FT
Az orosz-ukrán viszály miatt vízválasztóhoz érkezett Orbán Viktor, aki a választások közeledtével igyekszik semlegesíteni mindazt a dicshimnuszt, amit bő 10 év alatt mondott Putyinról. A politikus sokáig igen örült annak, hogy az EU-ban ő számított az orosz elnök egyik legközelebbi barátjának. De a háború miatt kénytelen felülvizsgálni álláspontját, próbál lépést tartani a szavazópolgárokkal.
Bírálta Oroszországot és némi szolidaritást tanúsít Ukrajna iránt, azaz az ellenzék és elemzők szerint burkoltan beismeri, hogy a konfliktus sebezhetőbbé tette. Ugyanakkor a Fidesz sok híve messze nem lelkesedik annyira Moszkváért, mint a kormányfő. László Róbert a Political Capitaltől úgy látja: Orbán nem számolt azzal, hogy ennyire nehéz helyzet áll elő a kampányban, ami határozott kockázatot jelent. De hát sok idősebb magyarban még él a szovjet uralom emléke, ezért érzékeny a keletről jövő fenyegetések láttán.
Az ellenzéki tábor igyekszik tőkét kovácsolni a nagy Kreml-barátságból, azt mondja, hogy az ország átjáróház az orosz kémek számára. Viszont a miniszterelnök még most is védi Paks 2-őt. A Fidesz ugyanakkor próbál egyensúlyozni Moszkva és a Nyugat között. Török Gábor úgy ítéli meg, hogy a háború nagy fejfájást okoz a párt számára, mert nagyon nehéz összeegyeztetni a szoros orosz viszonyt, illetve a NATO- és EU-tagságot.
De szakértők szerint Orbán még nem szorult a sarokba, mert sokan elfogadják érvelését, tehát hogy a békét szolgálja, amikor nem enged át fegyvereket Ukrajnába, illetve ellenzi Kijev csatlakozását a katonai szervezethez. Ezzel együtt sokan megzavarodtak és mint László Róbert mondja, a retorika hirtelen módosulásával a párt irányt vesztett. Hiszen idáig azt szajkózta, hogy nem lesz háború és megmarad az olcsó energia. Az üzenet olyan erős volt, hogy most nemigen lehet hirtelen átváltani az ellenkezőjére. Ez pedig kikezdi a Fidesz hitelét.
https://www.ft.com/content/4f1a05cb-f879-43bc-84f0-ce2fd6880033
Der Standard
Paul Lendvai örömmel állapítja meg, hogy Ausztria nem Magyarország, mert a semleges osztrákoknál működik a jogállam. Így minden nappal csak még világosabb lesz, mekkora jelentősége van a Szabadságpárt akkori vezéréről készült ibizai titkos videófelvételnek. Hiszen mi lenne akkor, ha még mindig a Kreml propagandistájának számító Karin Kneissl lenne a külügyminiszter? Vagy ha továbbra is Kurz volna a kancellár, noha csodálja az olyan erős embereket, mint Putyin és Orbán.
Viszont hogy Moszkva újabban Ausztriát támadja, mondván, hogy az az utóbbi időben egyoldalú és felháborító kijelentést tett Ukrajnáról Oroszország ellenében, nos, az arra utal, hogy Nehammer kormányfő a megfelelő hangot találta el, a megfelelő időben. Arról beszélt ugyanis, hogy aki figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot, az semmibe veszi a semlegességet is.
Az oroszok egyszer már hasonló érveket szedtek elő, amikor 56 leverése után azzal vádolták az osztrákokat, hogy felvonulási terepet nyújtnak az imperialista beszivárgáshoz. Ezzel szemben napjainkban Orbán igencsak konstruktívnak bizonyul – orosz szemszögből. Még a múlt hónap elején Putyin oldalán nem győzte magasztalni a különlegesen szoros kétoldalú kapcsolatokat. Viszont a másik három visegrádi állammal ellentétben nem ítélte el az agressziót.
Látnivaló, hogy a NATO-tagság sem jelenti a demokrácia biztosítékát. Viszonta semleges Ausztriában az osztrák kormány minden gyenge pontja ellenére is érvényesül a jogállam. A sajtó leleplezi a hatalmi visszaéléseket és a korrupciót, függetlenül attól, hogy milyen magas rangú személyiségről van szó. Az orbáni Magyarország viszont az orosz diktatúra tekintélyelvű partnere.
https://www.derstandard.at/story/2000133906851/oesterreich-ist-nicht-ungarn
Euractiv
Vannak, akik szerint egyáltalán nem jelent fordulatot, hogy a magyar kormány a korábbi nyilatkozatoktól eltérően mégis hozzájárult NATO-csapatok állomásoztatáshoz az ország területén. Hegedűs Dániel a Német Marshall-alapítványról azt mondja, hogy először is nem tudni arról, folynak-e tárgyalások az erősítésről, illetve hogy Magyarország kért volna ilyesfajta segítséget. Azon kívül a szakértő nem látja, hogy mostanra alapvetően módosult volna Ukrajna megközelítése Budapest részéről.
Mert ugyan Orbán elfogad kompromisszumokat és tesz gesztusokat a NATO, azon belül a lengyelek iránt, ám alapvetően továbbra is igyekszik egyensúlyozni és folytatja a pávatáncot.
Die Zeit
Magyarország a kemény migrációs politikájáról híres, Orbán pedig arról, milyen közel áll Putyinhoz, ám a háború óta a magyar vezetés egy csapásra átment vendégszeretőbe. Pragmatikusnak mutatkozik, valójában kötéltáncot mutat be. A Záhonyból küldött jelentés szokatlannak nevezi a keleti határon tapasztalt meleg fogadtatást, hiszen délen ott áll a szögesdrótkerítés, fegyveres határőrökkel, erőszakos kitoloncolásokkal.
A migráció megakadályozása kulcselemnek számított a miniszterelnök választási programjában, de most hirtelen minden más lett. Még azok nigériai és indiai fiatalok sem ütköztek semmilyen gondba a határátlépéskor, akik egyetemre jártak Ukrajnában. Ezek a fejlemények élesen elütnek az eddigi irányvonaltól.
De hát már négy hét sincs a választásig és Orbánnak egyensúlyoznia kell Európa, illetve Oroszország között. Egyrészről biztosította az EU-t és a NATO-t, hogy végrehajtja a közös határozatokat, ugyanakkor kijelentette, hogy az országot nem lehet belevonni a viszályba. Egyébiránt egy hónapja még Putyin mérföldes asztalánál ült. Csak arra ma már nem szeretne emlékezni, mert a nagy barátság visszaüthet a szavazóurnáknál.
https://www.zeit.de/politik/ausland/2022-03/gefluechtete-ungarn-ukraine-krieg-aufnahme
FT
A lap fő külpolitikai szemleírója úgy véli, hogy Oroszország újfent visszakerült a Vasfüggöny mögé, és a megrekedt háború, illetve az összeomló gazdaság miatt Putyin csakis az elnyomással tudja fenntartani hatalmát. Gideon Rachman felidézi, hogy az elnök szívesen tanulmányozza a történelmet, ám közben megfeledkezett arról, hogy a sikertelen hadjáratok rendre az adott rezsim bukását eredményezték. Így az első világháború után jött a forradalom, az afgán kudarc pedig a Szovjetunió végét harangozta be.
A mostani háború első napjaiban az orosz hadvezetés csaknem 500 katona elvesztését ismerte be, de a tényleges számok valószínűleg lényegesen magasabbak. És a java még hátra van. A legtöbb szakember azonban kizárja, hogy a Kreml jelenlegi ura rövidtávon rajtavesszen az esetleges vereségen. Ugyanakkor – hála a szankcióknak – igen gyorsan jelentkezik a kaland negatív gazdasági hatása. Hetek alatt oda lehetnek 20 év eredményei.
Az orosz városi középosztály számára vége az Ikea, az IPhone és a Visa-kártya világának, nem lesz kiruccanás Európába vagy Dubaiba. Sok oligarcha egyik pillanatról a másikra búcsút inthetett üzleti érdekeltségeinek és a jachtjainak.
Egy csapásra megszűntek nehezen megszerzett szabadságjogok, illetve külföldi kapcsolatok. Sok tekintetben az ország most jobban elszigetelődött, mint a hidegháború idején. És ez alighanem így is marad, ha folytatódik a háború. Oroszország ugyanakkor totalitáriusabb, mint Kína, ám gazdasága nem működik, nincs külföldi utazás, nem jönnek be fontos fogyasztási cikkek, ez mind olyasm, ami segít megnyerni a tehetős rétegeket.
Az erősödő elnyomás elárulja, milyen nehéz helyzetben van az államfő. A diktátor ugyanakkor egyrészt támaszkodhat a vidéki átlag oroszra és a hívek belső körére. Ám a valóság folytán hamar kiderülhet, hogy a tömegtámogatás egyáltalán nem akkora, ahogy azt a felmérések mutatják. De a tüntetésekhez hatalmas bátorság kell, mert a részvevőket, összeverik, bebörtönzik, az érintettek elvesztik az állásukat.
Úgy hogy Putyin eltávolításában leginkább egy palotaforradalom segíthet. Ám ő nagyon is ügyel arra, hogy kik veszik körül. De hogy megint vasfüggöny mögé zárhatja-e az embereket, az kulcskérdés. Ukrajna, Oroszország és világ jó részének jövője függ a választól.
https://www.ft.com/content/a4929b08-e6ba-49b0-81cd-886d835a5580
Guardian
Az ukrán háborúban Moszkva szívóágra került – emeli ki a vezércikk. Mert Putyin részéről hiba volt azt hinni, hogy az ukránok fel akarnának szabadulni az orosz katonák jóvoltából, és hogy megosztottsága folytán a Nyugat nem tud segíteni Kijevnek. A mostani invázió fordulópont a történelemben, ám senki sem tudja, ki lesz a győztes, amikor az egyik korszak átadja a helyét a másiknak.
Az agresszió bűnös hibával ér fel. A megszálló egységek civileket gyilkolnak meg, akik szintén szlávok. Városokat lőnek rommá egy olyan országban, amely saját hazájuk kultúrájának bölcsője. Humanitárius válság zajlik Európa peremén. Ha a küzdelem a közvéleményért folyik, akkor Putyin máris vesztett. Moszkva látja a fejleményeket, ez magyarázhatja, hogy cinikusan megtorpedózta a tárgyalásokat a humanitárius folyosók megnyitásáról. Ez azonban máris beárnyékolja két külügyminiszter eheti találkozóját. Az ukrán vezetés belebukna, ha elfogadná az orosz feltételeket és a békéért cserében belemenne területek átengedésébe.
Moszkvával az a fő gond, hogy szándékosan vak. Így belebonyolódott egy elhúzódó hódító háborúba a földrész legnagyobb országában. Ugyanakkor az elkövetett bűnök aláássák pozícióit a világban.
Ugyanakkor a hadműveletek az oroszok szövetségeseit is fenyegetik a Közel-Keleten, ahol máris úgy megugrott a gabona ára, hogy arra az Arab tavasz óta nem volt példa. A 70-es évekhez hasonlóan bedőlhet ugyanakkor az energiapiac. Ha leállnak a gáz- és olajszállítások, az azt is jelentené, hogy Putyin nem tudja finanszírozni a harcokat. Azaz az elnök rosszul választott. Együttélésre kellett volna törekednie a szomszédjaival, ehelyett próbálja leigázni Ukrajnát, ám ily módon Oroszország megsemmisítését kockáztatja.
