Különleges élményben volt része azoknak, akik jelen voltak a Habsburg Györggyel folytatott élvezetes és tanulságos beszélgetésen. Az 53 éves utazó nagykövet (az utolsó magyar király, IV. Károly unokája és az utolsó magyar trónörökös, Habsburg Ottó fia) a kül- és biztonságpolitikai szakosztály vendége volt a MÚOSZ székházában.
Személyes, és a történelmi családról szóló információk, emelkedett, historikus érvelés, objektív vélemény aktuális kül- és belpolitikai ügyekről, valamint szakmai, kommunikációs értékelés elegye volt a beszélgetés, B. Mezei Éva és Domány András értő irányításával. Vagy fél tucat szakosztály újságírói, valamint a bordeaux-i újságíró egyetem nálunk tanulmányúton lévő hallgatói töltötték meg a Táncsics-Rát termet.
A Habsburg házaspárnak három gyermeke van: Zsófia, Ildikó és Károly Konstantin. Sóskúton élnek, ahol lovaglócentrumot hoztak létre, amelyet 120 gyermek (köztük számos fogyatékos), és felnőtt vesz rendszeresen igénybe. „Feleségem a legnagyobb segítség, azt, hogy otthon minden rendben van, neki köszönhetem – és a családom a legfontosabb” – mondta finom lelkesedéssel szeretteiről.
Horn Gyula azzal a feladattal bízta meg, hogy utazó nagykövetként egyengesse hazánk útját Nyugat-Európában, beleértve az uniós csatlakozás előkészületeit. A közéleti személyiség a megbízatást három feltételhez kötötte: nem adja fel a TV2-nél betöltött igazgatótanácsi tisztségét; továbbá, ha kinevezésével minden parlamenti párt egyetért; és végül, ha nem kap fizetést, csupán költségtérítést (mert csak így őrizheti meg függetlenségét). A megélhetését firtató kérdésre elmondta, hogy kis tanácsadói cége van, és a Nemzetközi Vöröskereszt megbízásából is tevékenykedik. Egyébként a Miniszterelnöki Hivatalban lehet neki üzenetet hagyni, de beszámolási kötelezettsége senki felé sincs. „Kinevezésem óta már számtalanszor átalakult a hivatal, minden poszton kicserélődtek az emberek, csak egyedül én maradtam meg” – mondta.
A nagykövetként általa képviselt ügyekről beszélve említette, hogy legutóbbi feladata a budapesti Olimpia külföldi népszerűsítése volt. „Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de elfogadom. Külföldön kitűnő volt az olimpia kommunikációja, viszont belföldön annál rosszabb – ezért is alakulhatott így a közvélemény” – fűzte hozzá. Az olimpia megrendezésétől való visszalépést annál is inkább sajnálja, mert az infrastrukturális beruházások utóhasznosítása nagyon sokat hozhatott volna Magyarországnak. Példaként Barcelonát említette, amely élénk nemzetközi rendezvény-központtá vált, az olimpiai létesítményeknek köszönhetően.
A rossz kommunikációt Habsburg György az Európai Unió hibájául is felrótta, mivel szerinte ez az egyik oka annak, hogy az unió intézményrendszereiről nagyon keveset tudunk. Ő maga egyébként, annak idején (még az MDF európai parlamenti képviselőjelöltjeként) itthon 98 lakossági fórumot tartott két hónap alatt – nem belpolitikáról, nem is pártpolitikáról, hanem az Európai Unióról. Ami a jelent illeti, úgy látja, hogy „Kommunikációs tekintetben az EU nagyon rossz helyzetbe került, de maga az unió elég jól működik. Hangsúlyozta: az unió nemcsak migrációs válság, görög ügy, bankválság vagy euróválság, hanem kulturális- és értékközösség is”.
A kontinens egészében gondolkodó, azt keresztül-kasul bejáró, az európai politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális elit képviselőivel napi szinten találkozó, tárgyaló nagykövet úgy látja, hogy az elhúzódó migrációt, annak várható második, harmadik, negyedik hullámával – amely jórészt a klímaváltozás miatt Afrikából hoz majd menekülteket – az EU nem tudja kezelni. Rámutatott: a migráns válságra az unió kezdettől fogva nem megfelelően reagált. Brüsszel a görög gazdasági válsággal sokkal aktívabban foglalkozott, mint a migrációval. Ennél optimistább véleményt formált viszont az unió majdani közös védelmi- és külpolitikájáról. „Meggyőződésem, hogy az EU megtalálja majd a közös utat” – mondta. Közép-Európáról, a Visegrádi Négyek együttműködéséről kifejezetten pozitívan nyilatkozott. „A V4-ek erősödése láttán nagyon boldog vagyok. Ez a jövő.” „Nem korlátoznám a négy országra, hanem bővíteném is ezt a regionális kooperációt” – tette hozzá.
A nyugaton nagyon rossz Magyarország-képre, a kormányt érő, a nemzetközi sajtóban napvilágot látó bírálatokra vonatkozó kérdésre válaszolva megjegyezte: „Hihetetlenül sok a nyugati sajtóban a negatívum – mindez nem azonos azzal, ami Magyarország. Én például senkit sem látok, aki ki akarna lépni az Európai Unióból.” A CEU ügy megítélésére irányuló kérdés kapcsán visszafogottan csak annyit mondott, hogy mivel nem jogász, nem foglal állást, mert nincs szakmailag megalapozott véleménye. Meg kell várni az Európai Bíróság döntését a CEU-ról és a civil törvényről – mondta.
Kell-e félni az iszlámtól? – volt a következő kérdés. Attól kell félni, hogy a mi hitünk gyengül – figyelmeztetett Habsburg György, aki szerint nem az a fő gond, hogy terjed az iszlám a muszlim migráns-hullámmal, hanem hogy csökken a kereszténység az európai kontinensen és gyengül a keresztény hit – így persze, hogy erősödik az iszlám! Emlékeztetett ugyanakkor: a Monarchiában elfogadott volt az iszlám vallás. Az osztrák-magyar hadseregben például volt katonai püspök, rabbi, imám – a vallási felekezetek jól megfértek egymás mellett.
A történelemből vett példa inspirálta a „provokatív” kérdést: személy szerint hogyan érzi magát, hogyan éli meg március 15-e és október 6-a ünneplését Magyarországon? „Ez a közös történelmünk, sikerekkel és kudarcokkal. Nem bírálom azokat a tisztességes embereket, akik 1848-ban a Habsburgok ellen harcoltak. Apámtól megtanultam: a történelemben minden szürke – semmi sem tiszta fehér, vagy tiszta fekete. Egyébként Habsburg Ottót 1996. március 15-én avatták díszpolgárrá Gyulán, ami Aradhoz ugyancsak közel van.”
(trom)
Újságírók bridzsversenye: február 13
Péntek 13 - nem babonásak az újságírók, hiszen bevállalták: ezen a napon tartják meg a tavaly elindított, s talán hagyományossá...
TovábbDetails
