Kilencvenhárom éves korában 2019. február 7-én elhunyt Róbert László, Pulitzer-emlékdíjas, aranytollas újságíró – erősítette meg a gyászhírt a család. Az elsősorban televíziós dokumentumfilmek, könyvek, rádióriportok szerzőjeként elismert, nemzetközi hírű újságíró 1989-ben a MÚOSZ elnöke volt. 2016-ban az újságírószövetség tiszteletbeli tagjává avatták.
Róbert Lászlót szűk családi körben búcsúztatják.
Az alábbiakban a blogján, néhány évvel ezelőtt közölt életrajza olvasható.
„Róbert László 1926-ban született. A pécsi gróf Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Magyar-francia szakos tanárnak készül a Pázmány Péter Egyetemen. 1948-ban a párizsi Institut d’ Etudes Politiques posztgraduális intézetében tanult.
A Rajk-pert követően bútorszállító segédmunkás.
1954-56: a Magyar Rádió francia-olasz-spanyol adásainak szerkesztője.
- október: a Rádió Forradalmi Bizottságának tagja.
1957-61: a Népakarat (Népszava) főmunkatársa. (Első tudósításai: 1958. július, Bagdad: A Monarchia bukása; 1958. szeptember, Bejrút: A polgárháború kezdete)
1959: Fekete-Afrika, Kongó stb.
1962-66: A Rádió és a Magyar Távirati Iroda római tudósítója.
1968-70: Vietnam, Laosz, Kambodzsa: az első TV-dokumentumfilm sorozatok. Az Ültessetek maniókát! és az Egy ország a sok közül című filmeket a német ZDF és a svéd televízió is bemutatta. Ekkor jelent meg a Whisky bombával című könyve (Móra).
1970-72: Milyenek az olaszok? TV-sorozat. Az olasz RAI televízió is műsorra tűzte. (Róma polgármesterének díja.)
1971-73: a Rádió párizsi tudósítója. (Milyenek a franciák?, Mi az, hogy Európa?: TV-sorozatok.)
1973-ban a saigoni Nemzetközi Fegyverszüneti Bizottság magyar szóvivője. Eközben készült a Csendes amerikai című regény parafrázisaként a Filmlevél Graham Greene-hez, illetve a Hotel Majestic című könyve, amelyhez Greene írt előszót.
1976-ban – nyolc év „várakozás” után – indulhatott a Tisztelendők mindeddig 38 epizódból álló dokumentumfilm sorozata.
(Utóbbi filmek szellemiségét a II. Vatikáni Zsinat sugallta, amelyet még római tudósítóként élt át, és amelyhez akkreditálva volt. XXIII. Jánost még – mint a Népszava munkatársa – 1958-ban, mint velencei pátriárkát, bíborost ismerhette meg személyesen. A Tisztelendők című könyvének első fejezete is őróla szól.)
1979-86 között Echegaray bíboros az Európai Püspöki Konferencia, majd a Vatikán Iustitia et Pax Kongregáció elnökének javaslatára a CCFD, az Éhség Ellen a Fejlődésért nevű francia egyházi szervezet kelet-európai képviselőjeként készíthette a japán, a chilei és nicaraguai Tisztelendőket is.
A Tisztelendők 2003-as, mindeddig utolsó filmje: Virágvasárnap Bagdadban, Hogyan élik meg a háborút egy kétezer éves kaldeus keresztény közösség tagjai és hívei, valamint Teréz anya misszionárius lányai? Ez volt a témája Sikos Antal ürömi plébános virágvasárnapi miséjének is 2004-ben. Őróla szintén portréfilm készült, az MTV egyházi műsora mutatta be.
1979-ben – miután, mint a Rádió főmunkatársát elbocsátották – a Filmhíradó munkatársa, a kelet-európai tudósítók közül egyedül került fel (Párizs-Teherán) Khomeini gépére. Ebből született a Magvető kiadásában, Allah nevében című könyve. Majd 1981-ben ugyancsak a Gyorsuló idő sorozatban a Libanoni Tisztelendők és a Libanon civilben filmjei.
1987-ben – egy év „várakozás” után – mutatták be Ki a tettes? című TV-sorozatát, amelyben a hazai ifjúsági bűnözés, drog, prostitúció stb. okait kutatta.
1988-ban jelent meg A Greene-kapcsolat (a 20 éves barátság története) című könyve (Akadémia).
Az 1988-ban „TV-krimi” című – kéziratban maradt – könyvét, amely a televízióban átélt személyes „élményeit” meséli el. (Várhatóan a közeljövőben jelenik meg az Alexandránál…)
1989 karácsonyának első napján egy temesvári benzinkútról küldött tudósítást magyar és román fiatalok együttes fegyveres harcáról. (2006-ban a Kárpáti Krónika is megismételte.)
Írásai jelentek meg az utolsó harminc évben az Élet és Irodalom hetilapban, az Új Írás, a Kortárs folyóiratokban. Többször publikált a római Repubblicában, és a párizsi Le Monde-ban.
1986-2000 között nyugdíjasként szerkesztette a Külügyminisztérium Hungria című spanyol nyelvű folyóiratát, illetve a Le Monde Diplomatique magyar változatát. Utóbbi a Magyar Hírlap havi mellékleteként jelent meg. Ez volt a párizsi folyóirat egyetlen idegen nyelvű kiadása. Előfizetőinek majdnem fele Erdélyből és a Vajdaságból érkezett. (Azután nem fért bele sem a reklámoldalakba, sem a költségvetésbe…)
1971-2002 között tanított a strasbourgi egyetem újságíró tagozatán, a budapesti Filmfőiskolán és a Pécsi Egyetem kommunikációs tanszékén is.
Utolsó könyve – a New York-i merényletet követően – 2001 karácsonyán jelent meg első kiadásban. (Kossuth)
A kötet (Allah nevében?) iráni, libanoni, algériai, boszniai, iraki „élményeit”, tapasztalatait – elsősorban a siita – „khomeinista” Hezbollah, valamint a (szaudi) szumnita Al Kaida (talib) születését összegzi. Húsz évvel később.
Egyúttal a Korán segítségével – a „dzsihad” ellentmondásos értelmezésével kísérli meg elemezni: hogyan használja ki a vallási tényezőt az iszlámista terrorizmus.
Jelenleg – ugyancsak a Tisztelendők sorozatában – a Szaharában forgatott filmjének utómunkálatain dolgozgat. (A film az egykori francia gyarmati playboy stílusú katonatisztből lett trappista szerzetes, a tuaregek „szentjeként” tisztelt, 2006-ban boldoggá avatott Charles de Foucauld életútját követi a Kis herceg földjén, majd Monor cigány negyedében.) Ezen a roma telepen is működnek a Foucauld atya alapította Jézus Kis Testvérei rendjének nővérei…
Francia származású orvos feleségével együtt egy fiúk, egy lányuk és hat unokájuk van.”
***
RÓBERT LÁSZLÓRA EMLÉKEZVE – ÍGY REPÜLT KHOMEINIVEL TEHERÁNBA 1979-ben
A filmhíradó főszerkesztője nyilatkozza 1979-ben, a NÉPSZAVÁBAN
Magyar filmjelentés a forrongó Iránról
A mozikban már vetítik a riportokat
Khomeini, csütörtököt mondott… Ezt a lakonikus tömörségű telexet kapta február 1-én Párizsból a budapesti Híradó és Dokumentumfilm Stúdió főszerkesztője, dr. Bokor László. Stábjuk ugyanis már négy napja a francia fővárosban várta a világpolitikai szempontból is jelentős eseményt, mikor startol az Air France Boeing—47-es típusú gépe, a Jumbo Jet. Aztán csütörtökön hajnalban a párizsi rádió adásából értesültek, hogy a főpap és a kíséretében levő újságírók egy része elindult az iráni fővárosba.
— Nyomban hívtuk Róbert Lászlót, a stáb vezetőjét, de a szállása nem felelt; csupán annyit tudtunk meg, hogy csomagja nincs a szobában. Ez már jó jel, gondoltuk, mert Róbert László arról nevezetes, hogy szerkesztőségünkben sincs íróasztala, csupán egy bőröndje, amelybe a legszükségesebb holmijai vannak becsomagolva. Útra készen — emlékezik a főszerkesztő. — Valakit elértünk Párizsban, aki igazolta, valóban elutaztak. Később, de még aznap, nem sokkal a gép landolása után, Teheránból jelentkezett Róbert László, aki bejutott az eredetileg 280-ra tervezett, de biztonsági okokból 140 tagúra csökkentett újságíró csoportba. Érdekesség: az ajatollah megtiltotta, hogy kísérete tagjainak gyermekei felszálljanak a gépre. Attól tartott ugyanis, hogy felrobbantják a repülőt. Szerencsére nem így történt.
A szocialista országok közül egyedül a magyar filmforgató csoport közvetíti, rögzíti a sorsdöntő iráni eseményeket. Máris szinte valamennyi baráti ország kéri a tudósításokat, a filmanyagokat. Sőt. Jó néhány nyugati állam forgató csoportja és tudósítója sem juthatott el Teheránba, ezért az UNESCO keretében működő nemzetközi filmhíradó szervezet tagjai közé tartozó legrangosabb nyugati híradó szerkesztőségek is igényt tartanak a magyar híradósok anyagaira A Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és szinte valamennyi országos napilap átveszi a pillanat hevében rögtönzött tudósításokat.
— Milyen körülmények között dolgozik a stáb?
— A riporter vezeti a bérelt kocsit, ha kell, ő a világosító is. Este például a gépkocsi fényszórója mellett filmeznek. Bejutottak Teheránban a televízió átjátszó központjába is, ahol — mint ezt csütörtökön már a mozikban láthatták a nézők — rögzítették az ajatollah reptérre való érkezését, az utcákon a tömeget, s a rendőrkordont. A monitorok is hű képet adtak a feszült pillanatokról. A telexek nehezen és ritkán működnek, s a telefonkapcsolat sem tökéletes. A magyar nagykövetség és a kolónia igen nagy segítséget nyújt stábunknak — ezúton is köszönet érte.
— A külföldieket sújtó rendszabályok, a katonai sajtócenzúra és a kijárási tilalom bizony megnehezíti a stáb munkáját. A riporteri tájékozottság iskolapéldája, hogy a Khomeini ajatollah érkezése után küldött anyagban Róbert László nyomban idézte a Koránnak azokat a passzusait, amelyek akkor éppen aktuálisak voltak.
Megszólal a telefon. A forrongó Iránból Róbert László jelentkezik. Szavaiból kiderül: bár csütörtökön viszonylagos nyugalom uralkodott az országban, a katonák még mindig nem tették vissza a piros szegfűt a puskacsőbe.
— A teheráni utcát látva, egy több mint húszéves emlék kísért állandóan — mondja Róbert László. — Az, amikor a Népszava munkatársaként először indultam távoli riportútra Afrikába, és Ázsia forradalmi változásainak földjére. Bagdadban tanúja lehettem Nuri Said uralma megdöntésének és interjút készíthettem Kasszem ezredessel, az új államfővel.
— Mert amit ma, 1979. február 8-án Khomeini Iránba érkeztének elsőhetes fordulóján az utcán járva tapasztalhattam, nagyon sokban emlékeztet arra a riportsorozatra, amelyet 1958-ban írtam akkori lapomnak, a Népszavának a forrongó Bagdadról …
M. Szabó Imre
FORRÁS: Arcanum Digitális Tudománytár – a Népszava 1979. február 9-i, pénteki számának 2. oldaláról
