Elhunyt Fábry Pál

Keresztlánya, Saly Noémi adta tudtul, hogy 2018. augusztus 8-án az amerikai New Orleans-ben – századik életévében – elhunyt Fábry Pál. Mi, újságírók mindenekelőtt arról ismertük, hogy 1989-ben a Magyar Hitelbank Rt.-vel közösen megalapította a magyarországi Joseph Pulitzer-emlékdíjat, melyet az írott és elektronikus sajtó kiváló képviselői kapnak. A hírt közlő Infovilág László Ágnes egy korábbi interjújának újraközlésével emlékezik az egykori politikusra, diplomatára és üzletemberre. Részlet a beszélgetésből:
„(…) Mikor hajózott át az Újvilágba, és mihez kezdett ott?
1949-ben, és feketékkel, olasz maffiózókkal hajnalban zsákokat hordtam egy piactéren. A feleségem éjszaka egy klubban táncot tanított. Minket még nem vártak tárt karokkal, sőt úgy néztek ránk, mint fasisztára vagy kommunista kémre. Az ’56-osokat mint hősöket fogadták, és ezüsttálcán kínálták fel nekik a különböző állásokat. Nekünk viszont iszonyú keményen meg kellett dolgoznunk azért, hogy elfogadtassuk magunkat. Ám, mint tudjuk, Amerika a nagy lehetőségek országa, s aki nem tudta feltornázni magát, az vagy tehetségtelen, vagy buta volt. Az első komolyabb munkát a Szabad Európa Rádió magyar adásánál kaptam, amit Szegedi Maszák Aladár követ irányított. A stábhoz tartozott Kovács Imre, Varga László, Gábor Róbert, Király Réka, Feifer Zoltán, Sulyok Dezső és az idős Bartha Béla, egykori hadügyminiszter. A New York-i magyar emigráció valójában itt csoportosult. De amit csináltunk, nem volt más, mint álcázott semmittevés, illetve veszekedés. Igen, abban a vacak, nyomorult, szegény magyar emigrációban is kialakultak a különböző frakciók, elkülönültek a szociáldemokraták, a kisgazdák, a régi királypártiak, és torzsalkodtak, marták egymást. Az, hogy végül tipikus amerikai karriert futottam be, annak köszönhetem, hogy a jobboldal vezéralakjai kifúrtak a stábból.
Nem kellene feldolgozni ennek a történetét addig, amíg a szereplők élnek?
Dehogynem. Mi éppen olyan ügyetlenül harcoltunk egymás ellen, ahelyett hogy közösen léptünk volna fel a saját érdekünkben, mint ahogyan ezt idehaza tapasztalom. A vezetők, a pártok azzal töltik drága idejüket, hogy egymást tépik, marják, és nem képviselik a magyarság érdekeit úgy, ahogyan a nép joggal elvárhatná. Sajnos az a baj, hogy a kakasviadal kezd külföldön is ellenszenvessé válni. Félek, ez olyan magyar átok, amit talán örökké viselni fogunk. (…)”
Bővebben >>>