címlap: REUTERS
FAZ
Máris ujjong Európában a szélsőjobb, ünnepli az Olaszország Fivéreinek győzelmét. A német AfD-től kezdve, Le Penéken át a lengyel PiS-ig köszöntik Giorgia Melonit. A lengyel miniszterelnök twitteren gratulált. A német radikálisok nevében Beatrix von Storch azt írta, hogy együtt örülnek Olaszországgal, mert a baloldali kormányok lassan már tavalyi hónak számítanak, lásd Svédországot és Olaszországot. Egyik párttársa pedig úgy vélte: nagy nap ez az olaszok és a földrész számára.
Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés EP-törvényhozója úgy értékelte, hogy az eredmény leckét ad a Bizottság elnökének alázatból, miután Ursula von der Leyen a múlt héten úgy foglalt állást: amint a magyar és a lengyel példa igazolja, Brüsszelnek megvannak az eszközei, ha az új olasz vezetés nem tartaná tiszteletben az EU normáit. A francia politikus szerint semmilyen fenyegetés nem képes feltartóztatni a demokráciát, Európa népei felemelik a fejüket és ismét a saját kezükbe veszik a sorsukat.
Die Welt
A német kormánykoalíció több EP-képviseljek nagy aggállyal fogadta az olasz választás kimenetelét, de hasonló a visszhang Brüsszelben is. Félő ugyanis, hogy Meloni sikerével veszélybe kerülnek az EU alapjai és közös értékei – írja a jobboldali német lap, hozzátéve, hogy az egyik nagy dilemma az, vajon nem Orbán hátát erősíti-e a leendő olasz miniszterelnök.
Katharina Barley, az Európai Parlament német szociáldemokrata miniszterelnöke arra figyelmeztet, hogy a győztes számára Orbán és Trump jelenti a politikai példaképet. És a választási hadjárat során tett mérsékelt kijelentései nem leplezhetik, hogy mostantól mekkora veszély leselkedik a konstruktív európai együttműködésre. Az autokraták egy lobbistával gazdagodnak az Unió Tanácsában.
Az európai zöldek társelnöke, Thomas Waitz úgy fogalmazott, hogy az EU leállhat, ha nincs összefogás az energia, a szankciók és a koronaválság ügyében. Meloni a nemzeti külön utat pártolja, miközben ha minden igaz, Olaszországot, a közösség 3. legnagyobb gazdaságát egy posztfasisztákból és szélsőjobbosokból álló kabinet irányítja majd. Ebből pedig katasztrófa származhat a kontinens számára.
A cikk megjegyzi, hogy Meloni kedvenc ellensége: Németország és félő, hogy Berlin-ellenes kritikája nyitott fülekre talál a lengyeleknél, görögöknél vagy a franciáknál. Az euró tovább gyengülhet, sőt, meg is inoghat, az euróövezet eladósodása viszont még jobban súlyosbodhat.
Vita várható az olasz gazdaság megújítása, valamint az uniós menekültpolitika kapcsán is. Meloni be van kötve Orbánhoz, Salvinival együtt osztja annak a véleményét, miszerint a nemzetállamoknak határozottabban fel kell lépniük Brüsszellel szemben. A magyar vezető súlya megnőne, ha Olaszország fontos kérdésekben megtámogatná a politikáját. Azon kívül nehezebben lehetne számon kérni rajta a jogállamiság betartását, mert Róma miatt egyre valószínűbbé válik, hogy nem sikerül keresztülvinni a szankciókat.
Putyin barátai miatt körülményesebbnek ígérkezik fenntartani az Oroszország elleni lépéseket is. Ezért Barley és Waitz felszólították Berlusconit, hogy mégse társuljon be Melonihoz és Salvinihez, mert Olaszországnak Európa-barát kormányra van szüksége. Nem pedig olyanra, amelyet egy posztfasiszta irányít. A német szociáldemokrata EP-képviselő drámainak nevezte, hogy az európai konzervatívok nevében Manfred Weber a Forza Italia mellett kampányolt, mint mondta, ez botrány. Hiszen az EPP elnöke antidemokraták mögé sorakozott fel és ezzel az EU-ellenes erőket segíti.
Süddeutsche Zeitung
A vezető német lap nagy szerencsének nevezi a tegnapi választások után, hogy Olaszországnak nagyobb szüksége van Európára, mint fordítva, és ezen a hangos szélsőjobb sem változtat. De Meloni otromba játékot folytat, amikor az EU-t támadja, hiszen mire ment volna országa, ha az Európai Központi Bank nem vásárolja meg garmadával az olasz államkötvényeket. Vagy mihez kezdene az újjáépítési alap 200 milliárdja nélkül, vagy ha a partnerek megelégelnék az őrületesen magas olasz közadósságot.
Nem kétséges persze, hogy az olaszok nettó befizetők, de azért bőven profitálnak a közösség szolidáris hozzáállásából. De hát ilyenek főként a jobboldali, nacionalista demagógok. És Meloni a kampány végén megint előkapta az unióellenességet, hogy még jobban részvételre ösztökélje híveit. Amikor azt mondta, hogy az európai jog nem írhatja felül a nemzeti szabályokat, Orbán Viktor szólt belőle, akit a cikk az európai szélsőjobb hasbeszélőjének nevez. Viszont Meloniról kiderült, hogy a mérsékelt vélemény nála csupán álarc, amely gyorsan lehullott.
A mindenkori olasz vezetés persze általában szívesen vajazta két oldalán a kenyeret, azaz sokszor folytatott kétkulacsos politikát, cserélte szövetségeseit, hogy szava ne vesszen el a nagyok koncertjében. Lehet ezt geopolitikai ravaszságnak is minősíteni, de mennyire volna körmönfont, ha Meloni most Orbán mögé állna be és kihívná maga ellen az európai rendszert? Az olaszok többet vesztenének, mint amennyit nyernének. Az Unió nélkül immár egyszerűen nem megy.
https://www.sueddeutsche.de/meinung/italien-parlamentswahl-giorgia-meloni-europa-eu-1.5661855
FAZ
A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője szerint az EU jövője múlhat az energiaválságon. Mert ha az államok nem fognak össze és marakodnak a forrásokon, akkor vadnyugati viszonyok fenyegetnek. Fatih Birol szerint az pedig szörnyű gazdasági, és még szörnyűbb politikai következményekkel járna, ezért félre kell tenni a nemzeti önzést. De mintha a kormányok nem látnák át a helyzet súlyosságát. Ha az oroszok teljes gázstoppot rendelnek el, az a szükséges mennyiség 15 % -át érintené, amiből csakis közös erővel lehet megtalálni a kiutat.
A szakminiszterek azonban esetenként nyíltan megtagadják a szolidaritást és igyekeznek a Bizottság minden javaslatát kivételekkel körbebástyázni. Ez azért életveszélyes, mert itt a válság, az infláció hatalmas, ezért recesszió fenyeget. És a koordináció hiánya csak még jobban felnyomná a megoldás költségeit.
Azért is kockázatos továbbá, mert gyengíti az EU-t Oroszországgal szemben. Orbán egyébként is azzal játszik, hogy kifuttatja a szankciókat.A többieknek azonban még inkább állhatatosnak kell maradniuk az agresszorral szemben. Ez idáig látványosan sikerült, viszont ha a mostani állapotok kétséget ébresztenek az ügyben, hogy a továbbiakban sikerül-e összefogással rendezni a bajokat, a nagy bajokat vetít előre.
A tét nagy. Haladást kell felmutatni, ha a közösség nem szeretné, hogy tovább erősödjenek az Orbán-féle illiberális demokraták, és a populisták, Svédországtól Olaszországig. Ezért nem szabad még tovább megterhelni az államok közti viszonyokat.
Der Standard
A magyar kormány jóformán az utolsó pillanatban nyomta be a Parlamentben azokat a korrupcióellenes javaslatokat, amelyek teljesítése esetén hozzájuthat az uniós támogatásokhoz. De az előterjesztések csupán a felszínen maradnak, megpróbálnak ily módon eleget tenni a Bizottság előírásainak.
Az ördög amúgy is a részletekben rejlik, és ha alaposabban szemügyre vesszük az előterjesztéseket, kitűnik, hogy azok jelentős hiányosságokat tartalmaznak. A leendő Integritás Hatóság pl. megvizsgálhatja és két hónapra leállíthatja a korrupciógyanús EU-s pályázatokat, de önállóan nem nyomozhat. Felkérheti az eljárás lefolytatására azt az ügyészséget, amely szilárdan Orbán embereinek a kezében van.
De a Bizottság egyébként sem tette túl magasra a lécet A tervezett magyar válaszlépésekkel kapcsolatban pedig Brüsszelben egyre gyakrabban lehet olyan jelzőket hallani, mint hogy dícséretes, vagy hogy figyelembe veszi az EU aggodalmait.
De még ilyen háttér mellett is komoly lyukakat találni a csomagban. Így pl. az ügyben, hogy milyen vagyonnyilatkozatot kell a politikusoknak tenniük, illetve mi legyen azokkal az alapítványokkal, amelyek nevére átírták a legtöbb egyetemet, és amelyeket a hatalomtól függő politikusok, valamint oligarchák vezetnek. Szóval olyan ez a korrupcióellenes harc, mintha homeopátiás mennyiségben adagolnák.