Már egy ideje rossz híreket kaptam felőle, de amikor felhívott néhány hete, megnyugodtam, hogy minden rendben van. De sajnos nem volt. Mert utána még vagy 15-ször felhívott, mert véletlenül nyomta meg az ismerős számot a mobilon.
Attila nem a mobilkorszak embere volt, hanem egy mára retrónak számító világé, a klasszikus újságírásé, meg a mandoliné. Azé a bohém, elegáns korszaké, amely társadalmi rendszerektől függetlenül létezett az utóbbi 100 évben. Aki betűvető, de főleg jelenség, egyéniség, valaki. Nem leleplező, nem oknyomozó – tudósít, de akkor sem a stílus a fontos, hanem a személyes varázs. Amit volt, aki szeretett, volt, akit idegesített, de hát az élet már csak ilyen. Nem mindenkinek tudunk megfelelni.
Hajdani study tourok alkalmával – az állami korszakban nem is így hívtuk az újságírós kirándulásokat, – hazafelé a buszban mindig óhatatlanul előkerült a Pedró kocsmája, meg a mandolin, az örök menyasszony, amely lehetővé tette, hogy a színpadon is szerepelhessen, profi énekesek körében.
…a mandolin, az örök menyasszony, amely lehetővé tette, hogy a színpadon is szerepelhessen, profi énekesek körében.
Békés Attila ( 1932-2022 ) – 2007-ben kapta meg a MÚOSZ Aranytoll-díját
A régi fotók, amelyeken együtt szerepelünk, nem adják vissza azon esték hangulatát, amikor egy-egy akkori vendéglátós-szállodás vezetővel kvaterkáztunk. Akkor ők állami nagyurak voltak, de ma sincs ez másként, csak éppen hiányoznak a Békés Attilák, akiket akkor még eltűrt a hatalom, nem fizetett nekik pályázatok elnyerésével, és akiknek kevésbé kellett megalázkodni, mint a maiaknak.
Főleg a turizmusról és gasztronómiáról írt, de, ahogyan az kellett, és kell egy napilapnál, mindenről, hiszen ha valaki ügyeletes, akkor mindenhez érteni kell. Hosszú évekig volt a MÚOSZ Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztályának elnöke. Számára mindig fontos volt az újságíró szövetséghez tartozás.
Attila maga volt az Esti Hírlap, miközben a 30-as évek igazi klasszikus újságíró figuráját keltette életre. Minden tudósítását elolvasták ebben a nagyon népszerű, ha úgy tetszik, szocialista bulvárlapban.
Egyszer az a különleges élmény ért bennünket, hogy a Concorde budapesti bemutatkozásán egymás mellett ülhettünk a belülről igencsak szűk gépmonstrumban. Attila azt mondta, szép, szép, meg gyors is – de lehet-e itt mandolinozni vajon?
Elek Lenke
