Címlapon: Petro Porosenko volt elnök ( Forrás: picture alliance/dpa )
Der Standard
Bár pár napja a Bizottság és Lengyelország elvileg ugyan megállapodásra jutott a koronaalap felszabadítása ügyében, ám mint most kiderült, a varsói kormány hiába remélte azt, hogy ily módon hamarosan hozzájut a csaknem 36 milliárd euróhoz, mert szerinte az EU elfogadta az igazságügyi reform reformjának tervét. Csakhogy az unió végrehajtó testületének képviselője azt fejtegette az Európai Bíróságon tartott újabb meghallgatáson, hogy nem tartja elegendőnek a sokat kifogásolt Fegyelmi Kamara feloszlatását, kétli, hogy a helyébe lépő intézmény pártatlan lesz, továbbá hogy a lengyel vezetés a jövőben betartja a jogállami szabályokat.
Azaz a lengyel fél nem orvosolta a brüsszeli aggályokat, mivel az új testület továbbra is illetékes lenne a bírák függetlensége ügyében, az eddigi Kamara által elbocsátott bírókat pedig nem vennék vissza azonnal, hanem csak felülvizsgálati eljárás után. A PiS ugyanakkor belemenne abba, hogy a jövőben nem lehetne felelősségre vonni azokat a bírákat, akik az uniós jog értelmezésére kérik az Európai Bíróságot.
Die Welt
Az előző ukrán elnök úgy nyilatkozott a jobboldali lapnak, hogy egyetlen pillanatig sem szabad hinni az orosz államfőnek, de az sem jó, ha bárki fél tőle. Petro Porosenko, aki a háború előtt még perrel fenyegette meg utódját, mondván, hogy az hazaárulást követ el, mivel nem tesz meg mindent a moszkvai fenyegetőzés elhárítására, úgy véli, hogy a békét háromféle módon lehet elérni:
1. Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell. Nagy hatótávolságú tüzérség, légelhárító rakéták, páncélosok, vadászgépek és minden más, ami segíthet kiűzni az oroszokat.
2. Nélkülözhetetlenek a szankciók és az embargó, a készülő 7. csomag kiemelkedően fontos, mert teljesen le kell állítani az orosz kivitelt.
3. Ha az előbbi pont teljesül, ismét meg lehet nyitni a fekete-tengeri kikötőket, megmentve a világot az éhínségtől.
A politikus, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, hogy országa területi engedményeket tegyen. Ugyanakkor úgy látja, hogy az orosz vezetővel lehetetlen kompromisszumra jutni, mert az csak fekete-fehér kategóriákban képes gondolkodni. Miközben egy ezeréves nemzetet igyekszik letörölni a színről. Ám csakis az erőből ért.
Ugyanakkor az orosz vezető őrültsége hatalmas nemzetközi szolidaritást eredményezett Kijev iránt, de az ár hatalmas: az EU tagjelölti státusz megadását sok ezer ukrán a vérével fizette meg. Az életét adta érte.
Wall Street Journal
A vezércikk üdvözli, hogy Svédország és Finnország bekerül a NATO-ba, mert a szervezet csak erősödik az új tagokkal, ugyanakkor az állásfoglalás kifogásolja, hogy Európa változatlanul csak igen csekély mértékben járul hozzá a keleti szárny fokozott védelméhez. Az USA azonban ragaszkodik, hogy az európai szövetségesek az eddiginél mélyebben nyúljanak a zsebükbe, osszák meg Amerikával a terheket. A Fehér Ház egyik munkaelemzése kiemeli, hogy a világ sokkal veszélyesebb lett a múlt évben, a nyugati partnereknek ennek megfelelően kell fejleszteniük elrettentő képességüket.
Az Egyesült Államok ezzel együtt bejelentette, hogy évtizedek óta a legnagyobb haderőfejlesztést hajtja végre, főként az Oroszországgal határos tagok területén. Állandó parancsnokságot létesít lengyel földön, és időről időre cseréli egységeit a balti köztársaságokban, valamint Romániában. Egyúttal az eddiginél több fegyvert állomásoztat ezekben az országokban.
A lap szerint azzal, hogy a török elnök feladta ellenkezését a svéd-finn belépéssel szemben, a hazai közvéleményt célozta meg a jövő évi választás előtt, mert a nacionalizmusra játszik. Így mondhatja, hogy ha Törökország kinyitja a száját, arra odafigyelnek a többiek.
Frankfurter Rundschau
A német szociáldemokraták egyik EP-képviselője arra figyelmeztet, hogy az újabb szankciós csomag részeként az EU három orosz állami rádió-, illetve tévécsatornát akar betiltani nyugaton, ám ezzel a saját szavahihetőségét kockáztatja, mert nem harcolhat putyini módszerekkel az autokraták ellen. Petra Kammerevert szerint a lépés politikailag ügyetlen volna, arról nem is beszélve, hogy ellentétes az unió alapszerződéseivel.
Merthogy szembemegy az információs, sajtó- és véleményszabadsággal. Márpedig Moszkva ellen csak úgy lehet nyerni, ha a másik oldal nem áldozza meg ezeket a szabadságjogokat. Ráadásul ezen a területen a tagállamok illetékesek, így Brüsszel próbál jogi kerülőutat találni. Ám erősen kétséges, hogy a tilalom bármire is jó, a nem kívánatos mellékhatásokat viszont figyelmen kívül hagyják. Miközben a műsorok leírt szövege változatlanul elérhető, azokra nem vonatkozik az engedély.
Viszont ha a szervezet mégis ehhez a megoldáshoz folyamodik, akkor feladja a az erkölcsi fölényét. Hiszen miként kifogásolhatná, hogy a Kreml bezáratja a Deutsche Wellét, amikor az EU ugyanezt csinálja pl. a Rosszija 24-gyel? És hogy tehetne bármiféle szemrehányást a magyar és a lengyel kormánynak, miközben azokhoz hasonlóan jár el? A korlátozás helyett inkább hatékony eszközök kellenek a médiaszabadság és –sokszínűség védelmében.
https://www.fr.de/meinung/gastbeitraege/russische-staatssender-nicht-verbieten-91638387.html
Project Syndicate
Nouriel Roubini úgy ítéli meg, hogy stagflációs adósságválság közeleg, miközben a nagy gazdaságok, köztük az Egyesült Államok a recesszió felé tartanak, amit csak tetéz a számtalan pénzügyi baj. A világhírű közgazdász, a New Yorki Egyetem nyugdíjasként is aktív professzora aggasztónak tartja a helyzetet, mert egyrészt felbukkannak a korábbi nagy csattanások fő kiváltó tényezői, másrészt pedig az értékpapírpiacon tartós áresésre lehet számítani.
A remények az utóbbi időben erősen megcsappantak, de hogy a politika, gazdaság és a háztartások számára milyen hosszú lesz a szűk időszak, az a következő kérdésektől függ:
1. A fejlett országokban tartós inflációra kell felkészülni
2. A gyorsuló árak mögött mind inkább az ellátási megrázkódtatásokat lehet felfedezni, ez pedig arra utal, hogy fokozódó munkanélküliség és visszaesés lesz a vége
3. Annál is inkább mivel úgy néz ki, hogy bekeményítenek a jegybankok
4. Félő, hogy a központi bankok kiengedik a gyeplőt, amikor látják a bajokat, ami rátesz az inflációra, majd stagflációba torkollik
5. Nagyon úgy néz ki, hogy súlyos és elhúzódó lesz a recesszió, pénzügyi felfordulással megspékelve.
Ám mivel egyszerre jelentkezik a stagfláció és az adósságprobléma, a monetáris politikának szigorú eszközöket kell bevetnie, noha a lopakodó visszaesés miatt enyhítenie kellene. De a kormányok többnyire már így is úsznak az adósságban, ám mivel a mind magasabb árak miatt a jegybankok nagyjából egyidejűleg tesznek ellenlépéseket, nagy az esély, hogy egyszerre üt be a baj.
Ennélfogva a 6. szempont az, hogy várhatóan még jobban zuhannak a tőzsdei jegyzések. Akár 50 %-kal is. Ezért Roubini azt mondja, a dolgok előreláthatólag még sokkal rosszabbra fordulnak és csak utána kezdhetünk kilábalni a megpróbáltatásokból.
A Stagflationary Debt Crisis Looms | by Nouriel Roubini – Project Syndicate
