CNN
Szíjjártó Péter megerősítette, hogy igen szoros az együttműködés a magyar kormány és az amerikai Republikánus Párt között, a többi közt a multikra kivetendő adók ügyében, amelyet mint ismeretes, az Orbán-kabinet az utolsó pillanatban megtorpedózott, pedig csaknem 140 állam csatlakozott hozzá. A külügyminiszter annak a Christiane Amanpournak nyilatkozott, akivel nem egészen egy éve igen emlékezetes csörtét vívott a tengerentúli hírtelevízióban. Örömét fejezte ki, hogy szövetségesén keresztül Magyarország ilyen nagy befolyást gyakorol az amerikai politikára, és jelezte, hogy a magyar vezetés a republikánusoknak szurkol a közelgő választások előtt.
Egyben cáfolta, hogy az olajvásárlások folytatásával a magyar fél az orosz elnököt támogatná, még akkor sem, ha az a bevételeket köztudomásúlag a háború folytatására költi. Azzal érvelt, hogy itt nem politikai, erkölcsi, vagy ideológiai kérdésről van szó. A dolog egyszerűen úgy áll, hogy a magyar kormány nem tud máshonnan energiahordozót beszerezni az orosz forrás kiváltására, azaz ha lemond a Barátság vezetéken át érkező szénhidrogénről, azzal hatalmas károkat okozna a gazdaságnak. Az átálláshoz még pár év szükséges.
Euractiv
Szlovákia ugyan a következő egy évre átvette a Visegrádi Csoport vezetését, ám a négy tag közti diplomáciai ellentétek miatt a pozsonyi külügyminisztérium azt közölte, hogy a diplomáciai témákat szordínóval kívánja kezelni. A viszály forrása Oroszország illetve a háború kérdése, és miután Magyarország kitart Moszkva mellett, márciusban lemondták a védelmi miniszterek budapesti tanácskozását. Ezen felül a magyar kormányt azzal vádolják, hogy saját céljaira igyekszik kihasználni a regionális együttműködési fórumot. Egyébként a szlovák diplomácia vezetője külön is bejelentette, hogy a körülmények folytán nem akar nagy hangsúlyt fektetni a V4-ek külügyeire.
Neue Kronen Zeitung
A szélsőséges Osztrák Szabadságpárt vezére azon van, hogy országa szálljon ki az oroszellenes szankciókból és inkább Magyarországgal lépjen érdekszövetségre, a „moralizáló képmutatók”, értsd az EU ellenében. Herbert Kickl azzal érvelt, hogy meg kell akadályozni a még nagyobb válságot, miközben Ausztria – semleges államként – szerinte „gazdasági háborúban” vesz részt.
Az FPÖ követelésére a kormány a Nemzetbiztonsági Tanács zárt ajtók mögött tartott ülésén tájékoztatta a parlamenti ellenzéki pártokat az energiahelyzetről, a gáztározók feltöltöttségéről és a további szállításokról. A kancellár csak ma számol be a közvéleménynek az ott elhangzottakról, ám a szabadságpártiak helyettes frakcióvezetője elárulta, hogy a tanácskozás érzelmektől túlfűtött volt, Karl Nehammer kancellár többször is felemelte a hangját. Ám arra nem reagált, amit a radikális párt követel, hogy ti. szüntessék meg a megtorló intézkedéseket Moszkva ellen.
Der Standard
Paul Lendvai úgy látja, hogy Putyin, a diktátor titokban abban reménykedik: a világ belefárad a háborúba, amire vannak is jelek, ám a demokratikus közösségnek nem szabad megelégednie a szolidaritási nyilatkozatokkal: sürgősen további fegyvereket kell küldenie, illetve jelentős anyagi támogatást kell nyújtania. De az tény, hogy a nyugati híradásokban a szétbombázott házakat és óvodákat, a halottakat és sebesülteket megörökítő képek helyett a híradók egyre inkább az inflációval és az új koronahullámmal foglalkoznak.
Zelenszkij elnök, amikor további segítséget sürget, csak zavarja mindazokat, akik próbálják a fejüket a homokba dugni, ezért egyre gyakrabban bírálják a politikust. A baltiak és a lengyelek azonban pontosan tudják, hogy amikor a támadó átáll megsemmisítő állóháborúra, akkor más szabad nemzetek túlélése is veszélybe kerül.
Az EU, a G7-ek és a NATO összefogást hangoztató közleményei nem leplezhetik, hogy az orosz önkényuralom képes folytatni az offenzívát, ami nem csupán a szankciókban meglévő kiskapuk következménye. A demokratikus világnak elhúzódó válságra kell felkészülnie. Szerencsés, hogy az amerikai vezetés idáig viszonylag határozottan jelentős fegyverküldeményt juttatott el Kijevbe. Hogy ez a segítőszándék akkor is fennmarad-e ha az időközi választásokon a várakozásoknak megfelelően alulmarad a Biden-kormányzat, az teljesen bizonytalan.
A fegyverek arra szolgálnak, hogy az agresszor veszteségei az elviselhetetlenségig fokozódjanak, és ily módon lehetetlenné váljon az ország teljes feldarabolása. A tudatosan gerjesztett Ukrajna-csömör és a ködös fegyverszüneti felhívások kizárólag Putyin kezére játszanak.
https://www.derstandard.at/story/2000137149338/die-ukraine-muedigkeit-als-geheimwaffe-des-diktators
FAZ
A balatoni idegenforgalom a háború nyertesei közé tartozik, a kilátások remekek, a nagy lelkesedést csupán a munkaerőhiány fogja vissza. Ezt jelentette Tihanyból az újság kiküldött tudósítója, aki azt tapasztalta, hogy a forint rohamos értékvesztése folytán a magyarok nemigen mennek nyugatra nyaralni, annál inkább megéri a németeknek és az osztrákoknak, hogy a tónál töltsék el a szabadságot. Egy négytagú család egy hétre simán kijön ezer euróból félpanzióval. Ezzel együtt egyre csökken a német nyelvterületről érkező vendégek száma.
Az ukránok és az oroszok az elmúlt években sok vizet nem zavartak vendégként, ám a régió a magas árakon keresztül így is megérzi a háború hatását. Az infláció az idén alighanem kétszámjegyű lesz, ami beindította a bérspirált. Az alkalmazottakat azonban így is lasszóval kellett fogni, viszont az emelkedő kereseteket egyelőre érvényesíteni lehet az árakban.
A környéknek a klímaváltozás is kapóra jön, mert egyre több a napos, esőmentes napok számra. Így sok szálloda egész éven át nyitva tart, mind több a gigantikus építkezés a vendéglátásban – javarészt európai pénzekből. Sok a magyar, bár az egy főre vetített jövedelem, vásárlóerő paritáson számolva, csupán a német szint kétharmada. De azért ők is szívesen fizetnek többet egy jó szállásért, ételért, wellnessért és egyéb szórakozásért.
Tihanyban most nyílt meg egy luxushotel, az előtte parkoló Porschék, Bentleyk és Range Roverek arra utalnak, hogy ott nem éppen a legszegényebbek pihennek. Az ár szobánként 250 és 500 euró között van.
(Nincs link)
The Times
A két kulcsfontosságú szakminiszter lemondása után a konzervatív újság úgy látja: itt a vég Boris Johnson számára. A vezércikk szerint a kormányfő elvesztette mind pártja, mind az ország bizalmát, vagyis a játszmának vége. Gyorsan távoznia kell, ha a toryk legalább a győzelem minimális esélyét meg akarják őrizni a következő választásra.
Ám a politikus egyelőre ragaszkodik tisztségéhez, ami hiba, mert nem elég a pénzügyi, illetve a gazdasági tárca vezetőjének leköszönése, a jobboldal történelmi vereséget szenvedett két olyan körzetben is a pótválasztáson, amely szinte hitbizományának számított. Ez rávilágított, milyen mértékben fordult a közhangulat a miniszterelnök ellen az ország különböző részein. A pártelnök már levonta a konzekvenciát és vette a kalapját. Nincs esély arra, hogy Johnson visszanyerje azt a tekintélyt, amire szükség van az ország irányításához egy akut válság kellős közepén. Minden egyes nappal csak tovább nő a káosz, ha marad. Úgyhogy a nemzet érdekében mennie kell.
Azok miatt a jellemhibák miatt került ebbe a helyzetbe, amelyek egész pályafutását jellemezték: vagyis hogy folyékonyan hazudik, szembeötlően semmibe veszi a szabályokat, ami megint csak kiderült, amikor össze-vissza hantált a frakció egyik vezetője ügyében, miután az illetőt szexuális visszaélésekkel vádolták meg. Hogy egyfolytában túllép az erkölcsi normákon, az aláássa a kormányzást. A dolog úgy áll, hogy már senki sem hisz a hatalom szavának, sem odahaza, sem külföldön.
Egyébként az eddigi pénzügyminiszter azt is szemére hányta, hogy nem hajlandó közölni az országgal, milyen súlyos állapotba jutott a gazdaság és milyen kemény választásokra kényszerülnek immár rövidesen az emberek. Ám Johnson csak rátett egy lapáttal a hadoválásra. Amit mondott, annak semmi köze nem volt a valósághoz. Csakhogy így nem lehet vezetni egy kormányt. De ha gyorsan lemond és toryk élére tisztességes, felelős és tekintélynek örvendő ember kerül, akkor a párt még győzhet legközelebb az urnáknál. Ám a politikussal semmi kilátása sincs rá.
https://www.thetimes.co.uk/article/the-times-view-on-boris-johnsons-position-game-over-t83xkkts6
Guardian
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy ez már a végjáték Boris Johnson számára, befellegzett az önmagát teljesen lejárató kormányfőnek. De sajnos jól ismert, hogy mennyire képmutató, miként terel, használ öncélú féligazságokat, és hogy bármikor kész megvezetni a közvéleményt. A két miniszter nyilvánvalóan összehangolt bejelentése bizonyosan azt jelzi, hogy bezárul a hurok a kabinet feje körül. Az egymást követő botrányok, de legfőbbképpen, hogy Johnson milyen megvetést tanúsított a társadalom iránt a járvány idején tartott Downing Streeti bulik kapcsán, jóvátehetetlen károkat okoztak a politikus megítélésének.
Hogy mennyire, azt mutatja, hogy a pártvezetés egyik régi motorosa, aki évtizedek óta bizalmi figurának számít a háttérben, ezúttal nyilvánosan kiállt és cáfolta, amit Johnson állított a frakciófegyelemért felelős, ám szexuális botrányba keveredett tisztségviselő ügyében.
Az elmúlt öt napban jobb sorsra érdemes miniszterek ismét azt a megbízást kapták, hogy álljanak a kamerák elé, csináljanak bolondot magukból és védjék a védhetetlent. A konzervatív képviselők zöme úgy gondolja, hogy a kormányfő nem maradhat, hiszen már a legutóbbi bizalmi szavazást is csak úgy vészelte át, hogy mellé álltak olyanok, akik a hatalomtól kapják a fizetésüket. A pótválasztáson beütött katasztrofális vereség pedig arról árulkodik, hogy a tagság milyen mértékben ábrándult ki Johnsonból.
Nagy-Britannia jobb kormányfőt érdemel, semmint egy olyat, aki köznevetség tárgya, és egy sodródó kabinetet próbál irányítani – gazdasági válság idején. Saját tekintélyük megőrzése érdekében most más minisztereknek is be kell dobniuk a törülközőt. Meg kell mutatniuk Johnsonnak, mi a helyzet: ideje végképp lejárt.
The Guardian view on the cabinet resignations: endgame for Boris Johnson | Editorial
