The Times
Az orosz fenyegetések üresebbek, mint ahogy azt gondolnánk, ezt bizonyítja, hogy Vlagyimir Putyin idáig mindig abbahagyta a kardcsörtetést, amikor ellenállásba ütközött a Nyugat részéről. Sőt, egyre inkább az látszódik, hogy az elnök mindenképpen igyekszik elkerülni az ütközést, legalábbis katonai vonatkozásban. A végén simán belement, hogy Ukrajna és Moldova immár tagjelöltnek számít, mondván, hogy az EU nem katonai szervezet. Pedig előtte hogy odavolt a készülő döntéstől.
Mint ahogy rázta az öklét akkor is, amikor a háború miatt Svédország és Finnország felvételét kérte a NATO-ba. Ám amikor látta, hogy hiábavaló a tiltakozás, gyorsan hangot váltott, mondván, hogy nem veszélyezteti Oroszországot, ha a két ország bekerül a szövetségbe. Ugyanez játszódott le, miután arról volt szó, hogy Kijev megkapja a legkorszerűbb amerikai tüzérségi rakétarendszereket. A protestálásnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A nagy vehemencia vége az lett, hogy az elnök megvonta a vállát és azt állította, hogy a szállítmányok semmin sem változtatnak.
Lehet, hogy akad, akit meglep, hogy Putyin nem szeretné elmélyíteni a válságot, ám állítólag Lenintől származik a bölcsesség, hogy ha bajonettel rohamozol, szúrsz, ha puhát találsz. Ellenben visszahúzod a karod, ha acélba ütközöl.
Az elnök egyébként ott tart, mint Hitler: beleszól az ukrán front katonai döntéseibe, de ő legalább nem bírálja felül a tábornokok döntéseit. Úgyhogy fel is adták Kijev ostromát és nem rendeltek el általános sorozást. Merthogy abból semmi jó nem sült volna ki a számára márpedig a multimilliárdosok általában félnek a haláltól, mivel szeretnék élvezni a gazdaságukat. Pont ezért nem jó opció számára az atomháború sem. Így marad a gázfegyver bevetése, ami fájdalmas pénzügyileg és politikailag, mégsem rémisztő.
Washington Post
A vezércikk úgy látja, hogy valami mást kell kieszelnie Amerikának és Európának, mert az olajembargó nem vált be: ömlik a bevétel Moszkvába az energiahordozó után. Épp ezért a szerkesztőségi vélemény felveti, hogy a G7-ek mai bajorországi csúcstalálkozóján mindenekelőtt azt találják ki, miként lehetne hatékonyabb gazdasági szankciókat hozni Moszkva ellen. Az EU egy év alatt 108 milliárd dollárt utalt az állami Gazpromnak, viszont a meghirdetett bojkott csak több szakaszban, december elejéig lép életbe.
Utána Oroszország meg fogja érezni a hatását, mind a kitermelendő mennyiséget, mind a bevételeket illetően. Viszont az unió előtt nincsenek egyszerű alternatívák. Továbbra is kell vennie orosz kőolajat, csak a korábbinál kevesebbet. Ugyanakkor Moszkva máris nagyobb mennyiséget adott el Kínának és Indiának, nyomott áron. Ebből egy részt finomítottak és tovább exportálták Európába.
Ily módon az olajpénzek egyelőre segítenek, hogy a Kreml átvészelje a szankciókat, de véget kell vetni készpénzáramlásnak. Az amerikai pénzügyminiszter olyan terven dolgozik, amelynek értelmében a Nyugat csak a termelői árat fizetné meg, vagyis változatlanul érkezne olaj, csak éppen az oroszok kevesebbet kapnának érte. Ha Biden meg tudja győzni a G7-eket, hogy támogassák az ötletet, akkor jelenleg ez az egyik legjobb módja, hogy segítse Ukrajnát.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/06/23/russia-oil-money-new-plan/
Der Standard
A kommentár arra figyelmeztet, hogy politikai önkény érvényesül az EU bővítése során, ám emiatt az unió legnagyobb erőssége kerül veszélybe. Pedig a szervezet az elmúlt 30 évben, minden hibája, belső gyengesége ellenére – regionális nagyhatalom lett. Még akkor is, ha egy-két ország idő előtt került be, és Magyarország, illetve Lengyelország a tekintélyuralom felé kanyarodott el. Ám a keleti nyitás elérte célját, mert a szocializmus bukása után a béke, a jogállam és a növekvő jólét köszöntött be a régióban.
Az integráció azonban most tovább megy, miután tagjelölti státuszt adott Ukrajnának és Moldovának: a gesztus pajzsot jelent a brutális agresszor jelentette fenyegetéssel szemben, Ugyan az orosz tüzérség nem hallgat el tőle a Donyecki-medencében, de a két országot az eddiginél erősebben köti Nyugat-Európához. És teljesen mindegy, hogy mindkettő még nagyon messze van a tagsági feltételek teljesítésétől. Viszont számíthatnak arra, hogy előbbre lépnek a felvétel útján, ha teljesítik a házi feladatot.
Csakhogy közben szabad folyást enged az EU a politikai önkénynek, mert a folyamatot bármelyik tag évekre megakadályozhatja, akár nacionalista elvakultságból, akár belpolitikai taktikázásból. A Nyugat-Balkánon a végtelen várakozás zavart és elidegenedést vált ki. Ez pedig kaput nyit a geopolitikai vetélytárs oroszoknak és kínaiaknak.
Ezért meg kell akadályozni, hogy bizonyos államok vétózhassanak. El kell érni, hogy a Bizottság csak akkor állítsa le a csatlakozást, ha azt két, sőt három ország kéri.
Europas blockierte MachtPolitische Willkür im Erweiterungsprozess gefährdet die größte Stärke der EU |