FAZ
Novák Katalin az, aki teljes mértékben azonosul az orbáni politikával. Államfőként elvileg főként reprezentatív szerep jut neki, de a választás után ez könnyen megváltozhat. Nem kizárt ugyanis, bár nem valószínű, hogy az ellenzék nyer. De ha mégis, akkor az elnök vajon javasolni fogja Márki-Zay Pétert kormányfőnek? A hat párt közös jelöltje már belengette, hogy szükség esetén népszavazással módosíttat alkotmányos rendelkezéseket, amire az elnök úgy reagált, hogy gondoskodni fog az alaptörvény betartatásáról.
Jelölése azt mutatja, hogy Orbán okult, mert korábban nem éppen kedvezően nyilatkozott a női nem politikai tehetségéről. De Novákból előbb államtitkárt, majd családügyi minisztert csinált. Márpedig ez a terület a Fidesz választási kampányának központi elemét jelenti. Az új legfelső közjogi méltóság teljes mértékben azonosul a párt konzervatív társadalompolitikájával. Legyen szó, az LMBT-közösség nyilvános ábrázolásáról, a házasság és a családok anyagi támogatásáról, valamint a bevándorlás elutasításáról.
Die Zeit
Egy lelkész Orbán ellen. Így mutatja be a német értelmiség lapja Iványi Gábort, aki azt mondja kettejük viszonyáról, hogy ma már nem barátok. Alapvetően az választja el őket, hogy miként viszonyuljon Magyarország a legszegényebbekhez és a leggyengébbekhez. Az Oltalom Karitatív Egyesület azokról gondoskodik, akikről a kormány nem hajlandó, így most már az ukrán menekültekről is.
A hatalom bezárkózása folytán már az is feltűnő, hogy egyáltalán Magyarországon lehetnek olyanok, akiket az Oroszország által indított háború űzött le. A magyarázat részben az, hogy az érkező tömegben vannak, akik a Fideszre szavaznak. A kárpátaljai magyarok hagyományosan a párt hívei, akik választás idején át szoktak jönni, hogy leadják voksukat. Orbán hatalmon akar maradni, ezért nem nélkülözheti a támogatásukat. De hogy megmagyarázza a politikai fordulatot, kitalálta, hogy a migránsokat nem engedik be, viszont a menekültek megkapnak minden segítséget.
A korábbi tapasztalatok alapján Iványi egyáltalán nem hisz neki. Az egykor liberális politikus átment nemzeti konzervatívba, viszont nem tudott vagy nem akart mit kezdeni azzal a gondoskodással, amit korábbi barátja a legelesettebbek iránt tanúsít. Ezek után a pap kiállt mögüle. Orbán azóta igyekszik megnehezíteni az életét. A rászorulók jóformán nem kapnak semmiféle állami támogatást, önkéntes szervezetek törődnek velük.
Iványi szerint a miniszterelnök megváltozott, de már jó régen. Már akkor, amikor beszállt a politikába. Vagy talán a szívében mindig ilyen is volt. És csak megjátszotta magát, hogy kihasználja a liberális mozgalmat. Ő azonban nem hagyja magát megfélemlíteni, még navos kommandósoktól sem. Még azt is elvállalta volna, hogy az ellenzék államfőjelöltje legyen, noha semmi esélye nem lett volna a megválasztásra. De a barátai, a segítők, az önkéntesek számára fontos volt a kiállás. Azt mutatta, hogy nem hagyják magukat lenyomni.
Wall Street Journal
Putyin rajongói, köztük Orbán már nem áradoznak úgy az orosz elnökről mint korábban – írja eheti elemzésében William Galston, a Brookings Intézet vezető munkatársa, aki hat elnökválasztási kampányban működött közre és Clinton alatt a belpolitikáért felelős miniszterhelyettesként dolgozott.
Salvini, aki korábban fenntartás nélkül odavolt az orosz vezetőért, elítélte az inváziót, bár arra már nem vitte rá a lélek, hogy név szerint is bírálja hősét. Berlusconi korábban az orosz államfővel haverkodott, most azt mondja, hogy az már nem olyan, mint amilyennek ismerte. A francia szélsőjobbos elnökjelölt, Zemmour csodálta Putyint, amiért az próbál helyreállítani egy „hanyatló birodalmat”. Most viszont azt mondja róla, hogy túl messzire ment.
Le Pen, akinek pártja pár éve hatalmas kölcsönt kapott egy orosz banktól, ezúttal kénytelen volt visszavonni több mint egymillió kampánylevelet, mert egy kép azt mutatta, amint éppen kezet ráz az orosz államfővel. Az agresszió miatt Orbán megkukult, ami nála ritkán szokott előfordulni, mi több, rákényszerült, hogy elfogadja az európai szankciókat.
Az amerikai jobboldali populisták lementek hídba, hogy valahogy összecsiszolják korábbi és jelenlegi álláspontjukat. Még Trump is visszakozott, a maga módján. Egy ilyen populista számára azonban elfogadható az erő erkölcsi korlátok nélkül. Az ő szemében a jó és gonosz viszonya az erős és gyenge, az okos és ostoba harcaként jelenik meg.
Pence kijelentette, hogy a republikánusok soraiban nincs helye azoknak, akik Putyint védik. Ám ha a párt Trump indítja a Fehér Ház meghódítására, akkor a volt alelnök tévedett.
Süddeutsche Zeitung
Zelenszkij az ukrán Dávid, aki nem csak saját országát, hanem Európát is védi az orosz Góliát ellen, ezért májusban soron kívül ki kellene tüntetni Nagy Károly-díjjal, amelyet olyanok kapnak meg, akik sokat tesznek az egységes földrész álmának valóra váltására. Mint Kohl, vagy akár Horn Gyula és Vaclav Havel. Ezt javasolja az egyik legtekintélyesebb német szemleíró, Heribert Prantl, aki 8 évig volt az újság szerkesztő bizottsági tagja.
Azt írja szokásos vasárnapi kommentárjában, hogy az ukrán elnök számára a mobiltelefonja jelenti a parittyát, azt digitális fegyverként használja. Virtuóz módon él az internet kínálta lehetőségekkel. Így bálvány lett, szabadsághős, államférfi. Mindenütt jelen van, a twitteren, facebookon és így tovább. A közösségi hálón keresztül szól honfitársaihoz és a világhoz. Mindenkiben tartja a lelket. Azt szokta mondani: Itt Ukrajna, itt Európa, itt 2022.
Mozgósít, agitál, meggyőz, sürgős és jelentős segítséget kér. Lenyűgöző az elszántsága és eddig nem látott nyugati szankciókat csikart ki. Pedig pár hónapja már rászámoltak elnökként, jelenleg viszont karizmatikus vezető. Ez nagyon sokat ér és él is vele, igyekszik ily módon ellensúlyozni az orosz fölényt. Eredeti foglalkozása ellenére nem színészkedik, elnökként tartást ad népének. Épít arra a döbbenetre, amit az orosz pusztításról készült képek váltanak ki.
Nem könyörög, méltósággal és szinte szent büszkeséggel követeli a NATO beavatkozását és az ország uniós felvételét. Még akkor is ha tudja, sok reménye nem lehet rá. Ám ily módon igen sokat ért el a Nyugatnál. De ettől még nem szabad repülési tilalmat elrendelni, mint ahogy őrület volna Ukrajnának egyelőre uniós tagságot adni. Viszont a Károly-díj irányt mutatna az ukránoknak. Az pedig most nagyon fontos.
https://www.sueddeutsche.de/politik/prantls-blick-ukraine-1.5546292
New York Times
Európa felébredt, az Ukrajna elleni agresszió váratlanul átformálta az uniót. Egy hónapja még nemigen lehetett gondolni, hogy az EU ilyen határozott választ ad, szuperhatalomként viszont immár képes befolyásolni a nemzetközi rendet, a világon mindenütt támogatja a liberális értékeket. Eddig leginkább a gazdasági növekedésre összpontosított, nem volt hajlandó növelni a védelmi kiadásokat.
Ám Putyin hadjárata folytán agresszívabbá vált. Ez az elszántság pedig segíthet ellensúlyozni a demokrácia globális visszaszorulását. Az Oroszországnak küldött jelzés mutatja, hogy a demokráciák hajlandóak mozgósítaniuk erőiket az autokrata hatalmak ellen. Michael Abramowitz, a Freedom House elnöke azt mondja a demokratikus nemzetek és népek egységes üzenetet küldtek Moszkvába, mármint hogy a demokrácia fontos és a tekintélyelvű politikusok nem ússzák meg szárazon.
A háború ugyanis ráébresztette a kontinenst, hogy az EU nem tudja elérni egyik legfőbb célját, a béke megőrzését. És bár paradoxként hangzik, de nagyobb katonai erőt kell felmutatni, hogy ne legyen több fegyveres viszály. Viszont az ismét erőre kapó Európa segíthet megújítani a több sebből vérző világrendet. Ennek egyik módja, hogy többet tesz a saját védelmében, mert akkor Amerika jobban oda tud figyelni az Ázsiában jelentkező kínai veszélyre.
Az unió is mozgósíthatja alapjait, hogy kivédje a veszélyeket saját maga, illetve a demokrácia ellen. Szankciókkal, befektetésekkel, kereskedelempolitikával. A jövő nem egyszerűen új hidegháborút jelent a jogállamok és a tekintélyuralmi rezsimek között. India nem ítélte el az ukrajnai háborút. Az USA saját illiberális mozgalmával küszködik. Európán belül rosszabbra fordult a demokratikus intézmények sorsa a lengyeleknél, de még inkább a magyaroknál.
A nagy kérdés az, megmarad-e a földrészen az új elszántság. Itt a menekültválság, emelkedik az élelem és a gáz ára, a háború és szankciók folytán. Ez pedig visszaüthet azokra a politikusokra, akik egyértelműen kiállnak Ukrajna mellett, ami azután eltorlaszolhatja a jelenlegi utat.
