Le Figaro
Orbán Viktor lerótta kegyeletét Mihail Gorbacsov ravatalánál, de hivatalos tájékoztatás szerint programjában nem szerepelt találkozó Vlagyimir Putyinnal. (Más források szerint ő volt legmagasabb rangú európai vezető a moszkvai szertartáson – a szerk. megj.) A magyar politikus az egyetlen az EU-ban, aki erősíti a gázipari együttműködést az orosz féllel. Az utazás előtt közvetlenül jelentette be a Gazprom, hogy karbantartási munkálatok miatt ismét leállítja a szállításokat az Északi Áramlat 1-en.
Budapestet és a Kremlt különleges viszony kapcsolja össze. Magyarország 1945 után orosz uralom alá került, majd a megszállók leverték a forradalmat. Orbán azonban fenntartja 56 emlékét. Ugyanakkor a Fidesz a héten hozta nyilvánosságra, hogy pótlólagos gázmennyiséget kap az oroszoktól, miközben a szövetségesek azzal szembesülnek, hogy egyre kevesebb energiahordozó érkezik, illetve hogy teljesen elzárulnak a csapok. 2010 óta a magyar kormányfő szoros kapcsolatokat alakított ki Moszkvával és ezen Ukrajna lerohanása sem változtatott.
Der Standard
Napjaink egyik vezető Kelet-Európa szakértője úgy látja, hogy 6-9 hónapig fog tartani az EU gazdasági háborúskodása Oroszországgal, de a fronton a harcok – változó intenzitással – mennek tovább, és aligha érnek véget békeszerződéssel. A bolgár Ivan Krasztev szerint viszont jelenleg az európaiak gazdaságilag abszolút sebezhetőek. A gázfüggőség felnyomja az inflációt, valamint az energiaárakat. Ennek pedig politikai következményei lesznek. Ezért gondolják az oroszok, hogy ez az a pillanat, amikor meg tudják törni a Nyugatot.
Ennélfogva az kell bebizonyítani Putyinnak, hogy téved, amikor a másik fél látszólagos gyengeségére alapoz, mert az ellenáll a nyomásnak. Minden háborúban vizsgázik persze az akarat. Moszkva azt hiszi, hogy a fejlett demokráciák hanyatlanak, nem képesek áldozatokat hozni, mert túl önzők, stb. A cáfolat persze emberi szenvedésekkel jár, miközben fel kell ismerni, hogy az eddig ismert világnak vége. Áll ez természetesen Oroszországra is.
Ebben a helyzetben a későbbi kibontakozás érdekében alapvető, hogy a kormányok tisztességesek legyenek. Mondják meg őszintén az embereknek, hogy kemény idők jönnek, de azt is, hogy kb. meddig. Azt is tisztázni kell, hogy mi jelenti a győzelmet és mi a vereséget. Az orosz középosztály eközben rá fog jönni, hogy Putyin csakis állandó viszályt kínál neki. Az országot sorsát egyetlen ember határozza meg. Senki sem tudja, hogy mi történik, ha ő letűnik a színről.
Az elemző kizártnak tartja, hogy Oroszországból nyugati típusú demokrácia lehet, mert túl nagyok a különbségek. De ez nem egyenlő azzal, hogy folyton viszálykodni kell az oroszokkal. Ezért nem kell mindent démonizálni, ami onnan jön.
FAZ
A kijevi vereség cáfolja a jelen legveszélyesebb politikai elméletét, mármint az új jobboldal állítását, miszerint a zűrzavaros világban kizárólag a tekintélyelvű államoknak van esélyük, köszönhetően a nacionalista-illiberális ideológiának és az erős vezetőnek. És hogy a vezér teljesíteni tudja küldetését, szó sem lehet a társadalom sokszínűségéről. Ezt vallja Jaroslav Kaczynski és Orbán Viktor, de török és a kínai elnök is. A szakirodalom ismeri az autokratikus előny fogalmát.
Lényege, hogy csakis egy autokrata képes az egészet szem előtt tartani: sok éven át van hatalmon, nem kell ügyelnie a következő választásra, hosszú távra tervezhet, akár áldozatokat is hozhat. Úgy cselekedhet, ahogy azt az államérdek megkívánja. Vagyis jobb minden választott politikusnál. Ezt a típust testesítette meg egészen a közelmúltig Putyin, ám az ukrán főváros alatt kikapott, ha nem is a háborúban, de a kulcsfontosságú csatában.
Éspedig a demokratikus és sokszínű Ukrajnától, aminek legalább 4 oka van:
1. A tekintélyuralom képviselőinek fogalmuk sincs a világról, talpnyalók veszik őket körül, akik a gondokat a szőnyeg alá söprik. Putyin úgy adta ki a támadásra a parancsot, hogy nem volt az összes fontos tudnivaló birtokában. Ráadásul mivel az ilyen oligarchikus rendszerekben az elit a lopásból él, a hadsereg az invázió megindításakor éppen kifosztott állapotban volt.
2. Az autokrácia katonáinak általában nem fűlik a foguk a harchoz, ellenben a demokrácia védelmezői tudják, hogy a sorsuk a tét.
3. A nagy ember mindig kénytelen félni a saját népétől, ezért kénytelen sokat áldozni az elnyomó apparátusra. Csakhogy az a pénz hiányzik a hadseregnek. És mivel Putyin nem mer általános mozgósítást elrendelni, nincs elég katona sem.
4. A tekintélyuralmi rendszerek könyörtelenek, ezért többnyire nem találnak partnereket. Oroszországot sem támogatja egyetlen jelentős állam sem nyíltan. Ukrajna mögött viszont ott áll az USA szövetségi rendszere.
Lehet, hogy az orosz elnök a végén két vállra kerül és akkor oda a nimbusza, de az erős ember mítosza is. Hát, az jót tenne nem csupán Ukrajnának, hanem a demokráciának is.
Washington Post
Kemény idők járnak a világra, ezért különösen figyelemre méltó, hogy Németország egészen valószínűtlen sikertörténetet jelent – hangsúlyozza a neves külpolitikai elemző, Fareed Zakaria. Merthogy egészen különleges a német demokrácia ereje, jellege és vezetése. Ezt támasztja alá Olaf Scholz Prágában elhangzott programadó beszéde, amelyben egyrészt hosszú távra segítséget ígért Ukrajnának, másrészt pedig kiállt az erősebb és egységesebb Európa mellett.
Ez valóban drámai változást jelez, ugyanakkor az 1945 óta egészen következetes berlini Európa-politikának a folytatása. Az ország teljesen elkötelezett a demokratikus és liberális értékeknek és áldozatokra is hajlandó azok érdekében. A németek képezik azt a sziklát, amelyre az új Európa épül. Képzeljük csak el, milyen lenne a világ, ha más lenne a hozzáállásuk!
Putyin hiába fokozza a rájuk nehezedő nyomást, nem engednek neki. Az elején a mostani kancellárt pehelysúlyúnak tartották, aki képtelen Angela Merkel nyomdokaiba lépni, de kezdetben az előző kancellárnak ugyanezt vetették a szemére. Ám azután olyan problémákat oldott meg, mint a több mint egymillió menekült beilleszkedése, minden különösebb gond nélkül. Vagyis lebecsüljük napjaink Németországát és kormányát.
Die Welt
Jaroslav Kaczynski leginkább belpolitikai megfontolásokból, a választások közeledtével ráncigálta elő a követelést, hogy Németország fizessen csillagászati summát, 1,3 milliárd eurós háborús jóvátételt, de pont ilyen okból nem terjeszt elő hasonló igényt Oroszországgal szemben. Pedig a westerplattei incidens után Berlin és Moszkva szinte egyidejűleg rohanta le Lengyelországot. Azaz, mint a lengyel politikusok kiemelik, a két totalitárius rendszert egyformán felelősség terheli a 2. világháborúért.
A PiS bajban van, mert robbannak az energiaárak és igen magas az infláció, ezért keresi a témákat, amelyekkel mozgósíthatja saját híveit. A jóvátétel pont ilyen, a felmérések szerint a polgárok 51 %-a támogatja, azaz nem csupán a kormánypárt tábora. Meg egyébként is a németellenes kampányra lehet építeni, a korábbi tapasztalatok igazolják.
Viszont ugyanezt a hatást nem lehet elérni az oroszellenes politikai hadjárattal, holott a közvélemény ritka mód ellenséges Moszkvával szemben. Csakhogy szinte az összes párt ezen a véleményen van, tehát ezzel a jelszóval nem lehet új rétegeket megnyerni a jobboldalnak. Nem lehet megosztani vele az embereket.
Azon kívül azt is figyelembe kell venni, hogy 1945 után Lengyelország egy része Ukrajnához került, márpedig most nem volna jó ez ügyben összecsapni Kijevvel. Pedig nem kétséges, hogy az ukránok annak idején hozzávetőleg 100 ezer lengyel felkelőt öltek meg. A vitát azonban már rendezték és jelenleg különösen kedvezőtlen volna újraéleszteni. Kaczynski egyébként a minap azt mondta, hogy teljesen felesleges bármiféle jóvátételt is várni Moszkvától, mivel Oroszország nem jogállam.
Zweiter Weltkrieg: Warum Warschau keine Reparationen von Moskau fordert – WELT
