Ezer gazdának van ma nagyjából milliárdos vagyona az agráriumban – ez volt az egyik meglepő adat a korábbi mezőgazdasági államtitkár előadásán. 42 ábra, egyenként is tucatnyi sokkoló adata szolgált igazolásul az előadás címéhez: Elszalasztott lehetőségek. A Gazdaságpolitikai és Médiatudományi Szakosztály számára, a Lássunk tisztán! sorozat részére készített összeállítást megkaptuk, akit érdekel, az nálam jelentkezhet – most csak sarokpontokat villantanék fel az elhangzott állításokból, hogy legalább valamennyire kárpótoljam azokat, akik szerettek volna, de nem tudtak eljönni.
A beszélgetés konklúziója az lett, hogy a rossz agrárpolitikának, és a rossz uniós támogatási rendszernek köszönhetően Magyarország minden csodás adottsága ellenére behozatalra szorul fontos élelmiszerekből, és sokkal-sokkal kisebb profitot szerez az ágazatban, mint amennyi elérhető lenne a termékek magasabb feldolgozottságával. Szép lassan úgy alakul át a termelési szerkezet itthon, hogy visszaszorul az állattartás, a magas fogyasztási igényeket kielégítő élelmiszerek termelése, és az lesz a vidéken az általánosan jellemző, hogy óriási területeken gabona és takarmányféléket termelnek majd. Slussz.
Ebbe az irányba tolja a folyamatokat az uniós támogatási rendszer, emiatt pedig Magyarország a többi területen, mint a igényes kertészet, gyümölcstermesztés, hústermelés, tejtermelés lassan kiszorul a versenyből. Már nincs mezőgazdasági szakmunkásképzés itthon, nincsenek agrárgazdasági kutatóintézetek, nincsenek szakemberek, nincsenek kutatók, és senki nem készíti fel a gazdákat az uniós támogatások jelentős visszaesésére, ami pedig nagyon valószínű, hogy bekövetkezik.
Az 1985-89 közötti időszakhoz képest a növénytermesztés 250 millió euróval esett vissza a 2011-15 közötti időszakra, a kertészeti ágazat termelési értéke 852 millió eurónyival, az állattenyésztés pedig több mint két milliárd eurónak megfelelő értékkel. Megdöbbentő adatsor volt az is, hogy fajlagosan még mindig sokkal magasabb a régi uniós tagországok agrártámogatása, mint az Unióhoz későbben csatlakozóké, de még így is több olyan ágazat van, amely által előállított termék értékének 160 százaléka uniós támogatás. Vagyis a támogatásnak csak a kétharmadáért értékesíthető. (?!)
Az is meglepte a hallgatóságot, hogy az itthon előállított élelmiszerek már nem érik el a hazai fogyasztás 70 százalékát. 2003-ban még ez a szám 93 százalék volt. A gyümölcstermelés a felére csökkent 30 év alatt, a burgonya termelés a harmadára. A tojás termelés a felére, a hústermelésben a szarvasmarha állomány a negyedére, a hússertés állomány a felére csökkent. Az Unióban is hasonló folyamatok zajlottak le. 1990-ben a világ élelmiszerexportjának 29 százaléka származott a kontinensről, 2018-ban már csak 11%, és ez tovább csökkenhet 10 % alá 2020-ra.
Raskó György azzal fejezte be, hogy a sorvadó térségek megmentésére kidolgozott termelési és támogatási programja a kormányban senkinek nem keltette fel az érdeklődését.
Vicsek Ferenc
