2018. július 20-án, a Kozma utcai zsidó temetőben örök nyugalomra helyezték az életének 84. évében elhunyt World Press-díjas fotóriportert, Friedmann Endrét. 1957 óta volt a MÚOSZ tagja.
Még évtizedekkel ezelőtt így vallott munkájáról: „a riporter tényeket rögzít, pillanatnyi szituációkat tesz időtlenné, mondhatni örök érvényűvé”. És ha most megnézzük bármelyik képét – mondhatjuk: művét –, azt is láthatjuk, hogy nemcsak remekül fotózott, hanem nagyon pontosan fogalmazott is.
Sok híres embert és rengeteg, ma már történelminek számító eseményt örökített meg. Elkísérte 1968-ban a Varsói Szerződés többi hadseregével Csehszlovákiának „testvéri segítséget” nyújtó magyar katonákat. Oda és vissza is. Járt Vietnamban a hetvenes években, az amerikaiakkal folytatott háborúban. Ott készült sorozatáért 1974-ben elnyerte a World Press Photo aranyérmét. Kapott még más díjakat is, jellemző módon övé lett a kép mestereinek járó Balázs Béla-díj (1976-ban) éppúgy, mint az újságírókat elismerő Rózsa Ferenc (1987-ben) és Táncsics Mihály-díj (2006-ban). De ezeknél biztos büszkébb volt arra, hogy ott lehetett az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan – és szovjet társa, Valerij Kubaszov – Földet érésénél 1980. június 6-án, s hogy fotózhatta Elizabeth Taylort és Richard Burtont. „A villanásnyi valóságban igyekszem megragadni a teljességet” – mondta és ez maradéktalanul sikerül neki. (…)
(Címlapon: részlet Urbán Ádám PéldaKÉPek c. sorozatából)
