Az infovilag.hu főszerkesztője, Kulcsár László Győr polgármesterének megválasztása óta nem érte el, hogy bármely kérdésére a városvezető válaszoljon. Az újságíró az egyébként szépen fejlődő város néhány különösen elhanyagolt, értékes épületének sorsáról szeretett volna beszámolni a város közönségének. A küzdelmet nem adta fel, de minapi cikkében igyekezett megvilágítani, milyennek kellene lennie a sajtó és a közszereplők viszonyának egy demokráciában. A Baranyi Krisztina polgármesterrel történtek okán ez a téma különösen aktuális. A cikket változtatás nélkül közöljük.
KÖZÉRDEKŰ, KÖZIGAZGATÁS, TÁRSADALOM
Amilyen a polgármester, olyan a titkársága?
DÁTUM: SZERZŐ: KULCSÁR LÁSZLÓ
A jelek szerint szerkesztőségünk nem jut egyről a kettőre Győr megyei jogú város első számú tisztségviselőjével, aki az internet lexikonja, a Wikipedia szerint orvos, belgyógyász, kardiológus, politikus, író és 2020. január 26. óta Győr polgármestere. Neve országosan ismert, igaz, a Wikipedia nem szól róla, hogy jeles papagájtenyésztő. Mi több, a baromfikat is kedveli, számos helyen megjelent ugyanis a fotója kakassal a karjában.
Dr. Dézsi Csaba András professzor úr, aki a múlt rendszer (ma keményen szidni, ócsárolni illik, mert ez a módi) nemzetközi hírű orvostudományi egyetemén gyakorlatilag ingyen (ma is így van?) szerzett diplomát tudásának és szorgalmának köszönhetően, szerfölött rokonszenves módon mutatkozott be a Borkai utáni Győr polgármestereként az Infovilág szerkesztőségének. Kifogástalan együttműködéséről biztosította a – közéleti tevékenységéhez minden bizonnyal alapvetően fontos – sajtót. Aztán ahogy teltek-múltak a napok, hónapok, úgy derült ki, hogy a polgármester úr az együttműködést csak a sajtó egyik felére értette. A pártsajtóra. Mert egyre látványosabban fordul(t) el a nem az ő színét képviselő nem pártsajtó képviselőitől.
De még ha csak az ellenzéki sajtótól zárkóznék el! Jó ideje azt is figyelmen kívül hagyja, gyakorlatilag semmibe veszi, aki nem kötődik párt(ok)hoz. Csakhogy közben a professzor úr erős gyökeret eresztett tisztségébe, ezért aztán biztos vagyok benne, hogy dr. Dézsi Csaba András már rég nem írna olyan levelet újságíróknak, mint amilyent az Infovilág Szerkesztőségének küldött 2020. első heteiben. (Bizonyságul archívumunkban őrizzük ám!)
Bevallom: sosem érdekelt, hogy szereti-e vagy sem bármelyik párt is akár az általam és kedves kollégáim által szerkesztett sajtóorgánumot. Számomra, számunkra mindig is a tisztesség, a pontosság, a megtámadhatatlan hitelesség a mérvadó. Tartjuk magunkat a sajtószabadság európai chartájához:
„A sajtó szabadsága alapvető egy demokratikus társadalomban. Minden kormányzatnak támogatnia, védenie és tisztelnie kell a média változatosságát minden formájában és politikai, társadalmi, kulturális tevékenységében.
Garantálni kell, hogy a független újságírást a média egyik ágában sem fenyegeti üldöztetés, elnyomás és politikai vagy szabályozó beavatkozás a kormányzat részéről. A nyomtatott sajtó és az online média nem lehet állami engedélyek alá rendelve…”
Ennek szellemében dolgozik a 2000-ben alapított és azóta folyamatosan frissülő Infovilág. És ezen elvek és gyakorlat szerint igyekszünk tájékoztatni szép számú olvasótáborunkat jóról, rosszról egyaránt, mindennemű elfogultság nélkül.
Sajnos, miként ezt kénytelenek voltunk megtapasztalni: Győrött nincs keletje a pártszínekhez nem kötődő, tárgyilagos, hiteles újságírásnak – a városháza részéről. Így volt ez már a jelenlegi polgármester elődje idején, és (ezt nagy csalódással nyugtáztuk) jó ideje már az utódnál is.
Csakhogy mi egyet nem szoktunk elfeledni: a nem önkinevezett, tehát hivatásos és pártatlan újságíró nem az éppen aktuális városházának stb. dolgozik, hanem politikai irányultságot nem tekintve, mindenkinek – ír, tudósít, jelent, tájékoztat, egy szóval: szolgálja a nyilvánosságot, a társadalom valamennyi rétegét. A társadalom aztán majd eldönti, tetszik-e neki, elfogadja-e az újságíró gondolatait, véleményét, szükség szerint állásfoglalását.
Annak viszont, aki egy közösség többségének a bizalmából felelős (tehát felelősséggel tartozó!) posztra választatott, bizony, illik, sőt, kötelessége figyelnie a sajtóra. Nem csupán arra, amelyik őt képben, szóban, írásban magasztalja (ha tanácsolhatom: az ilyenre a legkevésbé!), hanem arra, amelyik javaslatot tesz a többi között a hiányosságok megszüntetésére, az okos döntésekre, a haladásra.
Ez év szeptember 29-én levelet írtam a győri városháza első emberének:
„Tekintettel arra, hogy a titkárságán 2022. szeptember 26-án szóban is elmondott kérésem ellenére Ön 260 nap elteltével sem volt hajlandó válaszolni (netán bokros teendőire hivatkozással pár nap haladékot kérni) az újságírói megkeresésemben megfogalmazott kérdésemre, az ügyet a nagy nyilvánosság elé tártam: https://infovilag.hu/a-hitelesseget-vallo-sajto-esete-gyori-varoshazaval/ bemutatván, miként NEM foglalkozik a győri önkormányzat a közérdekű ügyekkel. Ebbéli véleményem az önkormányzat alkalmazásában álló (az utóbbi években sorrendben a harmadik) városi főépítészt, Szaksz Vincét is illeti. Szerfölött sajnálom, hogy Ön a szerkesztőségünknek tett saját írásbeli ígéretét (lásd: a cikkben a pontos idézet, időponttal jelölve!) semmibe veszi. Ennek általában két oka szokott lenni: dölyfösség és tudatlanság, azaz: a címzett nem tudja, vagy már nem akarja tudni, mivel tartozik azoknak, akik őt ebbe a tisztségbe emelték. Ebbéli feledékenységén különösen csodálkozom – tekintettel az Ön eredeti hivatására.
Szeretném remélni, hogy e sorok meggondolásra és véleményének megváltoztatására sarkallják. Kiváló tisztelettel…”
Nos, a címzett azóta sem válaszolt, bár titkárságának munkatársai számos alkalommal megígérték, hogy szorgalmazzák kérésem teljesítését. Jelezték, hogy levelemet továbbították a városháza sajtócsoportjának intézkedés céljából. Igaz, leszögeztem: szerénységem címzettje a polgármester, és nem a sajtócsoport, aminek „tájékoztató munkájáról” mindeddig (ígérete ellenére) nem sikerült meggyőződnöm, ekként már igényt sem tartok rá, annál is inkább, mert levelem címzettje, ismétlet, nem a sajtócsoport, hanem a polgármester.
Ma délelőtt telefonon érdeklődtem a dr. Dézsi-titkárságon, hogy miért késik továbbra is hetek óta a megígért levélválasz. Kis türelmet, fél órát kértek a pontos válaszig. Ám miután a visszahívás csak nem jött, dél tájban telefonon érdeklődtem a dr. Dézsi-titkárságon. Jó ideig senki sem vette föl a telefont, aztán miközben még csengetett az első hívásom, párhuzamosan egy másik telefonszámról is hívtam ugyanazt a titkárságot: és nyomban föl is vették a telefont. (Feltevésem: azt a számot még nem rögzítették a figyelmen kívül hagyandók között…)
A titkárnő (vagy helyettese) rezignáltan vette tudomásul a türelmetlenségemet, és főleg azt a megjegyzésemet, hogy nem magán-, hanem közügyben reklamálom annak a válaszát, akit sok tízezer ember bizalommal választott meg a tisztségére, és aki immár csaknem 300 nap óta tartozik a korántsem magánügyben írt levelem megválaszolásával.
Nem tudom, nem tudhatom, hogy a dr. Dézsi Csaba András orvosprofesszor-polgármesterrel közölte-e a titkárságának munkatársnője a véleményemet vagy sem. Ha netán elfelejtette volna, akkor a címzett itt elolvashatja. És persze azt is, hogy közügyekre vonatkozó érdeklődést nem szabad pökhendi módon semmibe venni, mert az ilyesminek általában megjön a böjtje.
