címlapkép: AP, Alekszej Druzhinin
Foreign Affairs
A római Külügyi Intézet igazgatója arra figyelmeztet, hogy Vlagyimir Putyin Európa megosztására törekszik, ám egy rossz béke szörnyűbb következményeket vonna maga után, mint egy hosszú háború. Natalie Tocci lát jeleket arra, hogy hat hónap elteltével a földrész egysége immár töredezik, mivel egyre nagyobb költségekkel jár a konfliktus. Nő az infláció, mélyül az energiaválság, fokozódik a recesszió lehetősége miatt érzett félelem.
A felszínen kitart a konszenzus, ám alatta izzik a feszültség, hogy mit is kellene csinálni a viszállyal. Lásd, hogy hetekig ment a vita a 6. szankciós csomagról az autokrata Orbán Viktor miatt. Ám ez felveti azt a nagy kérdést, hogy meddig tart ki az egységfront. Ebből a szempontból az a nagyobb veszély, ha viszonylagos apály áll be a harcokban, és így Moszkva arra csábíthat bizonyos államokat, hogy próbálják meg engedményekre rávenni Kijevet, főleg ha súlyosbodik az energiahelyzet. Csakhogy a béke illúziója azzal járhat, hogy meghosszabbítja a küzdelmet és annak mindenki csak megissza a levét.
Igazából a gázembargót a Kreml vezette be, hiszen nem szállít hat országnak, illetve csökkentette a mennyiséget az Északi Áramlat 1-en. A Valutaalap úgy becsüli, hogy egy teljes leállás folytán a cseh, a magyar, a szlovák és olasz gazdaság 5 %-kal esne vissza. A fokozódó gazdasági nyomás hatására az olasz és francia populisták, illetve jobboldali nacionalisták már most a háború kiadásaira hivatkozva igyekeznek tömegtámogatást szerezni. És ez csupán ízelítő abból, hogy mi jön még. A módszert amúgy az orosz forgatókönyvből vették.
A következmény az lehet, hogy megerősödik a nacionalista populizmus és az az egész EU létét fenyegetheti. Még aggasztóbb, hogy visszatérnek a geopolitikai, kelet-nyugati, illetve észak-déli ellentétek. A keletiek szorgalmazzák a kemény szankciókat, illetve Ukrajna erőteljes katonai támogatását, az olaszok, franciák és németek ellenben hajlanak Moszkvával a kompromisszumra.
Pont ezekre a törésvonalakban bízott Putyin. Ezért folytat macska-egér-harcot gáz-ügyben, illetve idézett elő globális élelmezési válságot, valamint alkalmazza a felperzselt föld stratégiáját Ukrajnában. Abban bízik, hogy a földrész enged a többszörös nyomásnak. Persze tudván tudja, mekkora károkat okoznak országának a szankciók és nem valószínű, hogy Kína át tudja venni Európa szerepét az orosz gazdaság számára.
Az orosz elnök úgy kalkulál, hogy a törékeny összefogás miatt az EU rántja félre elsőként a kormányt, így Moszkva el tudja érni katonai céljait Ukrajnában és idővel vissza lehet térni a megszokott együttműködéshez a kontinensen. A háború minden egyes hónapjával csak nagyobbak lesznek a repedések az unión belül.
Ám ha Oroszország továbbra is ilyen kegyetlen lesz a fronton, az megerősíti az egységet, így folytatódik a Kijevnek nyújtott támogatás. Szó sem lehet a megtorló intézkedések feloldásáról. Viszont ha a hatalmas áldozatok miatt Putyin kénytelen lesz taktikát váltani és így alábbhagy a küzdelem, továbbá a Kreml elkezdi pedzegetni a kompromisszum lehetőségét, nos, az csapdának bizonyulhat. Mert időt ad az átcsoportosításra, a következő hadművelet előkészítésére. És csak még jobban éket verhet az európai országok közé.
Pont akkor kell a Nyugatnak nagy elszántságot mutatnia, ha enyhül a csaták hevessége, mert nem elég, hogy az oroszok elveszítsék a háborút, az kell, hogy az ukránok megnyerjék. Kemény próbatétel jön most, de nem szabad, hogy Putyin döntse el a dolgokat.
https://www.foreignaffairs.com/europe/can-russia-divide-europe
Der Standard
A kommentár szerint az orosz és a kínai államfő messzebbre tekint Ukrajnánál és Tajvannál, és nem elégedne meg a két ország leigázásával, a világot igyekszik biztonságosabbá tenni az autokráciák számára. A két politikus stratégiai barátságát az alapozza meg, hogy hallani sem akarnak a demokratikus, liberális Nyugatról és annak értékeiről. A világ legyen csak olyan, mint az ő országuk, bár itt megjegyzendő, hogy Kína már csaknem eljutott az „1984” szintjére, azaz jóformán teljesen felépítette a technológiailag tökéletes megfigyelő államot. (A nagy testvér figyel – a szerk. megj.)
Pelosi tajvani útját lehet úgy is értékelni, hogy nem kell provokálni, mert éppen elég gondot okoz az USÁ-nak az ukrán háború. Ám megalapozott a vélemény, miszerint a világuralomra törekvő despotákkal szemben nem szabad a megbékítés politikáját alkalmazni. Peking feladta Teng Hsziao-ping jelszavát, hogy ti. az országnak békésen kell felemelkednie. Februárban Putyin ottani látogatása során már a világhatalom újrafelosztása volt napirenden.
A múlt század elején Woodrow Wilson amerikai elnök a demokráciák számára kívánta biztonságossá tenni a világot. Ám Putyin, Hszi, továbbá egy-két kisebb mester, mint Orbán, Erdogan, Bolsonaro és Modi, továbbá Trump, a tekintélyuralom szemszögéből próbál biztonságos viszonyokat teremteni.
Új rendet akarnak, amelyben a liberális demokráciáknak már nem osztanak lapot. Mind Oroszország, mind Kína revizionista hatalom, amely gyászolja elvesztett történelmi nagyságát és bosszút akar állni a múltban elszenvedett megaláztatásokért. Ám jelenleg a legnagyobb fájdalmuk az, hogy egyáltalán léteznek a nyugati demokráciák. Kínát meg lehet állítani, de ehhez legelőször is tisztázni kell, kivel is van dolga a jogállamok szövetségének.
https://www.derstandard.at/story/2000138080005/make-the-world-safe-for-autocracy
Bloomberg
A hírügynökségi elemzés úgy véli, hogy az ukrán háború három tanulsággal szolgál a világ élelmiszer ellátásának szempontjából. Hogy a termelők és a kormányok miként reagáltak az orosz blokádra, az útmutató ahhoz, hogyan kell cselekedni a jövőben, ha veszélybe kerülnek a szállítási láncok. Viszont hiba volna fellélegezni, miután az első teherhajó már elhagyta Ogyesszát, a gyomrában 26,5 tonna kukoricával.
Alaptalan a derűlátás, mert továbbra is hat egy sor olyan tényező, amely már az invázió előtt felnyomta az élelem árát: változatlanul nagy pénzeket kell fizetni az energiáért, illetve a mezőgazdasági vegyszerekért. A perzselő hőség és szárazság tönkreteszi a hozamokat, Indiától Kanadáig. És egyre több és súlyosabb az időjárási szélsőség.
Az orosz ukrán-viszály tanulságai a globális élelmiszerpiac számára:
1. Amikor kiderült, hogy leáll a világ gabonaszükségletének egynegyedét ellátó forrás, a termelők másutt nem szóját és tengerit vetettek, hanem búzát, így helyre álltak a készletek. Továbbá bebizonyosodott, hogy érdemes sokat tartalékolni a korábbi termésből.
2. Láthatóvá vált, milyen fontos a gazdag nemzetek számára, hogy hazai, illetve regionális keretekben minél többet dobjanak piacra az aktuális zöldségekből és gyümölcsökből. És miközben általában terjed az éhség, az élelmiszer termelésben beálló gondok azokat az országokat sújtják leginkább, amelyekben erősen bizonytalan a mindennapi élelem beszerzése. Az éhínség közvetlenül 45 millió embert fenyeget, az ukrán válság hatását főként Egyiptom, Törökország és Banglades érezte meg.
3. A tehetős országoknak a tartalékok nagyobb részét félre kell tenniük a legszegényebb rétegek számára.
A kommentár úgy véli, hogy a következő években minden egyes politikai konfliktussal és hely időjárás változással csak fokozódik az élelmiszer probléma. A 10 legfejlettebb államnak kiemelt helyet kell szentelnie az élelembiztonságnak az összes globális kereskedelmi és pénzügyi egyezményben.
Putin’s Ukraine War Has Three Lessons for Global Food Supplies
