címlapkép: JONATHAN ERNST/REUTERS
Independent
Az alig egy hónap múlva esedékes olasz rendkívüli választás egyik esélyese úgy látja, hogy Orbán Viktor és jobboldali társai az európai szolidaritást fenyegetik, amikor ragaszkodnak a vétójoghoz és sürgetik, hogy a külpolitikában továbbra is egyhangúan hozzák meg a döntéseket. Enrico Letta szerint a magyar miniszterelnök arra használja ezt a lehetőséget, hogy meghiúsítsa a Moszkva elleni szankciókat, illetve keresztbe tegyen a migráció hatékony szabályozásának.
A politikus emlékeztetett arra, hogy a magyar vezető az olasz jobboldal barátja és szövetségese. Márpedig – tette hozzá – a Meloni-féle Olaszország Fivérei szintén nagy veszélyt jelent a földrész demokráciája számára. Utóbbi vezére különben több nyelven is videóüzenetet tett közzé, azt bizonygatva, hogy ők egyértelműen szakítottak a fasizmussal. Arra a bírálatra reagált, hogy pártja jelvényében látható egy láng, amelyet egy neofasiszta tömörüléstől vettek át.
A közvélemény kutatások azt mutatják, hogy a szeptember 25-i erőpróba előtt fej-fej mellett halad a Letta irányította középbal Demokratikus Párt, illetve az Olaszország Fivérei. Úgy néz ki, hogy egyikük sem lesz képes egymaga kormányozni.
https://www.independent.co.uk/news/uk/politics/italy-ap-giorgia-meloni-europe-milan-b2144483.html
Wall Street Journal
Sokat akar a szarka – írja a kínai elnökről a jeles Ázsia szakértőnek számító volt ausztrál miniszterelnök, hozzátéve, hogy Hszi Csin-ping nem kevesebbet akar, mint azt, hogy országa már az ő életében a világ vezető hatalma legyen. Kevin Rudd úgy látja a politikus 10 éves uralma alapján, hogy Peking a politikában a lenini baloldalra csúszott át, a gazdaságban pedig a marxi vonalat képviseli. A külpolitikában viszont a nacionalista jobboldalt testesíti meg.
A gazdasági növekedés ütemét a párt márciusban 5,5 %-ban adta meg, ami évtizedek óta a legalacsonyabb érték, ám a mostani körülményeket tekintve még így is igen merésznek tekinthető. Nehezen tűnik elérhetőnek, bár alaptétel, hogy az első számú kínai vezetőnek mindig igaza van. A lassulás elsődleges oka az, hogy több várost is hermetikusan lezártak a Covid miatt, de az ország már évek óta jelentős politikai-gazdasági gondokkal küszködik.
A piaci reformok előbb leálltak, majd 2017 óta visszacsinálják őket. A KKP visszaszerezte az ellenőrzést a virágzó magánszféra fölött, aláásva ily módon az üzleti bizalmat és a magánbefektetéseket. A kártérítési perek azután megerősítették, hogy a bíróságok cseppet sem függetlenek.
Súlyos bajok forrása a demográfiai válság is. Mindezek eredményeként Kína nem tud kikecmeregni a közepes jövedelmű országok csapdájából, és lehet, hogy soha sem tudja meghaladni Amerika gazdasági erejét. Ha nem változtat a jelenlegi irányvonalon, Hszi levágja az aranytojást tojó tyúkot. Ily módon nagy-nagy feszültségnek kellene érződnie az országban, de mégsem, mivel Hszi teljhatalma immár szinte 100 %-os. Így azonban nem sok jele van annak, hogy megszűnnek a stagnálás.
Nancy Pelosi tajvani útja jól jött Pekingnek, hogy kipróbálja az első nagyarányú blokádot Tajvan ellen, illetve gyakorolja a támadást. A kínai vezetés minden eddiginél biztosabb abban, hogy megindíthatja a sziget ellen a hadműveletet. Abból indul ki, hogy az USA feladja az egy Kína-politikát.
Rudd szerint ezzel együtt még el lehet kerülni a két nagyhatalom háborúját, ha mindkét fél tartja magát bizonyos stratégiai korlátokhoz. Ám a következő időkben jobb, ha bekapcsoljuk a biztonsági öveket.
Süddeutsche Zeitung
Tragikus, mennyire nem ért a német társadalom, de még a sajtó sem Kínához – állapítja meg a az amerikai Képviselőház elnök asszonyának tajvani látogatása kapcsán egy német író, aki jó ideje Tajpejben él. Stephan Thome szerint a németek hallják ugyan, amit Peking mond, de fogalmuk sincs arról, mi van amögött.
Ennélfogva a német média már a szuperhatalmak háborújáról cikkezik, a tajvaniak ugyanakkor nemigen izgatják magukat a lehetőség miatt. Ők ugyanis már 1949 óta annak az árnyékában élnek, hogy kirobbanhat egy ilyen konfliktus. Következésképpen igencsak kifinomult a hallásuk, amikor a kínai retorikáról van szó.
Amikor pl. Hszi Csin-ping azt mondja a telefonon az amerikai elnöknek, hogy aki a tűzzel játszik, az a tűz által vész el, akkor ez a németek számára masszív fenyegetéssel egyenértékű. Tajvanon viszont már hozzá szoktak az ilyesfajta kijelentésekhez és nem úgy veszik, hogy Peking ultimátumot adott volna Washingtonnak a Pelosi-út miatt.
A kínai államfő ugyanis nem támaszt olyan feltételt, amelyről pontosan tudja, hogy nem teljesítik, márpedig a pusztába kiáltott szó a gyengeség jelének számítana nála. Hiszen tisztában volt vele, hogy Pelosi ellátogat a szigetre, mert az amerikai politikusok nem hajolhatnak meg semmilyen kínai fenyegetés előtt. Ebből pedig a tajvani közvélemény kihámozta: van itt egy kiskapu, nem kell idegeskedni.
A harci előkészületek másként hangzanak. Hozzáértőknek különben az is feltűnt, hogy a kínai nyilatkozatok messze nem a legmagasabb helyről származnak. Már ez is arra utalt, hogy Pekingnek nem érdeke kiélezni a helyzetet.
Ami pedig a látogatás utáni hadmozdulatokat illeti, nos, azok először is arra irányultak, hogy a kínaiak a provokációnak tekintett amerikai húzás után megőrizzék az arcukat, főleg a saját társadalmukkal szemben. Azon kívül próbálták megfélemlíteni a tajvani népet, ideértve, hogy az ítélje el saját kormánya állítólagos szakadár törekvéseit. Az első célt részben elérték, a másik esetében teljesen mellétrafált a kísérlet.
Viszont a jövő kapcsán a legfontosabb az, hogy Pelosi vendégeskedése alkalmat nyújtott a régóta tervezett manőverre. Kína azt reméli ily módon, hogy új szabályokat honosíthat meg a Tajvani-szorosban.
https://www.sueddeutsche.de/meinung/taiwan-taiwanstrasse-nancy-pelosi-xi-jinping-manoever-1.5638379
Washington Post
Az Amnesty International központja úgy viselkedett a nagy vihart kavaró Ukrajna-jelentés kapcsán, mint egy elefánt a porcelánboltban. Nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat, de még saját elveit is megszegte, így jelenhetett meg a dokumentumban a vád, hogy az ukrán fél sokszor civil létesítményekhez telepíti katonaságát, nehogy az oroszok támadhassák azokat.
Okszana Pokalcsuk, a jogász és aktivista, aki több mint hat éven át vezette a nemzetközi jogvédő szervezet ukrán tagozatát, ezzel magyarázza, hogy lemondott, és hogy példáját követte jó néhány kollégája is. Az ilyen felméréseket úgynevezett válságstábok készítik, amelyek tagjai külföldről érkeznek, ám nem ismerik a helyi nyelvet és az összefüggéseket. Ráadásul ezúttal nem kérdezték meg a helyi szakértőket.
Így csak még nagyobb veszélynek tették ki a polgári lakosságot, hiszen jogalapot adtak Oroszországnak, hogy az válogatás nélkül folytassa a támadásokat. A szakember úgy véli, hogy az Amnesty által alkalmazott módszer ellentétben áll a meghirdetett elvekkel, ugyanakkor 30 év jogvédő munkájának eredményét kockáztatja ukrán földön.
Az első baj a jelentéssel az, hogy mechanikusan értelmezte a szabályt, tehát hogy nem szabad támaszpontot létesíteni civil infrastruktúra szomszédságában. Nem vizsgálta a konkrét helyzetet, a hadviselés realitásait. Azon kívül ha azt nézzük, milyen vérontást hajtott végre az orosz hadsereg Bucsában és Irpinben, akkor semmi garancia nincs arra, hogy a csapatok visszavonásával az ukrán fél a lehető legnagyobb védelmet nyújtotta volna a polgári lakosságnak.
További hiányosság, hogy a külföldi szakemberek nem voltak kiváncsiak a kijevi védelmi minisztérium állásfoglalására. Mert akkor pl. a tárca bizonyítani tudta volna, hogy távozásra szólította fel az érintett civileket. A küldöttség csak az ukrán kormány sürgetésére engedett álláspontjából, de csupán 3 napot adott a válasz megfogalmazására.
A konzultáció ugyanakkor már csak azért is tanácsos lett volna, mert ha elmondják a kifogásokat az ukrán hatóságoknak, azok készséggel léptek volna, mivel bizonyítani akarják, hogy nem sértik meg a nemzetközi szabályokat. Részben a fegyverszállítások, részben pedig amiatt, hogy teljesíteni kívánják az EU-tagság feltételeit.
Ily módon az Amnesty International jelentős kárt okozott saját jó hírének Ukrajnában és a világban is. A vezetés hibája folytán a helyi képviseletek most ki vannak téve annak, hogy veszítenek támogatottságukból.
Opinion | What Amnesty got wrong in Ukraine and why I had to resign
