Washington Post/Bloomberg
A hírügynökség egyik legnevesebb szemleírója szerint lehet, hogy Vlagyimir Putyin nyer Ukrajnában, de az igazi háború csak most indul. Max Hastings, aki korábban a konzervatív Daily Telegraph, majd bulvár Evening Standard főszerkesztője volt, azt írja, nehéz úgy tekinteni az elnökre, mint nem a gonosz megtestesült képviselője. Tízezrek haláláért felel az ukrán frontokon, mert be akarja teljesíteni a nemzeti és személyes nagyság álmát, noha arra semmiféle jogi vagy erkölcsi alapja nincsen.
De legalább ennyire gusztustalan, hogy az ukrán gabonaszállítmányok feltartóztatásával éhínséget idéz elő és a déli félteke egyre nagyobb részét fenyegeti vele. Putyin próbálja bizonyítani, hogy szélsőséges erőszakkal sokkal nagyobb szerephez képes juttatni országát a világszínpadon, mint amekkora azt gazdasági és politikai ereje alapján megilleti.
Újfajta aszimmetrikus hadviselést folytat, de ez hosszú távon nem helyettesítheti a gazdasági és társadalmi sikereket. Ám hogy szembe tudjon szállni az agresszióval, ahhoz Európának ki kell szabadulnia az energiafüggőségből és újra fel kell fegyverkeznie. Mindkettőhöz idő kell, miközben a Kreml katonái nyomulnak előre a Donyecki-medencében. Ennélfogva elengedhetetlen az USA ütőereje és szerepvállalása.
De rövidtávon az látszik, hogy felülkerekedik Moszkva vérrel-és-vassal-politikája, mert még a mai orosz hadsereg is erősebb, mint az ukrán fegyveres erő. A meglepő veszteségek és a lankadó harci morál ellenére Putyinnak még jócskán vannak új fegyverei, nem egy közülük rettenetes. Az erőviszonyok csak akkor billenhetnek el Kijev javára, ha a Nyugat fegyveresen közbeavatkozik. Idetartozik, ha kíséretet ad az ukrán gabonaküldeményeknek a Fekete-tengeren. Ám Biden jelenleg óvakodik tőle, nehogy általános háború robbanjon ki.
Egyébként is sok amerikai gondolja úgy, hogy az ország már így is túl nagy kockázatot vállal Európában, miközben továbbra is Kína a legveszélyesebb ellenfél. Az orosz vezető egyébként is alighanem azzal számol, hogy két év múlva visszatér a hatalomba Trump vagy valamelyik klónja és így az öreg kontinens magára marad. Miközben jelenleg Amerika jóvoltából érkezik az ukránoknak a segítség jó 80 %-a. Az európaiak pedig nagyon várják, hogy legyen béke megállapodás, és így megoldódjon az energiaválság, még mielőtt újra eljön a tél.
Az oroszok a Brexitben az EU gyengeségének és megosztottságának a jelét látták és csak felbátorodtak. Franciaországnak a jelek szerint nagyon nem fűlik a foga ahhoz, hogy szakítson Moszkvával. A németek – Merkel politikája folytán – a Kreml túszának tűnnek. És akkor még ott van, hogy Putyin az atomfegyverrel fenyegetőzik. Továbbá immár megalomániás, hiszen Nagy Péterhez hasonlította magát.
Nem lehetséges a megbékítése, a Nyugatnak ragaszkodnia kell a legyőzéséhez, és ahhoz, hogy vonuljon ki ukrán földről. De a politikus alighanem ragaszkodik ahhoz, hogy de facto megossza a szomszédos országot. Továbbá meg van győződve arról, hogy főleg az energia, illetve az nukleáris veszély miatt a másik oldal előbb-utóbb hallgatólagosan belemegy a fennálló helyzetbe.
Így most történelmi feladat bebizonyítani, hogy téved. Mert ha nem sikerül, az hatalmas csapás volna a demokráciára, a szabadságra és az igazságra. És akkor igencsak sekéllyé válna a nyugat-európai demokráciák minden eddigi sikere.
Süddeutsche Zeitung
Hosszú út vezet Moldova számára nyugat felé, de az ország, amely a demokrácia és jogállam megteremtésén dolgozik, már rég magára vonta az EU figyelmét. Chisinauban nem sokan kétlik, hogy a következő uniós csúcs rábólint a tagjelölti státuszukra. Annál is inkább, mert Putyin katonai tervei folytán akut veszély fenyegeti őket. Ezért fontos, hogy Brüsszel kitárja karjait, ami a másik oldalon értelemszerűen kiváltotta Moszkva kardcsörtetését.
De más párhuzamok is bőven vannak Ukrajnával. Az ország szegény, korrupt, az oligarchák kifosztották, maffiahálózatok fonják körbe, a lakosság jó része anyagi támogatásra, egyben nagyobb jogállamiságra vágyik. A civil társadalom gyengébb, mint az ukrán, viszont Moldova Dnyeszteren túli része oroszbarát szakadár erők ellenőrzése alatt áll. Amíg utóbbira nincs megoldás, addig szinte lehetetlen az uniós belépés.
De az elnök asszony és a kormány küzd a korrupció ellen és az igazságszolgáltatás reformjáért, miközben bármikor ellenoffenzívát indíthat a posztszovjet elit. Ugyanakkor nem tudni, az újabb és újabb leleplezésekből netán nem a Moszkvához kötődő oldal profitál-e többet, hiszen ily módon fokozódik a társadalom megosztottsága. Viszont már látszik, hogy Moldova az európai családhoz tartozik, jelentős támogatást kap az EU-tól. Az orosz agresszió csak felgyorsította a közeledést az unióhoz.
https://www.sueddeutsche.de/meinung/republik-moldau-beitrittskandidat-europaeische-union-1.5604873
FAZ
Legutóbbi nyilatkozatában a pápa támogatást kért az ukrán népnek, az orosz invázió ügyében azonban eléggé megfoghatatlan az álláspontja. Éppen ezért ajánlatos volna, ha elmenne Ukrajnába és személyesen szerezne benyomásokat a helyzetről. Azt már Sztálin megállapította, hogy a katolikus egyházfőnek egyetlen hadosztálya sincs, ereje a szavaiban rejlik. Ferencnek e tekintetben semmi gondja nincs, ám gyakran homályban marad, hogy mit kíván közölni.
Most vasárnap megindító módon állt ki az ukránok mellett és elítélte a háborút. De nem is oly rég még arról beszélt: úgy tudja: Ukrajnában nem minden fekete-fehér. Hogy voltak provokációk, bár az nem derült ki mondataiból, hogy ki provokált kit. És a mai napig nem jutott el odáig, hogy egyértelműen elítélje Kirill pátriárkát, aki háborúra uszít, de a pontifex maximus kerüli azt is, hogy komolyan megbírálja Putyint. Viszont ha ellátogatna Kijevbe, lehet, hogy nem tudná megúszni és határozottan véleményt kellene formálnia. Attól pedig a jelek szerint úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől – mutat rá a konzervatív német újság kommentárja.
