címlap: AFP/TOBIAS SCHWARZ
Welt
Egyik nagy német országos napilag sem tudta kideríteni, pontosan miről volt szó a berlini Scholz-Orbán-találkozón, így arra hagyatkoztak, amit a DPA hírügynökség összeszedett. Az pedig javarészt azon alapult, amit Orbán Viktor közölt a tárgyalások után. Eszerint a házigazda és ő is él, köszöni, jól vannak, és kölcsönösen elégedett lehetnek az eredménnyel, a kétórás megbeszélés gyümölcsöző volt. Berlinben annyit azért már előre elárultak, hogy a fő téma az ukrán háború lesz.
A gondot az okozta, hogy a szokásokkal ellentétben nem tartottak közös sajtótájékoztatót. A német sajtó viszont semmi figyelmet nem szentelt annak, amit a magyar kormányfő Német Gazdaság Keleti Bizottságában mondott. Kiderült közben, hogy már vasárnap felkereste Angela Merkelt, valamint Armin Laschetet, a kereszténydemokraták korábbi, sikertelen kancellárjelöltjét, aki jelenleg Bundestag-képviselő. De hogy miről cserélt eszmét a volt miniszterelnök asszonnyal, arról Merkel hivatala sem hozott nyilvánosságra semmit sem, mondván, hogy a megbeszélés személyes jellegű volt.
A tudósítás ugyanakkor hozzáteszi, hogy Orbán az EU-ban sokak szemében jobboldali-nemzeti bajkeverőnek számít. Folyamatosan szemére hányják a jogállami elvek megsértését, most éppen azért bírálják, mert feltételezhető, hogy Magyarországon közösségi pénzek tűnnek el kézen-közön. A Bizottság ezért felvetette, hogy vonjanak meg 7,5 milliárd eurós támogatást a Fidesz-kabinettől.
A miniszterelnök egyébként még mára is Berlinben maradt: a Cicero magazin vitafórumán vesz részt, a téma: „Vihar Európában – az ukrajnai háború, az energiaválság és a geopolitikai kihívások”.
Le Figaro
Orbán Viktor immár mentesül attól, hogy olyan helyettesítőkre kelljen hagyatkoznia, mint Kovács Zoltán, ha valamit tudatni akar a világgal a twitteren, miután saját oldalt nyitott. Pont azelőtt, hogy elutazott volna a német miniszterelnökhöz. Az új eszköz segítségével folytathatja a kulturkampfot a magyar jobboldaliság képviseletében. Ehhez idáig a Facebook, illetve az Instragram szolgált neki eszközül, 1,2 millió, illetve 164 ezer követővel. Viszont immár személyesen is reagálhat twitter-bejegyzésben pl. arra, hogy nemrégiben az Európai Parlament választási autokráciának minősítette a magyar politikai rendszert – mutat rá a francia konzervatív újság.
https://www.lefigaro.fr/international/viktor-orban-arrive-seulement-maintenant-sur-twitter-20221010
Der Standard
Paul Lendvai szerint nagy mázlija van Ausztriának Alexander Van der Bellennel és az ország új esélyhez jut azáltal, hogy a politikust újjáválasztották államfőként, csak éppen a kormánynak végre követnie kellene azt, amit az elnök a külpolitikában csinál. A politkus győzelmének értékét nagyban növeli, hogy a nemzetközi közösség a világháború óta nem volt ennyire kiélezett helyzetben, lásd az energiaválságot, az inflációt, a járványt, az orosz agressziót. Úgyhogy igaz, amit egykor Arthur Schnitzler írt, hogy ti. minél idősebb valaki, annál inkább rájön, hogy a politikánál nincs fantasztikusabb.
Ennélfogva Van der Bellen, az egykori jogászprofesszor és zöld parlamenti képviselő első hat éve ritka nagy szerencse osztrák szemszögből. Hiszen az országot ez idő alatt példátlan botrányok rázták meg, egyik kormány váltotta a másikat, de mindez nélküle aligha ment volna ennyire simán. És hogy még 6 évig szikla lesz a viharban, a Hofburgban, az különösen fontos, ha felidézzük, mint mondott irányadó beszédében a nyáron, amikor is óvott az orosz diktátortól és felhívott az Ukrajna iránti szolidaritásra.
Sajnos, a kormányt és az ellenzéket is hidegen hagyta az „ébresztő”, egyszerűen képtelenek határozottan állást foglalni az olyan autoriter kormányokkal szemben, mint az orosz és a magyar. Sőt sokszor az amatőr naivitásből, illetve a tudatlanságból eredő nagyképűséget lehet tetten érni az osztrák politikában. Majd a történészek kiderítik, kinél mi játszott ebben közre: szellemi tunyaság vagy titkolt bűnrészesség.
Mindenesetre Franz Vranitzky volt kancellár a minap, a 85. születésnapján tartott ünnepségen rámutatott, hogy Nehammer kancellár részéről szégyenletes volt a budapesti vendégszereplés Orbán, illetve a szerb elnök oldalán. Az ilyen diplomáciai melléfogások azoknak a szélsőséges vezetőknek a kezére játszanak, akik amellett érvelnek, hogy kapitulálni kell Putyin előtt.
https://www.derstandard.at/story/2000139841825/vdb-gluecksfall-und-neue-chance-fuer-oesterreich
Wall Street Journal
A szerkesztőségi vélemény több és hatékonyabb elhárító rakétákat sürget Ukrajna számára, mert Oroszország kudarcot vall a fronton, ezért Putyin válaszul városokat, civil célpontokat bombáztat. A Kijev és a több már település elleni támadások azt mutatják, hogy a Kreml még képes igen nagy bajokat okozni. Erre a legjobb válasz, ha a Nyugat több fegyvert ad az ukránoknak, beleértve a légvédelem erősítésére szolgáló eszközöket.
Az oroszok tegnap 84 rakétát lőttek ki, így a nyugati, tehát az arcvonaltól igencsak távol eső Harkiv ellen. Egy-egy a csúcsforgalomban, az emberek közé csapódott be. Moszkva ugyan azt állítja, hogy irányított lövedékekről van szó, és hogy azokat csakis katonai csapásmérésre használja, de aligha valami fényes a rakéták találati pontossága. Az viszont sokkal valószínűbb, hogy a Kreml válogatás nélkül tüzel mindenre, mert rémületbe akarja kergetni a civil lakosságot, igyekszik megtörni az ellenállást. De ily módon csak az ellenkezőjét éri el.
Ugyanakkor felsorakoztatja Ukrajna nyugati támogatóit. A hétfői áldozatok viszont arról tanúskodnak, hogy késik az ígért légvédelmi utánpótlás, illetve erősítés. Az USA azért halogatja a szállításokat, nehogy a NATO-fegyverek miatt kiszélesedjen a viszály. De ezen már túl vagyunk. Putyin addig nem szünteti be a harcokat, amíg nem ébred rá, hogy túl sokba kerül, ha folytatja a hadműveleteket.
Project Syndicate
Az orosz elnök őrült játszmát folytat, de az atomfenyegetéssel meg akarja félemlíteni Ukrajnát, és nem az a szándéka, hogy felszámolja a szomszédos országot. Így értékeli Josef Joffe, a Die Zeit korábbi kiadója, a Stanfordi Egyetem és a Hoover Intézet munkatársa. Merthogy Putyin tisztában van vele, hogy ha beélesíti a nukleáris fegyvert, akkor az csak az első lépcsőfok az apokalipszis felé vezető úton.
De lehet, hogy elment minden esze? Nem kizárt, mert ha megnyomja a gombot, akkor megtöri a 77 éve tartó tabut. De hiheti, hogy egy harcászati robbanófej beindítása még nem jelent Armageddont. Ám az is elképzelhető, hogy a tábornokai már nem merik neki megmondani, mi lehet a következmény. Pedig ezt 4 éve James Mattis, akkori amerikai védelmi államtitkár már pontosan leírta: nincs olyan, hogy harcászati atomeszköz: ha bevetik, akkor az stratégiai hatással jár.
Olyan eszközökről van itt szó, amelyek hatóereje 0,3-170 kilotonna TNT-nek felel meg. Amit Hirosimára ledobtak, az 15 kilotonnás volt. Megölt 90 ezer embert. Ha Moszkva most rászánja magát a lépésre, a nukleáris hatalmak riadókészültségbe helyezik stratégiai erőiket, az pedig nagyjából olyan, mint egy felhúzott pisztoly. Elég egy apró számítási hiba vagy rossz kommunikáció, és bekövetkezhet a hadászati összecsapás. Ha kis háborút akarsz kezdeni, készülj arra, hogy abból a legsúlyosabb konfliktus lesz. A Princetoni Egyetem elemezték, hogy az amerikai-orosz atomviszály esetén az első pár órában 90 millióan halnának, illetve sebesülnének meg.
Lehet persze, hogy Putyin bolondnak tetteti magát, de tudatosan táncol a szakadék szélén. Mert ha meg tudja félemlíteni a Nyugatot, akkor többet ér el, mint a balfék hadserege. Vagy ahogy Polonius mondja: őrült beszéd, de van benne rendszer. Hogy bevetné a harcászati atomeszközöket, az nem hihető, mert akkor marsi sivatag lenne a Földből. Az USA bölcsen teszi, amikor szankciókkal reagál és támogatja Kijevet, de nem avatkozik be közvetlenül. Abból ugyanis nagy háború lehetne.
Az orosz elnök bolondnak bolond, de nem ostoba. Rázza az öklét, ám imperialistaként nincs szüksége kristálygömbre ahhoz, hogy lássa a jövőt: egy atomháborúban az hal meg másodikként, aki az első csapást méri.
Wall Street Journal
A vezércikk szerint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa bizonyította, mekkora sóhivatal, hiszen Kínának sikerült megakadályoznia, hogy a testület akárcsak megvitassa az ujgurok helyzetéről készült jelentést. Azaz a világszervezet magára hagyja a Hszincsiang tartományban élő muzulmán kisebbséget, noha az állami erőszaknak van kitéve. Ezt bizonyítja a saját maga által kinevezett biztos helyzetképe, amely olyanokat tartalmaz, mint hogy a büntető táborokba hurcolt embereket éheztették, orvosi kísérleteknek vetették alá, de előfordult nemi erőszak is.
Továbbá nem engedték őket aludni, nem imádkozhattak, viszont hazafias dalokat kellett énekelniük. Hogy Kuba, Venezuela, továbbá Nepál, Indonézia és Pakisztán elutasította a kérdés napirendre vételét, az érhető, mert egyrészt lakájokról, másrészt olyan kormányokról van szó, amelyek nem akarnak ujjat húzni Pekinggel, részben mivel függnek az Új selyemút kezdeményezéstől. Csakhogy Indonézia a világ legnépesebb muzulmán országa, Pakisztánban pedig az iszlám államvallás.
Hogy Kína sikerrel lobbizott és fúrta meg a javaslatot, az szégyen. De ha az Emberi Jogi Tanács még arra sem kapható, hogy áttekintse az ujgurok által elszenvedett jogsértéseket, akkor semmi alapja sincs, hogy működjön, illetve hogy az Egyesült Államok a tagja legyen.
Opinion | The U.N. Abandons the Uyghurs
