A város, amely 30 éve kedvenc úti célom, mindig más arcát mutatja, de mégis mindig megnyugtató. Az autók megállnak a zebránál, az eladók mosolyognak, az utcák tiszták (no, talán nem annyira, mint 30 éve) a buszon mindenki természetesen az első ajtón száll fel, a bérlet elektronikus, a sofőrnek nem kell kiszállni a járműből, elég, ha csak megnyomunk egy gombot és leereszkedik a padló, hogy könnyebben leguruljon róla a kerekes székes vagy a babakocsis.
Az a szép, zöld gyep
Jól öltözött, gyesen lévő, 190 centis szőke kispapák sétáltatják hétköznap délelőtt gyermekeiket. A körúti társasház hátsó parkjában, ahol esténként piknikezni szoktak a fiatalok – korán reggel nagyfülű vadnyuszik ugrándoznak. Nem félnek az emberektől, tudják, hogy nem bántják őket, évtizedek és megszámlálhatatlan nyúlgeneráció óta.
A 26 fokos melegben, ami itt szokatlan, mindenki kiszabadul a parkokba. A méregzöld gyep mindenütt bársonyfinomságúra, golfpálya minőségűre van nyírva (a szántóföldeken is: gaz, gyom sehol, vagy búzatábla ring, vagy kaszáltak – a széna ufószerű fehér, kék, rózsaszín kupacokba szuszakolva várja a hosszú – esetleg már szántottak). A királyi kastélyok parkjainak füvén családok falatoznak, napoznak, gyerekek játszanak. Mindenütt művészileg megtervezett virágözön. A virágokat nem tépi le senki, a legritkább rózsafajtákat se.
Szálloda lett Garbo első munkahelyéből
A Gamla Stan, vagyis az óváros, ugyanolyan, de a Hötorget hangulata megváltozott. A hajdani csöndes tér, ahol Greta Gustaffson kisasszony, azaz a világ első női szupersztárja, Greta Garbo dolgozott a PUB áruházban, ma nyüzsgő keleti zsibvásár hangulatát kelti. A standokon erőszakos, üvöltő, külhoni árusok hangja hallatszik, a turisták sűrűjében nehéz utat vágni – táskánkat szorítva tartunk a Haymarket nevű új, Scandic lánchoz tartozó szállodához. A patinás PUB áruházból ugyanis pár hónapja szálloda lett. Amikor belépünk, éppen egy Garbo filmet vetítenek a lobbiban. A bejáratnál hostessek – vagy inkább biztonsági őrök – figyelik, hogy ne túl sokan özönöljenek be egyszerre a fényes, luxus szállodába, ahol a legújabb, fantáziadús svéd design keveredik a retroval.
A szemben lévő Hötorshallen – amely a mi Fővám téri nagycsarnokunknak felel meg – a világ minden tájáról kínál ínyencségeket, a téliszalámitól és a gyermelyi tésztától az orosz, lengyel finomságokig és persze a távol-keleti konyhák összes fűszeréig.
Stockholm a múzeumok városa is – ahová az emberek nemcsak a látnivalók miatt járnak. Minden efféle intézményben található ugyanis kávézó és étterem, ahol a látogatók nyugodtan megebédelnek, kávéznak, fagylaltoznak, söröznek, a shopban vásárolnak. A nagyobb múzeumokban gyerekjátszók is várják a kicsiket. Szinte mindenütt van interaktív gyerekprogram, és persze lehetőség a bébiétel megmelegítésére, valamint a pelenkacserére, ha szükséges.
Egész napra szóló élmény a múzeum
Némelyik múzeum olyan népszerű, hogy hosszú sorok kígyóznak előtte, és ez nemcsak az ABBA házra vonatkozik, hanem például vidéki képzőművészeti tárlatokra is.
Az állami fenntartású múzeumok nagy részében megszüntették a belépőjegyet, de van ahol az állandó kiállítások ingyenesek csak, érdemes előtte a honlapjukat áttanulmányozni. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének sajtóigazolványát mindenütt elfogadták, a privát kastélymúzeumokban is.
Ahol van belépőjegy, ott körülbelül annyiba kerül, amennyiből kényelmesen megebédelhetünk egy átlagos svéd étteremben vagy kávézóban, salátabüfével, kenyérfélékkel, valódi vajjal, kávéval, üdítővel, alacsony alkoholtartalmú sörrel, és főétellel, ez körülbelül 10 eurónak felel meg. A Nobel múzeum éttermét nem szabad kihagyni – a székek ülőkéje alatt és a plafonon felfüggesztett ülőalkalmatosságokon Nobel-díjasok autogramjai láthatók.
Az egyik kedvenc múzeumom a Hallwylska, amely az óváros közepén található, de azért közel az édes-sós vízű tengeröbölhöz. Az 1800-as évek végén a tehetős nemesi Hallwyl család csupán bérlő volt itt, majd megvettek egy telket, közel a Dramatenhez, a mai svéd nemzeti színház épületéhez.
Egy arisztokrata palota szépségei
A mai csodás, 40 szobás, öt emeletes épületet Hallwylska grófnő még életében múzeummá nyilvánította, szigorú precizitással katalogizálva a műkincseket, porcelánokat, a hatalmas könyvtárat. A legérdekesebb talán a konyha, amely az akkori legmodernebb újításokat tartalmazza, köztük hűtőszekrényeket. Villany- és vízvezeték, lift, központi fűtés, fürdőszobák, edzőterem, billiárdszoba és tekepálya is található a palotában. Minden bútor mestermunka. 1930-ban halt meg Wilhelmina von Hallwyl és a múzeum rá 8 évre nyílt meg a nagyközönség számára. A tulajdonos hölgy kikötötte, hogy a múzeum igazgatója nő legyen, méghozzá doktor és protestáns hitű.
A múzeumok, botanikus kertek és kastélyok gyakori kiránduló célpontjai az itt élőknek és a vidékről érkező svédeknek. Ki is használják a nyár minden percét, mert a tél hosszú hónapokig tart. A svéd sportoló nép, de nem elsősorban az olimpiai érmek számának a szaporítása itt a cél, hanem a saját egészségük megóvása. Nagyon sokan futnak, szinte minden családnak van egy kedvenc edzőterme és sokan – nemcsak az idősebbek – nordic walkinggal járnak, hétköznap, a belvárosban is.
Egy ország életszínvonalát és erkölcsi felfogását főleg abból lehet megítélni, ahogy az elesettekkel és az idősekkel bánik. Ebből a szempontból a skandinávok jól vizsgáznak. Hosszú az átlagos élettartam, és a nők itt is tovább élnek. 83 éves svéd hölgyrokonom – aki persze beszél angolul, mint mindenki – egyedül fenntartja magát, pedig túlélt számos műtétet, a lakás ragyogó tiszta, egy porszem nincs sehol, zongorázik, könyvtárba jár, jótékonykodik és tornázik naponta. Miközben nagy örömmel nézegeti kedvenc virágait és design tárgyait. Magyarországon furcsa lenne, ha valakinek egy jeles alkalomra egy széket vennének – de itt természetes és nagy boldogságot okoz, ez ugyanis nem egy átlagos szék, hanem egy híres tervező alkotása, amit műtárgyként kezelnek.
Környezetvédelem, az élet része
A svéd életformát könnyű megszokni, bár nagyobb fegyelem szükséges hozzá, mint ami Magyarországon meg a déli országokban megszokott. Ez megnyilvánul az évtizedek óta a környezetvédelemért folytatott harcban is. Az hogy visszaváltják az üres üdítős, ásványvizes PET palackokat meg a sörös dobozokat, arra ösztönöz, hogy ne dobd ezeket még a szelektív szemétgyűjtőkbe se, hanem vidd vissza és pénzt kapsz érte. Nagyjából ebből élnek az utcai szemetesekből az üvegeket kihalászó, egyes európai országokból érkező koldusok – akad belőlük pár száz sajnos mindenütt – de itt még így is jobb körülmények között élnek, mint otthon.
Elek Lenke
(Folytatjuk)
