Pew Research
A közelmúlt politikai összecsapásaitól függetlenül a legtöbb magyar illetve lengyel kedvezően vélekedik az EU-ról. Ezt derítette ki az amerikai közvélemény kutató, amely az adatok értékeléséhez felidézi, hogy mindkét országban jobboldali-populista kormány van hatalmon. Budapest és Varsó egy sor kérdésben megütközött Brüsszellel, kezdve a média és a bíróságok függetlenségétől, egészen az Oroszország elleni szankciókig.
Ehhez képest feltűnő, hogy a magyarok közül minden 10-ből hat, a lengyeleknél pedig tíz közül 8 úgy gondolja: az Unió a békét, a demokratikus értékeket és a jólétet segíti. Lengyelországban a közvélemény túlnyomó része szerint a szervezet tiszteletben tartja az ország elveit, tisztában van a polgárok szükségleteivel és tisztességesen bánik Lengyelországgal. Saját helyzetükről szólva már sokkal kevesebb magyar vélekedik így.
Viszont 44 % lengyel, illetve 42 %-nyi magyar mondja azt, hogy az EU túlságosan is nyomul. Továbbá nálunk 41 % kifogásolja a közösség hatékonyságát, a lengyeleknél ezzel csupán 13 % ért egyet.
De hogy ki miként viszonyul Brüsszelhez az nagyban függ attól, hogy támogatja-e a kormányt van sem. Előbbiek Magyarországon inkább hajlanak negatív megítélésre. Viszont a hivatalos propaganda ellenére a lengyelnél 53, a magyaroknál 52 % gondolja úgy, hogy el kell fogadni a melegséget. Magyarországon ez a legmagasabb érték az utóbbi 3 évben. De itt is erős szóródás van, mert az ellenzék támogatói közül kétharmad ért ezzel egyet, a fideszesek közül azonban csak 42 %.
FAZ
Lengyelország 76 milliárd eurónak inthet búcsút, ha nem sikerül megnyugtatnia az EU-t a jogállamiság ügyében, a kormány azonban bizakodik. Előzőleg egy szóvivő megerősítette, hogy Brüsszel jelenleg egyetlen petákot sem utal a felzárkóztatási alapból, mert Varsó a minap maga ismerte el, hogy nem tesz eleget az alapjogi normáknak. Egy nyári szakértői egyeztetésen pedig még azt is megadta, hogy főleg a bíróságok függetlenségével van baj.
Alighanem úgy gondolkodott, hogy a sokat kifogásolt fegyelmi tanács felszámolásával egyenesbe hozza a dolgot. Mellesleg akkor éppen a koronaalaphoz szeretett volna hozzájutni ily módon. Ám az Unió gyorsan tisztázta, hogy messze nem tartja elengedőnek a tervezett változtatásokat. Amúgy az ország ellen több eljárás is folyamatban van az Európai Bíróság előtt, amely már napi egymilliós bírságot szabott ki, mivel gondok vannak az igazságszolgáltatás önállóságával. Varsó viszont nagy összeesküvésről beszél.
Hivatalosan a pénzeket nem fagyasztották be, de gyakorlatilag igen. És ez igencsak fájhat Lengyelországnak. Egyelőre azonban csak mérsékelten, hiszen az előfinanszírozási rendszerében évek telnek el, amíg hozzájut a saját költségvetésből kifizetett támogatások ellenértékéhez.
EP-képviselők igen kedvezően fogadták, hogy a Bizottság a sarkára állt. Daniel Freund a német zöldektől egyértelműnek tartja a jelzést, mármint hogy pénz csak akkor lesz, ha nem sérülnek az alapjogok. A liberális Moritz Körner pedig üdvözölte, hogy Brüsszel végre nem kesztyűs kézzel bánik a PiS-szel. Ehhez képest Morawiecki miniszterelnök azt hangoztatta, hogy jók a remények a megállapodása és nem fél attól, hogy elzárulnak a pénzcsapok.
https://zeitung.faz.net/faz/politik/2022-10-19/2e29146b5f50dd25d30acaba59831c2f/?GEPC=s5
FT
Az amerikai Brookings Intézet Európával és Amerikával foglalkozó részlegének vezetője arra figyelmeztet, hogy Putyin ugyan kilátásba helyezte az atomcsapást, de sokkal inkább várható részéről, hogy szorult helyzetében inkább a kritikus infrastruktúrát veszi célba. Constanze Stelzenmüller emlékeztet arra, hogy az elnök általában oda szokott vágni, ha védekezésre kényszerül, mint most: a fronton és az a hazai kritika miatt. Ezért a Nyugatnak fel kell készülnie a rettenetes fejleményre.
A kommentár hangsúlyozza, hogy itt egy csekistáról van szó, akit a lenini hagyományokhoz híven arra képeztek ki: politikai terrorral érje le célját. A háborús bűnök kegyetlensége és alávalósága arra szolgált, hogy megtörje az ukránok és a nyugati támogatók akaratát, illetve ellenállását. Hát, eddig az ellenkezője sikeredett.
A nukleáris fenyegetés és a zaporizzsjai erőmű bombázása is félelmet, illetve bénultságok igyekszik kiváltani. Ám ha harcászati atomeszközt vetne be, annak előkészületeit jól nyomon lehet követni, ám használata csak korlátozott előnyökkel járna. Ezzel szemben az olyasmi, mint a nemrégiben történt robbanás, amely megrongálta az Északi Áramlatot, vagy az észak-német vonatforgalom leállítása egy kábel átvágásával, illetve több amerikai repülőtér számítógépes rendszerének meghekkelése sokkal kisebb kockázattal, viszont nagyobb haszonnal kecsegtet. (A nyomok mindhárom esetben Oroszországhoz vezetnek.)
A szabotázst, amely szintén a Cseka specialitása volt, csak nehezen lehet megelőzni, viszont nehéz a tettesek felkutatása. Alássa a kormányok iránti bizalmat, és kihasználja a nyugati társadalmakban meglévő repedéseket. Arra kell számítani, hogy megszaporodnak az ilyen incidensek. Sem Ukrajna, sem Európa nincs biztonságban, amíg Putyin hatalmon van és ragaszkodik birodalmi törekvéseihez. Ezen csak az oroszok változtathatnak, de ahhoz sok idő kell. Az orosz szándékok meghiúsításának egyik módja, hogy támogatni kell Kijevet.
https://www.ft.com/content/49426258-a533-4213-aaa1-4b948b1b4911
Project Syndicate
Slawomir Sierakowski értetlen az ügyben, Ukrajna miért nem hajlandó összefogni természetes szövetségesével, a belorusz ellenzékkel. A neves lengyel politikai elemző, a Német Külkapcsolati Tanács munkatársa nagyon zavarónak tartja, hogy Kijev a közeledés helyett kifejezetten elhárítja az együttműködést. Zelenszkij tanácsadója pl. azon gúnyolódott, hogy miként kaphatta meg a Nobel-békedíjat egy orosz szervezet (a Memorial), illetve egy belorusz aktivista. Pedig mind a kettő rászolgált, ám ez a megközelítés csak árt az ukrán ügynek.
A két nép között egyre fokozódik a feszültség, mert az ukránok úgy érzik, hogy ők különbek. Hiszen elűzték az oroszbarát elnököt, ezzel szemben másik nemzet képtelen volt megszabadulni Lukasenkótól. Csak éppen alaptalan a bírálat, mivel a szomszédban egy totalitárius rendszerről van szó és már az maga a csoda, hogy két éve sikerült megszervezni a tömegtiltakozásokat.
Inkább méltányolni kellene a bátor ellenállást és arra ösztönözni a fehéroroszokat, hogy ismét keljenek fel, ha kedvezőbbek lesznek a körülmények. Ezzel szemben az olyanok, mint a már említett elnöki tanácsadó megalkuvással vádolják őket. Ez a megvetés erkölcstelen és politikailag ostoba. Jó, az invázió előtt az ukrán kormány nem szavazta meg a Lukasenko elleni szankciókat, de csak azért nem, nehogy az államfő elismerje a két szakadár köztársaságot.
Ám Belarusz jelenleg mozgósításra készül és területét Moszkva az Ukrajna elleni támadásokra használja. Ezért Kijevnek fontolóra kellene vennie a diplomáciai kapcsolatok megszakítását és el kellene ismernie a Tyihanovszkaja által kikiáltott emigráns kormányt. Amíg Fehér-Oroszország kiszolgálja Moszkvát, addig veszélyben lesznek az ukránok. És csak a Kremlnek jó, ha fennmaradnak az ellentéteik a belorusz ellenzékkel.
Reuters
A kormányzásra készülő olasz hármas koalíció legkisebb pártjának vezére, Silvio Berlusconi azt közölte, hogy újra kapcsolatban van az orosz elnökkel, akitől a minap, 86. születésnapja alkalmából igen kedves levelet, továbbá 20 üveg vodkát kapott. Ő sem maradt azonban adós, mert hasonló hangvételű üzenetben válaszolt, és egyben néhány palack igen finom bort (Lambruscot) küldött.
Hozzátette, hogy igen aggasztja az ukrajnai helyzet, viszont nem mondhatja el, hogy mit gondol valójában, mert ha eljut a sajtóhoz, abból katasztrófa lenne. (A politikus Putyin nagy hívének számít – a szerk. megj.) A Forza Italia egyik szóvivője viszont azt állította, hogy amiről Berlusconi beszélt, az évekkel ezelőtt történt, nem történt semmiféle kapcsolatfelvétel mostanában.
A párt később pedig közleményben igyekezett tisztázni, hogy ugyanúgy gondolkodik a fegyveres konfliktusról, mint Európa, illetve az USA. Ugyanakkor tegnap az alsóház újjáválasztott elnöke, aki a szintén Moszkva-barát Salvini Ligájához tartozik, óvott a szankciók következményeitől. Szerinte azok bumerángnak bizonyulnak és súlyos helyzetbe hozzák a Nyugatot.
Der Standard
Borul a bili Ausztriában, mert a jelek szerint az előző kormány bukását okozó botrány egyik főszereplője megalkuszik az ügyészséggel és hajlandó koronatanúként szerepelni. Számítani lehetett arra, hogy Thomas Schmid, a pénzügyi tárca volt államtitkára, az állami vagyonkezelő korábbi vezetője nem kíván odatartani a fejét mindenki helyett, ám ő volt az, aki éveken át mozgatta a Néppárt titkos gépezetét a visszaélések során.
Olyan ügyekről ránthatja le a leplet, mint az Ibizagate. Amikor kiderült, hogy Kurz akkori kancellár milyen módszereket alkalmazott, az az osztrák demokrácia alapjait rengette meg, legyen szó a konzervatívokhoz kötődő üzletemberek elleni adóeljárások leállításáról, csókosok kinevezéséről az állami vállalatoknál vagy éppen az állami hirdetések kétes gyakorlatáról. Csak persze a leleplezéshez az kell, hogy Thomas Schmid részletes, bűnbánó vallomást tegyen.
De van rá esély, mert vádalkut lehet vele kötni. Hogy az mennyire ígérkezik sikeresnek, az kiderül, amikor megjelenik a parlamenti vizsgáló bizottság előtt. Akiknek vaj lehet a fején, azok már rég otthagyták a politikát és barátok, illetve ismerősök magánvállalkozásainál helyezkedtek el. Ám az ÖVP házat táján a küszöbön álló fejlemények miatt érezhetően nőtt a feszültség.
Ezek a körök alighanem árulónak, sőt hazugnak bélyegzik egykori kengyeltartójukat, aki elvégezte annak idején a piszkos munkát. Azt fogják mondani róla, hogy másokat márt be, mert meg akarja úszni. Vagyis törvényszerűen következik az iszapbirkózás, csak kérdés, ki marad nyakig – a sárban. Kurz és a cimborái nagyon melléfogtak, amikor azt remélték, hogy Schmid simán belemegy bűnbak szerepébe. Ez arra utal, hogy nem ismerik az embereket, illetve hogy nem gondolták végig a stratégiát. Az ilyesmi azonban meg szokta bosszulni magát.
Kronzeugenstatus: Schmids Befreiungsschlag
