DÁTUM: SZERZŐ: KULCSÁR LÁSZLÓ ( infovilag.hu )
A legszebb és legnehezebb újságírói műfaj a riport. A hivatás nagyjai képesek voltak apróságnak látszó eseményekből is remek, izgalmas, irodalmi értékű jelentéseket alkotni. Másoknak, a többségnek köznapi feladatok jutottak, és ők is igyekeztek megfelelni a műfaji követelményeknek, leginkább pedig a hitelességnek. Sajnos, sokáig meglehetősen kevés riport jelent meg a magyar sajtóban, gyakorta kiszorították ezt a műfajt a termelési jelentések. Ennek ellenére az országos és a megyei lapokban jelentek meg emlékezetesen nagyszerű, mi több, irodalmi értékű riportok, amelyek manapság ritkaságszámba mennek az egyéb igényeket, megrendeléseket teljesítendő, miközben sokan azt gondolják, hogy ha egy műben párbeszéd is előfordul (netán válaszolnak az újságíró kérdésére), akkor az már riport… Méltatlanul fiatalon (hja, kérem, az újságírók korán halnak) elhunyt Gárdonyi Béla kollégámmal kedvvel készítettünk párhuzamos riportokat egy-egy témakörben. Kettőre szívesen emlékszem, még akkor is, ha egyik sem volt eget-földet rengető, pusztán köznapiságában sem mindennapi. Az egyik egy toronydaru fülkéjéből és tövéből (fentről és lentről) láttatta a történteket, a másik pedig az alábbi, amely Győr néhány óráját örökítette meg csaknem öt és fél évtizeddel ezelőtt egyetlen témakörben. (Megjelent az akkori Győr–Sopron megyei napilapban 1964. augusztus 20-án.
