Lépeget tovább a kormánypárti médiaostrom-gépezet: a Népszabadság bezárása és a Világgazdaság fideszesítése után most a kormányfüggetlen gazdasági újságírás egyik utolsó bástyáját, a Figyelő című hetilapot támadják. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni (újságíróként, a Sajtószakszervezet tisztségviselőjeként, törvénytisztelő állampolgárként) a Figyelő élére kijelölt fideszes helytartók figyelmét néhány alapvető szakmai és sajtójogi összefüggésre.
1. Arra, hogy egy független gazdasági hetilapból a szerkesztőség akarata ellenére kormánybarát sajtóműhelyt faragjanak, nincs legális lehetőség. Bár Európa egyik legkeményebb, a kormányzati beavatkozásnak a legnagyobb teret adó sajtószabályozásával rendelkezünk, még az úgynevezett Médiaalkotmány is kimondja:
„7. §
(1) A médiatartalom-szolgáltató munkavállalója, vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy jogosult a médiatartalom-szolgáltató tulajdonosától, valamint a médiatartalom-szolgáltatót támogató, illetve a médiatartalomban kereskedelmi közleményt elhelyező természetes vagy jogi személytől való szakmai függetlenségre és a médiatartalmak befolyásolására irányuló tulajdonosi vagy támogatói nyomásgyakorlással szembeni védelemre (szerkesztői és újságírói szabadság).
(2) Nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő joghátrány a médiatartalom-szolgáltató munkavállalójával, illetve vele munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személlyel szemben amiatt, mert megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását.”
2. A Figyelő sorsa szempontjából teljességgel irreleváns, hogy Lánczi Tamás politikai tanácsadó, a Századvég vezető elemzője (Habony Árpád és Arthur J. Finkelstein közös cégének vezetője), L. Simon László, a kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős volt államtitkár, és Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója mit gondol az újságkészítésről, jogszerűen nem kényszeríthetik rá az „értékrendjüket” a Figyelő szerkesztőségére. L. Simon Lászlónak a Magyar Nemzettel e tárgyban megosztott gondolatai pedig egyenesen jogsértő szándékra utalnak „Ha az az elvárás, hogy egy sajtóorgánum politikailag legyen semleges, akkor valóban összeférhetetlen a személye a szerkesztőbizottságban. De – mint mondta – ők nem semleges, hanem értékalapú újságban gondolkoznak, ezért egyáltalán nem aggályos a kinevezése. A kormánypárti politikus hangsúlyozta: „nem független lapot akarunk csinálni”. Sőt elmondta, ő nem is tud olyanról, hogy létezne pártsemleges lap ma Magyarországon. Ha ilyen létezne – fűzte hozzá –, akkor valóban furcsa lenne, hogy egy értékrendileg annyira elkötelezett ember lenne a bizottságban, mint ő. Ugyanakkor szerinte az ő értékrendje érvényes, aminek helye van a lapban” – állítja a politikus, ám (minimum) téved: ha szerkesztőség akarata ellenére beleavatkozik a lap tartalmába, az nemhogy aggályos, de egyenesen törvényellenes.
Amennyiben a nevezettek a saját úgynevezett értékrendjüknek megfelelő lapot szeretnének, bármikor alapíthatnak egyet (sok sikert, talán még a Magyar Idők példányszámát is elérhetik – hatalmas a kereslet a magyar nyilvánosságban egy újabb kormányszócső iránt). Keressenek hozzá olyan újságírókat, akik kaphatóak az ilyesmire, és hajrá. Meglévő, kialakult világnézettel rendelkező szerkesztőségek függetlenségébe viszont nem szólhatnak bele mindaddig, amíg a saját maguk által megalkotott médiaszabályozást – a sajtószabadság utolsó garanciális elemeit kigyomlálva – át nem írják.
Figyeljük, mi történik a Figyelővel, a támadás alatt álló lap munkatársainak pedig bátorságot és kitartást kívánunk.
Hargitai Miklós
