Valóságos populista parádé zajlik Orbán Viktor körül, aki évek óta először félhet, mert komoly versenyre kényszerül az ellenzékkel szemben. A hat párt által meghirdetett jelszó nagyjából úgy hangzik: Fidesz, vagy nem Fidesz, ez itt a kérdés. A miniszterelnök sok támogatást nem várhat az EU-tól. Államférfiak nemigen látogatják mostanság, hogy segítsenek neki a kampányban. Viszont a populisták jóvoltából tele van a naptárja.
Az ukrán válság kellős közepén találkozott Putyinnal, jön a brazil államfő, valamint sorra érkeznek Budapestre befolyásos amerikai konzervatívok. Emellett Európában szövetséggel próbálkoznak a demagógok. Csak éppen mindebből kevés haszna van.
Hogy moszkvai látogatása miért jó a házigazdának, az egyértelmű: jóformán ajándék az orosz állami propaganda számára egy uniós vezető, aki az ukrán válság csúcsán hajlandó felkeresni a Kremlt, és némán áll Putyin mellett, miközben az hazugsággal és háborús uszítással vádolja a Nyugatot. Azt viszont nehéz megmondani, hogy ez miként szolgálta a magyar célokat. Hiszen Orbán ily módon egyrészt provokálta a szövetségeseket, másrészt 56 miatt Oroszország kényes téma a hazai közvélemény számára. Szelényi Zsuzsa szerint a magyarok egy része még mindig fenyegetést lát Moszkvában.
Orbán fölöttébb óvatosan tálalja a szoros viszonyt. Nem csodálja nyíltan orosz kollégáját, magáról viszont azt állítja, hogy hidat épít Kelet és Nyugat között. Ezzel szemben Szicherle Patrik a Political Capitaltől azt hangsúlyozza, hogy a megbeszélést nyugodtan el lehetett volna halasztani nyugodtabb időkre. Arra a megjegyzésre ugyanakkor, hogy békemisszióról lett volna szó, azt válaszolja, hogy itt az USÁ-nak, a briteknek, a franciáknak, illetve a németeknek osztottak kártyát. Magyarországnak legfeljebb alárendelt szerep jut. Ezzel együtt az ötórás tárgyalással a politikus jelzést küldött a nyugati partnereknek.
Magyar szemszögből – már csak a közelgő választás miatt is, sokkal fontosabb a gazdasági együttműködés. És bár Orbán idáig nem lépte át a vörös vonalat, azaz mindig megszavazta az oroszellenes szankciókat, ám a moszkvai kirándulással jelentős nemzetközi bizalmat játszott le. Egyben adut adott az ellenzéknek, amely már így is azzal vádolja, hogy valójában Putyin trójai falova az EU-ban.
A Kremlhez fűződő viszony nem csak a magyar lakosságot, hanem az európai jobboldali pártokat is megosztja. Emiatt nem sikerült intézményesíteni az összefogást a közelmúltban tartott madridi találkozón. Pedig az fontos volna Orbánnak, mert elszigetelődött az Európai Parlamentben. A PiS nem hajlandó kooperálni Moszkvával, Le Pen viszont igen. A magyar vezető különben szombaton videó üzenetben állt ki a francia szélsőjobb elnökjelöltje mellett.
A magyar politikus azt írta a zászlójára, hogy belülről változtatja meg az uniót, és meg akarja mutatni, hogy a földrészen a jobboldal képes megszervezni magát. De csápjait már jó ideje kiterjesztette távolabbra is a jobboldali-populista közösségben. 3 éve ott volt a brazil elnök beiktatásán. Bolsonaro most viszonozza a gesztust, noha a két országnak sem politikailag, sem gazdaságilag nem sok köze van egymáshoz.
FT
Az unió szükségterveken dolgozik arra az esetre, ha az ukrán válság miatt elakadna az energiahordozók szállítása, illetve migránsroham indulna be, amely érzékenyen érintené Magyarországot, Lengyelországot, Szlovákiát és Romániát. A legnagyobb gond természetesen az, miként lehet megkímélni a háztartásokat és a gazdaságot, ha az orosz katonai beavatkozás folytán akárcsak csökkenne a szállított mennyiség és emiatt meglódulnának a gázárak. A földrész a szükséglet 40 %-át szerzi be Oroszországtól.
Von der Leyen úgy nyilatkozott a lapnak, hogy minden lehetséges forgatókönyvre fel kell készülni, ideértve hogy alternatív energiaforrásokat kell találni. Mert nem szabad hinni egy olyan kereskedőnek, aki nem megbízható. Ez nehéz helyzetbe hozza az uniót, de, tette hozzá, ugyanez áll a monokultúrás orosz gazdaságra is.
A Bizottság tanulmányozza, miként akadályozhatná meg, hogy a magas gázárak válság esetén felnyomják az áram nagykereskedelmi árát. Az európai energia szabályzó hatóság azonban óv a lépéstől, mert az árak befagyasztása ellátási nehézségeket okozhat, hiszen egy-két szolgáltató csődbe mehet. Járhatóbb útnak látszik több cseppfolyósított földgázt beszerezni.
A Citi Bank ugyanakkor azzal számol, hogy ha Moszkva elzárja a vezetékeket, akkor elképzelhető, hogy a földrészen korlátozni kell az energiafogyasztást és forgó rendszerben áramszüneteket kell bevezetni.
https://www.ft.com/content/907c85e0-7cbe-4eea-a725-db601895a84e
FAZ
A jobboldali lap úgy látja, hogy Schröder volt német kancellár tiltott zónába tévedt, amikor hajlandó szerepet vállalni a Gazprom Felügyelő Bizottságában, merthogy az agresszor oldalára áll, amikor a háború és béke kérdése forog kockán. Ebből pedig Németországnak és a szociáldemokratáknak is le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket, miután a politikusnak jelenleg járnak bizonyos juttatások korábbi funkciója folytán.
Nem arról van szó persze, hogy az előző kormányfők ne foglaljanak állást politikai ügyekben. De ennek megvan a határa, éspedig ott, ahol véget ér a lojalitás a saját ország iránt. Márpedig Schröder itt átlépte a Rubicont, hiszen az autoriter Oroszország nem csupán Ukrajnát fenyegeti, hanem szembemegy az európai demokráciákkal.
Ráadásul az egykori miniszterelnök nem csupán szavakban áll be a Kreml mögé. Egy olyan konszernnek dolgozik, amelyet Putyin arra vet be, hogy nyomást gyakoroljon az unióra. Azaz a korábbi német vezető olyan politikát segít, ami alapvetően ellentétes a német állam érdekeivel. Méghozzá jó ideje. Ennélfogva Schrödernek el kell döntenie, melyik oldalon áll, és ezt már meg is tette azzal, hogy jelölik a Gazprom irányító testületébe. Tehát most Berlinnek és az SPD-nek kell lépnie.
FT
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy ha a Nyugat nem talál modus vivendit a tálibokkal az afgán lakosság megsegítésére, az tömeges éhínséget idéz elő az ázsiai országban. A szenvedés már így is elképesztő szintet ér el, a hírek arról szólnak, hogy egy apa a saját veséjét adta el, egy másik pedig a lányát, hogy a család többi tagjának össze tudja szedni az élelemre valót. Úgy hogy tényleg élet-halál kérdését dönti el, hajlandó-e az USA és Európa segíteni. Az ENSZ szerint haladéktalanul 4,4 milliárd dollárra volna szükség, de a felhívás pusztába kiáltott szónak bizonyult. Pedig még ez az összeg is legfeljebb szépségtapaszt jelent.
Az emberbaráti akciók mellett a Világbank vezérletével újra kell indítani a befagyott afgán gazdaságot. Erre a segélyszervezetek nem alkalmasak. Nem tudják újraépíteni az egészségügyet vagy az oktatást, korábban mindkettő igencsak függött a fejlesztési segélyektől. Emellett újra kellene indítani a bankszektort is, mert anélkül reménytelen az egész vállalkozás.
Csakhogy a Nyugat fél, nehogy a tárgyalásokkal az a látszat keletkezzen, mintha legitimálná a tálib rendszert. Ezért minden erkölcsi kötelessége ellenére is hagyja, hogy milliók nyeljék az éhkoppot. A rezsim brutális, elnyomó és képtelen feltartóztatni az éhínséget. De nem lehet magára hagyni 40 millió embert bizonyos elvekre hivatkozva.
Ám ha nem történik semmi, akkor még nagyobb lesz a migráció, még több afgán kábítószer kerül a világpiacra, és csak még szélsőségesebb csoportok jönnek. A további késlekedés megengedhetetlen. Folyósítani kell a fizetéseket a közalkalmazottaknak, mert tőlük függ, működik-e a gazdaság.
Az egyeztetéseken engedményeket lehet követelni a táliboktól a pénzért cserében. De ott nem lehet semmiféle kikötésről, amikor a tét az, hogy ne haljanak éhen az emberek.
https://www.ft.com/content/a9834725-572f-4f00-aa46-07ba45be8b33
New York Times
A lap igencsak lehangolónak nevezi, hogy New Yorkban letarolták a magyar származású Breuer Marcell házát, noha az új tulajdonosok pont az ellenkezőjét ígérték, ám kellett a hely teniszpályának. A kommentár azért csalódott, mert az épület derűlátó, mára már eltűnt értékeket testesített meg a háború utáni elővárosi világban. Tükrözte a technológiai haladást és a gyerekeket középpontba helyező életstílust.
Jó-jó, már látszott rajta a kor, de meg lehetett volna menteni. Például úgy, hogy az építészet remekeit megőrizni igyekvő aktivisták felvilágosítják a közösséget és az eladókat is, mekkora kincsről van szó, ugyanakkor próbálnak találni olyan vevőt, aki nem a ledózerolásban gondolkodik.
A Bauhaus egykori kulcsfigurájának ez a munkája azért annyira jelentős, mert azt az Amerikát jelenítette meg, amely jobb életet akart a háború, illetve a világgazdasági válság után. A kor egyik emblematikus alkotása, mondja Barry Bergdoll, aki Breuer munkásságát kutatja és építészettörténetet tanít a Columbia Egyetemen.
Breuer a nácik elől menekülve került az újvilágba, és Gropiusszal, a Bauhaus társigazgatójával együtt a Harvardon oktatott, miközben egy sor olyan épületet vetett papírra, amelyet szakértők szerint mindenképpen meg kell őrizni az architektúra gyöngyszemeként.
Why Does the Demolition of a Marcel Breuer House Matter?
Why Does the Demolition of a Marcel Breuer House Matter?The Geller house embodied the optimistic, now-vanished values of postwar suburbia: technological progress and a …
