Project Syndicate
Az ukrán elnök gazdasági tanácsadója azt sürgeti, hogy a Nyugat állítsa le az orosz földgáz és olaj importját. Oleg Ustensko szerint a háborúnak csak úgy lehet véget vetni, ha Moszkva nem szállíthat egyetlen köbméternyi energiahordozót sem. Mert máskülönben az orosz csapatok nap mint nap egyik gyalázatot követik el a másik után és csak még közelebb kerülnek az EU területéhez.
Az rendben van, hogy a vezető orosz bankokat kizárták a SWIFT elszámolási rendszerből, de sem ez, sem a többi szankciók nem állította le az inváziót. Merthogy közben a szénhidrogénekért fizetett hatalmas összegekkel a nyugati energiafogyasztás a hadműveleteket finanszírozza. Ezek a bevételek az orosz költségvetés 45 %-át teszik ki. És az árak csak egyre emelkednek. A gáz naponta 400 millió dollárt hoz a konyhára, az olaj, a feldolgozott termékeket is ideértve pedig 70 milliót.
Januárban az orosz fizetési mérleg többlete 19 milliárd dollár volt, azaz jó 50 %-kal több, mint amennyi általában lenni szokott ebben a hónapban. Persze világos, hogy hirtelenjében nem lehet előkapni más beszerzési forrásokat nyugaton, ám ha leállnak a szállítások, megszűnik a pénzeső az orosz cégek számára. Viszont másutt fel tudják nyomni az olajtermelést.
Enélkül további ezrek halnak meg ukrán földön és Európa egy ponton túl nem tudja majd megemészteni, hogy szerepet játszik a kegyetlenségekben. Miközben Ukrajnában a tét az, miként lehet megóvni az emberéleteket és megelőzni az utóbbi jó 70 év legnagyobb humanitárius katasztrófáját Európában. Fel kell ismerni, hogy Putyin és lakájai teljesen bevadultak. Meg kell állítani egy erőszakos és ellenőrizhetetlen szörnyet. De az energiavásárlások csak bátorítják.
https://www.project-syndicate.org/bigpicture/turning-off-russias-tap
Tagesspiegel
A német kereszténydemokraták egyik vezető politikusa arra szólította fel a Scholz-kormányt, hogy az azonnal szüntesse be az orosz földgáz és kőolaj átvételét. Röttgen, aki a nagykoalíció idején 7 éven át volt a Bundestag Külügyi Bizottságának elnöke emlékeztet arra, hogy a Kreml ura naponta majdnem egymilliárd eurót zsebel be a szénhidrogén-export után, miközben Marjupolt már a földdel tette egyenlővé és úgy akarja térdre kényszeríteni az ukránokat, hogy másutt is egész lakónegyedeket, kórházakat vesz tűz alá.
Felmérhetetlen a rombolás és az okozott emberi szenvedés. De a mérleg csak tovább romlik, ezért lépni kell, mert a németek értik, hogy Európa békéje és szabadsága forog kockán. Mindenben támogatni kell az ukránokat, mert Putyin megpróbálja őket és a világot visszabombázni egy olyan korszakba, amikor katonai erővel értek el politikai célokat és változtatták meg a határokat.
Az államfő már nem kiszámítható. Egy birodalmi vágyálmot követ, völkisch újraegyesítési tervei vannak. Szemében Ukrajnának nincs létjoga. A világnak fel kell ébrednie, el kell hagynia naivitását a tekintélyuralmi rezsimekkel szemben. Putyin már elvesztette a harcot, mert az ukrán nemzet erősebb, mint valaha és példátlan bátorságot tanúsít. Lehet persze, hogy Moszkva szétrombolja az országot, de a nemzetet nem tudja megsemmisíteni.
Az persze világos, hogy a NATO nem avatkozhat be közvetlenül a viszályba. De minden mást meg kell tenni. Így jönnie kell az olaj- és gázembargónak, bármilyen nehézségekkel is jár az a német polgárok és gazdaság számára. De a késlekedés csak oda vezet, hogy sok ukrán számára már elkésik a segítség.
Wall Street Journal
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy Putyint ott kell eltalálni, ahol az a legjobban fáj neki: le kell állítani az orosz olaj vásárlását, ám az kevés, ha erre csupán Amerika szánja rá magát. A lépés ugyanis leginkább jelképes marad, mert a szóban forgó mennyiség egyáltalán nem számottevő. Azaz az egész szénhidrogén kivitelt célba kell venni, mert anélkül az orosz vezetés nem tudja folytatni a véres háborút, nincs hozzá elég pénze.
Az exportstop persze főként Európát igen érzékenyen érintené, ám a lépés mégis elkerülhetetlen. Még akkor is, ha a világpiacon az égbe szöknének az olajárak. Hogy meddig emelkednek, az függ attól, meddig maradnak érvényben a szankciók, illetve húzódik el a háború. De Moszkva már most engedménnyel adja a nyersolajat és a múlt héten a kínált mennyiség 70 %-a nem talált gazdára – logisztikai nehézségek, illetve amiatt, hogy a potenciális vevők féltek a megtorlástól.
De ha keményebb ellenintézkedések meghátrálásra kényszerítik a Kremlt, hamarabb befejeződhetnek a harcok és lemehetnek az olajárak. Biden ugyanakkor elmagyarázhatja az amerikaiaknak, hogy mi is a tét Ukrajnában, és hogy ezért átmenetileg vállalni kell a magasabb benzinárakat. Máskülönben nem tesz meg mindent Putyin megállítására.
Washington Post
A világ nem az orosz nép, hanem Putyin ellen vív igazságos háborút, ha ez nem így volna, az erkölcstelen és a céllal ellentétes lenne – mutat rá kommentárjában Yascha Mounk, az amerikai Johns Hopkins Egyetem professzora, az autoriter rendszerek szakértője. Rámutat, hogy az oroszok sok tekintetben az elnök első áldozatainak számítanak. Hiszen nem tudják leváltani, és ha tiltakoznak ellene, akkor ily módon rettenetes megtorlást kockáztatnak. Ők fizetik meg két évtizednyi korrupció és elnyomás árát. Még akkor is, ha az elnöknek sok támogatója van.
De már egyre több a megmozdulás és az elégedetlenség alighanem tetten érhető a katonák között is, akiket rettenetes cselekményekre kötelez egy diktátor. A szankciók megkeserítik az átlag orosz életét. De szükségesek Ukrajna támogatására, illetve Putyin meggyengítésére. Az elnök persze mindent megtesz, hogy úgy állítsa be: az ellenintézkedések azt tükrözik, hogy a Nyugat gyűlöli az orosz népet. Ám erről szó sincs, a viszály oka, hogy a Kreml minden elfogadható ok nélkül megtámadott egy szuverén nemzetet.
A 20. század önkényuralmi rendszerei megmutatták, milyen szörnyű következményekkel jár, ha az egyént kollektív büntetéssel sújtják. A liberális demokráciáknak nem szabad követniük ezt a gyakorlatot, főként amikor az alapértékekért harcolna. Azaz azokat kell felelősségre vonniuk, akik felelősek az ukrajnai háborúskodásért. Ugyanakkor meg kell mutatniuk, hogy semmi bajuk az orosz néppel. És remélhetőleg egyszer újra ünnepelhetik a barátságot is Oroszországgal. Talán már hamarabb, mint ahogy az e pillanatban valószínű.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/03/04/we-are-not-at-war-with-the-russian-people/c
Washington Post
A szerkesztőségi állásfoglalás azt hangsúlyozza, hogy a NATO-nak nem szabad repülési tilalmat elrendelnie Ukrajna fölött, mert annak az lenne a vége, hogy közvetlen összeütközésbe kerül az orosz légierővel, ám van eszköze, hogy ellensúlyozza a támadók légi fölényét.
Putyin ugyan azt hangoztatja, hogy a hadműveletek a terv szerint haladnak, de ez egyáltalán nem igaz. Intézkedései pont az ellenkezőjéről árulkodnak, hiszen bezáratta a független sajtó maradékát és megfenyegette azokat a szerkesztőségeket, amelyek a valóságnak megfelelően számolnak be a harcokról. Immár szó sincs villámháborúról és egyre gyakoribbak a válogatás nélküli támadások a nép, illetve a polgári infrastruktúra ellen. Az USA és szövetségesei számára most az a kérdés, miként tudják még jobban megnehezíteni Moszkva dolgát.
Ez kétszeresen is sürgető kérdés, mert az orosz tüzérség még akár heteken át hatalmas veszteségeket okozhat a szomszéd országnak és népnek. Tehát tenni kell, hogy az ukránok ellen tudjanak állni és az orosz fél elfogadja az igazi tűzszünetet. Ehhez jó módszer volna, hogy a lengyelek MÍG-29-es gépeket adnak át Kijevnek, és azokkal ukrán pilóták támadnák az orosz tüzérséget. Emellett szükség van a fegyverszállítások folytatására is természetesen.
A hátulütő az, hogy az ukrán katonai repülőterek java már használhatatlan. Továbbá Putyin provokációnak tekintené a vadászgépek eljuttatását, de ő bármikor képes ürügyet találni, ha saját álláspontját kell igazolni. De a világ sorsa most azon múlik, hogy a Biden-kormányzat képes-e megtalálni a keskeny folyosót Ukrajna megsegítése és aközött, hogy ne romoljon Európa és az USA biztonsági helyzetet.
FT
Hatalmas emberáldozatot követel Putyin háborúja, ezért támogatni kell a csapdába esett civileket és a menekülteket – emeli ki a vezércikk. Az orosz csapatok azt a középkori taktikát alkalmazzák, hogy körbeveszik a városokat, majd szüntelenül lövik azokat. Az elnök pedig az közölte francia kollégájával, hogy a katonai műveleteket győztesen fogják befejezni, bármi történjék is közben. Ez rávilágít, mennyire semmibe veszi a civil lakosságot és a hadviselés nemzetközi normáit.
A válogatás nélküli ágyúzás már odáig ment, hogy kigyulladt egy atomerőmű. Ilyen formán a földrészen a 2. világháború óta nem volt ekkora humanitárius válság. Úgy hogy mielőbb folyosókat kell nyitni, amelyen át elmenekülhet a polgári lakosság. Azon kívül a harcok által leginkább érintett körzetekben már alig vannak készletek alapvető cikkekből, beleértve a gyógyszereket. És a helyzet várhatóan csak rosszabbra fordul, ahogy erősödik a küzdelem a nagy településekért, így Kijevért.
Az oroszok könyörtelensége miatt a Nemzetközi Büntető Bíróság már vizsgálatot indított. A határokon a főként nők és gyerekek órákon át kénytelenek várakozni a fagypont körüli hőmérsékleten. Odaát viszont kivételes szeretettel fogadják őket, főként Magyarországon és Lengyelországban, noha a két kormányra egyébként nem a nagyvonalú menedékpolitika a jellemző.
Ám elhelyezésüket, beilleszkedésüket meg kell szerveznie az uniónak. Továbbá segítséget kell nyújtania az Ukrajnával szomszédos államoknak. Ez persze lehet, hogy bírálatokat vált ki, hiszen az arab és afrikai migránsokkal szemben már korántsem volt ennyire nagyvonalú. De ezúttal a válság az unió küszöbén zajlik, és ha sikerül megoldani az érkezők rendezett fogadását, akkor az elvezethet egy tisztességesebb rendszerhez, amely jobban megfelel az EU alapját képező szolidaritás elvének.
https://www.ft.com/content/47b2c00b-a96a-4fa4-b5a1-1ede24c1f5e2
Süddeutsche Zeitung
Ez a háború hatalmas ostobaság, mert Oroszország nem lesz nagyobb, gazdagabb, vagy erősebb általa, hanem éppen ellenkezőleg: szegényebb, szomorúbb, még elszigeteltebb és gyengébb. Mégpedig semmiért – írja a lap washingtoni tudósítója. Ráadásul itt egy olyan térségről van szó, amelyet a neves amerikai történész, Timothy Snyder véres földnek hív, mert annyit szenvedett a Baltikumtól a Krímig a 20. században – részben a németek, részben az oroszok miatt.
Ám Putyin úgy határozott, hogy ezt a szörnyűséges történetet újabb véres fejezettel bővíti. Nem kérdéses, hogy megszegte a nemzetköz jogot, államilag szervezett, tudatos bűncselekményt hajtott végre katonai eszközökkel. De nagyon úgy néz ki, hogy nála hiányzik mind az akarat, mind a képesség, mind az érdek, hogy felmérje tette következményeit. Az összes indokot ő maga találta ki, hogy igazolja az agressziót.
Sokkal jobb döntés lett volna, ha nem indítja meg a csapatokat. Hiszen országa szemernyivel sem lett volna kisebb biztonságba, nem csorbult volna a tekintélye. Ugyanakkor a NATO ismét erős, egységes és van egy régi-új ellensége. A lerohanás igazolta, hogy bölcsen jártak el a keleti tagok, amikor beléptek a szervezetbe, a többiek pedig most arra kényszerülnek hogy elgondolkodjanak a csatlakozáson.
Mindehhez hozzájönnek még a szankciók, amelyek felmorzsolják Oroszországot és annak társadalmát. Az elnök tudta, mi lesz a reakció, de minden figyelmeztetést elhárított. Az árat most sok millió egyszerű ember fizeti meg. Pedig az elnök terve, hogy helyreállítja a cári vagy szovjet birodalmat teljesen illuzórikus volt. Egy egész nemzedék bűnhődik érte. Pedig ennél kontraproduktívabb elhatározást tulajdonképpen nemigen lehet elképzelni.
Putins Krieg in der Ukraine: Ein Akt der Dummheit
Putins Krieg in der Ukraine: Ein Akt der DummheitHubert WetzelKontraproduktiver als der Einmarsch in der Ukraine kann eine Entscheidung kaum sein.
