Wall Street Journal
Az ukrán háború ismét a reálpolitika kínzó döntéseivel szembesíti az amerikai kormányzatot, mert az orosz veszély láttán választás elé kerül: tart-e fenn jó kapcsolatokat olyan rezsimekkel, amelyeknek politikai „stichje” van, lásd a tekintélyuralmi vonásokat mutató Orbán Viktort. De idetartozik Venezuela, Szaúd-Arábia, Irán és több tekintélyelvű európai kormány is. Továbbá a nagy-nagy kérdés, hogy ugyan ellenzi Peking politikáját, de összeálljon-e Kínával Moszkva ellensúlyozására.
A világnak határoznia kell: Putyinnal vagy ellene? Egyben újra kell szerveznie az energia- és az élelmiszerellátást, a technológia gyártását. A reálpolitika egyébként azt jelenti, hogy az államok közti viszonyt nem annyira az erkölcsi vagy ideológia szempontok vezérlik, hanem a gyakorlati igények. Ehhez időnként el kell fordítani a tekintetet, amikor a partnernél hibádznak a demokratikus értékek vagy baj van az emberi jogokkal.
Úgy néz ki, hogy új világ van kialakulóban, amióta az orosz harckocsik benyomultak Ukrajnába és ez kihat a washingtoni számításokra. A dilemma különben már a hidegháború idején is felmerült, ám ma is pont olyan kemény, mint annak idején.
Project Syndicate
Érkeznek jelek, hogy Európa és az Egyesült Államok a háború miatt megalkuszik a félautoriter lengyel vezetéssel, ám ha ez tényleg bekövetkezik, akkor a lengyel demokrácia is az orosz agresszió áldozata lesz. Erre figyelmeztet Slawomir Sierakowski, varsói elemző, a Német Külkapcsolati Tanács kutatója.
Szerinte a Morawiecki-kormány titokban abban reménykedik, hogy az invázió, illetve a menekülteknek nyújtott lengyel támogatás segít újraalakítani a kapcsolatokat a Nyugattal. Ideértve, hogy a Bizottság sutba vágja a jogállami vitát és átutalja a befagyasztott pénzeket. Sőt, esetleg még azokat az intézkedéseket sem kell visszavonni, amelyek a PiS meghosszabbított karjává tették az igazságszolgáltatást.
Az írás ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy Lengyelországban menekültválság fenyeget, ha nem érkezik sürgős nyugati segítség és ebből még súlyos viszályok adódhatnak. Ismét felerősödhet ugyanis a nacionalista hang, hiszen ne feledjük: Varsó idáig hallani sem akart menekültek befogadásáról, lásd a belarusz határügyet.
Ám most a hatalom igen nagyvonalú, mert tart Oroszországtól, ugyanakkor részvétet érez a földönfutóvá vált ukrán milliók iránt. Csakhogy kiderült: az áttelepült tömeg jó része nem megy tovább, csatlakozik a már ott élő másfél millió ukránhoz. Ugyanakkor az újonnan jöttek 80 %-a nő és gyerek, és a felnőttek csak nehezen fognak munkát találni. Viszont ha később követik őket a férfiak, akkor a korábban homogén lakosság 10 %-a külföldi lesz.
A gazdaság már most is komoly gondokkal küszködik, és lehet, hogy hamarosan akadnak olyanok, akik a migránsokat teszik felelőssé a bajokért. Ideértve, hogy elveszik az állásokat. Szóval még súlyos gondok lehetnek abból, ha kiderül, mennyibe is kerül ellátni ennyi embert.
FAZ
Magyarország is teljesítőképességének felső határa felé tart a menekültek ellátásában, de a kormány három hét után saját kézbe vette a dolgot, ugyanakkor lehetőséget ad a civileknek, illetve jótékonysági szervezeteknek is a segítségnyújtásra és ez új vonás 2015-höz képest. Mindenesetre idáig a határon és a pályaudvarokon elsősorban a civilek fogadták a sok ezer embert, bár a hatalom visszautasította az időnként felmerülő bírálatot, hogy tétlenkedne.
Gál Andrea szociális munkás és önkéntes menekültsegítő a budapesti Nyugati pályaudvaron: Március eleje óta segíti az ukrajnai
A választásra készülő Fidesz döntésében, mármint hogy átszervezi az üldözöttek fogadását, szerepet játszhatott, hogy semmiféle külső párhuzam ne merülhessen fel a hét évvel ezelőtti kaotikus állapotokkal. Pl. a Keletiben. Az ukránok többsége egyébként tovább akar menni nyugatra.
https://zeitung.faz.net/faz/politik/2022-03-22/7874139adae60996299363c1ba3e46d7/?GEPC=s5
FT
Ukrajnában nem lehet egyhamar számítani a harcok leállására, előreláthatólag még hónapokig folytatódnak a harcok – figyelmeztet Gideon Rachman, az újság fő külpolitikai elemzője. Ennek az esélyét 60 %-ra teszi, 30 %-os eshetőséget ad a békemegállapodásnak, a maradék 10 %-ba pedig az tartozik szerinte, hogy a hazai elégedetlenség elsöpri Putyint.
Ily módon nagyon úgy néz ki, hogy egyik fél sem tud döntő győzelmet aratni, viszont nem ismerheti be a vereséget. Az elnök számára a politikai túlélés a tét, az ukránok saját hazájukat igyekeznek megmenteni. Mariupol mutatja, hogy a brutalitás előreláthatólag csak fokozódik. Hírek szerint az orosz vezetés már a Szíriából ismert vegyi fegyverek alkalmazását töri a fejét.
Ha elhúzódnak a küzdelmek, az felveti a veszélyét, hogy csak még jobban kiterjednek, ideértve, hogy a Nyugat közvetlenül megütközik Oroszországgal. Ezért inkább a tárgyaló asztal mellett kell dűlőre jutni. Kijev már utalt rá, hogy nem ragaszkodik a NATO-tagsághoz. De megoldatlan marad a kelet-ukrajnai szakadár köztársaságok helyzete és az ukrán fél joggal követel biztonsági garanciákat. Ám azokat az EU és az USA nem adhatja meg neki.
Moszkva ugyanakkor sürgetheti a szankciók eltörlését a csapatok visszavonása fejében. De az aligha lehetséges, amíg Putyin van a hatalmon, így egyhamar nem fog megváltozni az oroszok pária státusza. Washington eleve abból indul ki, hogy a Kreml urát hátsó szándék vezérli. Ám ha az elnök a háború meghosszabbítása mellett teszi le a voksot, akkor újabb katasztrofális hibát követ el. Ettől azonban még hiába gondolja bárki is, hogy palotaforradalom állítja félre.
Vagyis készülni kell a hosszan tartó háborúra, dolgozni kell a béke érdekében, ugyanakkor reménykedjünk, hogy Moszkvában mégiscsak lesz puccs.
https://www.ft.com/content/63fc662c-098d-4263-b69b-34d55c9f5e0a
Der Standard
Paul Lendvai úgy véli, nehéz ugyan felmérni, mi várható Ukrajnában, de minél tovább tart a konfliktus, annál jobban megerősödik a benyomás, hogy a legrosszabb csak most jöhet. Ezért minden eszközt be kell vetni az orosz agresszió meghiúsítására. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ha sarokba szorítják, akkor Putyin nem fog tiszteletben tartani semmiféle nemzetközi jogi normát, a civilek védelme sem jelent számára vörös vonalat.
Már arról is megy a vita, hogy az atomfegyverek bevetését ki lehet-e zárni a részéről. Ám mivel elszámította magát, nem hogy a vereséget, de a hosszabb patthelyzetet sem engedheti meg magának. A sorsa forog kockán. De az EU-nak körültekintően csökkentenie kell függőségét az orosz gáztól, mivel a fékevesztett nagyorosz nacionalizmus immár nem csupán Ukrajnát, hanem az európai civilizációt fenyegeti. De mivel sarokba szorult, Moszkva a szankciók folytán már megint ott tart, mint amit Helmut Schmidt mondott róla még 45 évvel ezelőtt: Felső-Volta atomfegyverekkel.
Vlagyimir Putyin számára ez a politikai vezető túléléséről szól.
Ennélfogva nem szabad visszariadni vele szemben semmiféle eszköztől, leszámítva a repülési tilalmat, mert az atomhatalmak között jelentene háborút. Sajnos, ez okból hiába is sürgeti a légtérzárat Zelenszkij. De azon kívül lehetséges minden más: a masszív fegyverszállítástól kezdve az átvett orosz földgáz és kőolaj mennyiségének radikális csökkentéséig.
https://www.derstandard.at/story/2000134280264/das-schlimmste-koennte-noch-bevorstehen
FT
Az orosz állami Naftogaz volt vezérigazgatója azt kéri, hogy az EU szakadjon ki Moszkva fojtófogásából, azaz vessen véget az olaj- és gázfüggésnek, mert meg lehet csinálni. Andrij Koboljev azt írja a vendégkommentárban, hogy 15 évig dolgozott a vállalatnál, így volt alkalma alaposan kiismerni Putyint és bandáját.
Így tudja: az elnök meg van győződve arról, hogy az unió nem kockáztatja saját kényelmét, azaz nem mond le az orosz szénhidrogénekről. Viszont szájhős, aki semmire sem becsüli a gyengét és a korruptat, ám fél az erőstől és bátortól. Ugyanakkor nem lehet olyan intézkedésekkel sarokba szorítani, amelyekről úgy gondolja, hogy azokat vissza lehet csinálni. A külföldön lévő orosz vagyon befagyasztása pedig csak még elszántabbá teszi Ukrajnában.
Ezért a szakember azt tanácsolja, hogy Európai tanuljon saját hibáiból, így ne féljen az energiahordozókra is kiterjeszteni a szankciókat, mert ezzel segíthet véget vetni a háborúnak. Mint írja, az orosz vezetés is rá van szorulva a szállításokra, azaz igencsak megérzi, ha leállnak a vezetékek. Ezt Ukrajna már megcsinálta: 2015 óta egy köbcenti gázt sem vesz az oroszoktól, a szükséges mennyiség magyar, lengyel és szlovák területen át érkezik.
Jelenleg a Nyugatnak főként a cseppfolyósított orosz gáz átvételét és a dízel importját volna érdemes lemondania, mert mindkettőt könnyűszerrel kiválthatja. Miközben az energiakivitel az orosz költségvetési bevételek 36 %-át adja. A nyersolaj keményebb dió, de ott is lehet olyan szállítókat találni, akik beugranak a résbe. A lecke azonban leginkább a gáznál van feladva. Itt Irán szolgál példával: jöhet az energiahordozó, de az ellenérték mindaddig egy különleges számlán gyűlik, amíg Moszkva nem tesz eleget bizonyos kikötéseknek.
https://www.ft.com/content/2d4d389c-c87a-40de-921b-71023898b0b7
