhilfen-korruption-kommission-1.5721389
Le Monde
Brüsszel szankciókkal sújtja Orbán Viktort, ő azonban folytatja az EU-ellenes retorikát – írja a vezető lap a kormányfő nemzetközi sajtótájékoztatójáról. A politikus teljesen elszigetelődött a szervezeten belül, amiért ennyire szoros kapcsolatot ápol Putyinnal, de azért Brüsszel „magyarofóbiáját” ostorozta.
A sajtóértekezlet sokáig tartott, ez volt hivatott ellensúlyozni, hogy ilyen eseményt maximum egy évben egyszer tartanak. Ráadásul most kifejezetten rosszak a keretfeltételek, mivel az országot Európa legrosszabb inflációja sújtja. Az Unió épp most határozta el, hogy a jogállami kifogások miatt milliárdokat zárol, és a legutóbbi felmérés azt tanúsítja, hogy a lakosság kétharmada szerint Magyarország rossz irányba tart.
A valóság persze nem sokat számít ott, ahol a közbeszédet a miniszterelnök lábai elé omló sajtó határozza meg. Amely nemrégiben kereszteshadjáratot indított a független sajtó maradék képviselői ellen, mondván, hogy azokat az USA finanszírozza. A lakájorgánumok annyira hatékonyan továbbítják a központi propagandát, hogy a Political Capital közvélemény kutatása szerint az emberek 36%-a úgy gondolja: kormányuk nem szavazta meg a szankciókat. Orbán pedig a sajtótájékoztatón gondoskodott róla, hogy még nagyobb legyen a zűrzavar a fejekben.
És ha tett is bizonyos ígéreteket, hogy megreformálja az igazságszolgáltatást és fokozza a harcot a korrupció ellen, egyáltalán nem mondott le a tömegtájékoztatás ellenőrzéséről: az uralmának pillére. Ily módon folyton célba tudja juttatni, hogy ő mindig nyer – ezt az üzenetet megtalálni minden populistánál.
Végh Zsuzsa, a Német Marshall Alapítvány kutatója azonban emlékeztet arra: bármit is állít Orbán, ezúttal ő húzta a rövidebbet, mert egy hosszú listát kell kipipálnia, csakis a reformok fejében láthat pénzt. Ám soha nem ismerné be, hogy vesztett, mert azzal bevallaná, hogy gondok vannak a bírák függetlenségével.
Mellesleg az évzáró sajtóértekezleten a hatalom közeli újságírók alákérdeztek a nagy embernek. Ő ugyanakkor tagadta, hogy magára maradt volna a földrészen. Miközben a szövetségesek úgy döntöttek, hogy távolságot tartanak a szélsőjobbtól, ideértve azokat is, akik hatalomra kerültek Olaszországban, illetve Svédországban. Orbán igyekezett bagatellizálni az ellentéteket Lengyelországgal, viszont dicsérte, hogy visszatért a hatalomba Benjamin Netanjahu.
Bloomberg
Lengyelország panaszt nyújtott be a Bizottság ellen, mert az továbbra is be akarja hajtani rajta azt a napi egymillió eurós bírságot, amelyet az Európai Bíróság szabott ki, miután úgy ítélte, meg, hogy Varsó nem tesz eleget az igazságügyi reform eltörlését előíró luxemburgi ítéletnek.
Az összeg már jó 400 millióra hízott, ám a lengyel kormány úgy gondolja, érvényteleníteni kell a döntést, mivel már felszámolta a sokat kifogásolt Fegyelmi Kamarát a Legfelsőbb Bíróság mellett. Ezt az európai ügyek minisztere közölte. Vagyis újabb feszültség mutatkozik a jogállami vitában. Egyébiránt a koalíción belüli ellentétek miatt a lengyel vezetés nem tudja végrehajtani az EU-val kötött megállapodást, így nem jut hozzá a csaknem 36 milliárd eurós gazdaságélénkítési támogatáshoz.
A büntetés ügyében egyébként úgy van, hogy az aktuális összeget az Unió visszatartja a lengyeleknek szánt utalásokból. Pedig a kormány erősen rá van utalva az apanázsra, részben a száguldó infláció, részben pedig amiatt, hogy egyre drágább a hitel, ez pedig gátolja, hogy tetszése szerint adagolja a jóléti kiadásokat a jövő évi választások előtt. Felmérések szerint a PiS alulmaradhat az urnáknál.
https://www.yahoo.com/news/poland-sues-eu-over-mounting-082323538.html
Süddeutsche Zeitung
A lengyel elnök kifelé bátor és tényleg meg is érdemel minden dicséretet, amiért feltétel nélkül támogatja Ukrajnát, ám befelé autoriter. Odahaza már messze visszafogottabban áll ki a demokráciáért és a jogállamért. Andrzej Duda külföldön mindenesetre mostanában nagy tekintélyre tett szert, bátorságát nem is lehet tagadni az orosz-ukrán viszály kapcsán.
Megvétózta az oktatás reformját, amely még nagyobb hangsúlyt helyezett volna az iskolákban az ideológia sulykolására. Továbbá elutasította a bírák fegyelmi szabályainak megváltoztatását is, mert az ellentmondott az alkotmánynak. Mégsem lehet a demokrácia bástyájának tekinteni. Nagyon is közreműködik a jogállam lebontásában.
A kormány azt állítja, hogy az igazságszolgáltatás ügyében a módosítást egyeztette az Unióval. Ha ez így van, az önmagában botrány, mert a jogszabály érintetlenül hagyta volna a politikai által kinevezett bírákat, viszont az ország így is megkapná a befagyasztott európai pénzeket. Dudának éppen az volt a baja az elfogadott szöveggel, hogy maradjon változatlan az érintett 3 ezer bíró státusza. Vagyis épp ilyen okokból nem lehet a demokrácia és a jogállam világító tornyának nevezni.
https://www.sueddeutsche.de/meinung/andrzej-duda-polen-ukraine-rechtsstaat-1.5721312
FT
Lengyelország és Ukrajna a háború miatt túllépett a történelmi sérelmeken, de kérdés, nem szakad-e vége egy nap a jó indulatnak? Mindenesetre lengyel földön már az invázió előtt 1,3 millió ukrán vendégmunkás élt, azóta a számuk több mint megkétszereződött. Jelenlétük folytán a lengyelekben a rokonság új érzete alakul ki, tisztelettel vannak szomszédjuk iránt. Elfelejtik a történelem sötét fejezeteit, főleg azt, hogy az ukránok a 40-es években több helyen is tömegmészárlást hajlottak végre. Ehelyett elismeréssel adóznak az oroszok ellen harcoló nemzetnek.
Ma már a menekültek ellátásán túl napirenden van a kulturális beilleszkedésük is. Ingyen nyelvtanfolyamra járhatnak, sok tévéműsor ukrán nyelvű, mint ahogy hirdetések is. A mozikban ukrán felirattal mennek filmek. Ez pedig jóformán sokkhatást váltott ki, mivel a lengyelek korábban úgy érezték, hogy különbek a szomszédjuknál, miután az uniós csatlakozás nagyot lendített az életszínvonalukon.
De február vége óta töretlen a támogatás, csak éppen a pénzügyi támogatás inog, mert a 25 %-os infláció miatt elapadnak az adományok, a lakosság mind jobban belefárad a segítségnyújtásba. A kormány pedig törölt egy sor juttatást.
Bloomberg
A kommentár arra figyelmeztet, hogy korai még leírni az orosz vagy a kínai elnököt, mert a populizmusnak és a tekintélyuralomnak nagyok az erőtartalékai. Azaz továbbra is veszélyben van a liberális demokrácia, hívei rosszul teszik, ha fellélegeznek. Lelkesedésüket ugyanakkor meg lehet érteni, mert Putyin és Hszi egy sor hibát követett el. Az egyik a háborúval, a másik a Covid elleni küzdelemben, ami megcsappantotta anyagi alapjaikat, valamint tekintélyüket is. Amerikában a republikánus szavazók 61 %-a már azt akarja, hogy a párt nevében ne Trump induljon két év múlva.
Csakhogy a fejleményeket másként is lehet értelmezni: az invázió bizonyította Európa energiafüggőségét, és ebbe még kormányok bukhatnak bele. A tiltakozások hatására a kínai vezető pedig bizonyította, hogy tud rugalmas lenni, enyhített a szigorú korlátozásokon. És van jó hír a konzervatív populizmus építői számára is: a szabályokra épülő nemzetközi rendet a hatalmi politizálás új korszaka váltotta.
A szabadelvűség szemszögéből még sokkal rosszabb, hogy több évtized után leállt a demokrácia menetelése, ami különösen Amerikában és Indiában aggasztó. Azon felül sok tényező az illiberalizmus visszatértét segíti elő. A globalizáció megkönnyíti, hogy az autokráciák a szabad világba exportálják a korrupciót. A közösségi média gerjeszti a megosztottságot, továbbá álhíreket terjeszt.
De a demokrácia is betehet a liberális eszményeknek. Különösen Orbán és Erdogan fejlesztette tökélyre a többségi elvet. Mindkettő erre hivatkozva vág a kisebbségi jogok alá, gátolja a politikai versenyt és távolítja el hatalmának fékeit. Ugyanakkor a fejlett világ gazdasága már nem fejlődik az elvárt mértékben. A menekültek további anyagi terhet jelentenek. Az energiaválság és a ragály hatására megugrik az infláció. A következmény: sztrájk, bérkövetelés, fokozódó elégedetlenség.
A populisták azután belobbantják ezt a gyúanyagot. Tudják, miként kell meglovagolni a csalódottságot, illetve a félelmet. A nemzeti konzervativizmus pedig jelszó és program lehet a Trump utáni világban. A liberalizmus viszont elvesztette népszerűségét, de azért még mindig sokkal vonzóbb, mint új keletű riválisa. Ám ettől még nem szabad alaptalan reményeket táplálni vele kapcsolatban.
