Kézitáskával Indiában – Hanti Vilmos fotókiállításának megnyitója a Sajtóházban

Hanti Vilmos Brüsszelben és Indiában készült fotóiból nyílik kiállítás a Sajtóházban, melyet szeptember 6-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a Mikszáth teremben.
Időpont: 2016. augusztus 23. (kedd), 18 óra
Helyszín: Sajtóház, Mikszáth-terem
Budapest, VI. kerület, Vörösmarty utca 47/a
A képek készítője Indiába indult repülővel, brüsszeli átszállással, ám az élet máshogy hozta. 2016. március 22-én terrortámadás rázta meg a repülőteret, így az utasok azt nem hagyhatták el. A négynapos kényszermegálló során lehetősége volt fényképeket készíteni a tragédia sújtotta helyszínen, majd folytatta az útját, és az indiai hétköznapokat is lencsevégre kapta.
A kiállítást Keleti Éva, Balázs Béla-díjas fotográfus, Táncsics Mihály-díjas fotóriporter, érdemes és kiváló művész, továbbá Erdős André, Magyarország volt ENSZ nagykövete nyitja meg.
Az indiai hangulatot teremtő megnyitón a zenét és ételkóstolót a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége szolgáltatja. Közreműködik továbbá a barokk-reneszánsz zenéket játszó Lovas Tamás és Sándor Ádám.

Hanti Vilmosnak a fotókiállításra írt bevezetője:
Ha hosszabb utazást tervezünk, gondosan összekészítjük úti holminkat. Így tettem én is, amikor több mint fél éves aprólékos tervezés után 2016. márciusában Indiába indultam. Korábban már kétszer is jártam a mesés országban, sok nevezetességét megnéztem. Újabb utam során az indiai hétköznapokra voltam kíváncsi. A sors furcsa fintora, hogy a Ferihegyen feladott kitömött bőröndömet végül csak hazaérkezésemkor, 19 nap után vehettem át – ugyancsak Ferihegyen, így szerény kézitáskámmal voltam kénytelen eltölteni a közel három hetet.
Március 22-én 8.15 perc környékén szállt le a Budapestről induló gépem Brüsszelben. Megállt a kifutópályán több mint egy órára, majd lassan begurult a terminálok mellé. Addigra már az otthoni hírekből értesültem, hogy 8 óra után néhány perccel terrortámadás érte a repülőteret. Hosszú ideig kellett várakozni az utasoknak a fedélzeten, majd kizárólag a kézitáskáinkkal szállhattunk ki a gépből, s egy nagy hangárba vittek bennünket. Az ember nem tud, de nem is akar ilyen helyzetekre készülni. Kézitáskámba alig tettem valamit, hiszen átszállásra készültem és a fedélzeten nem akartam cipelni semmit. Az indiai várható hőség miatt csak egy póló és egy rövid ujjú ing volt rajtam. Végül 4 nap kényszerű belgiumi várakozás után indulhattam tovább a várva várt világba.
A fotókiállítás képei a belgiumi terrortámadás utáni órákról, majd nagyobb mértékben az indiai hétköznapokról szólnak. Hirdetve mindannyiunknak, hogy a 21. század elejére bolygónkon emberi létünk mennyire törékennyé, kiszolgáltatottá vált, ugyanakkor ha hagynak bennünket élni – még ha szegényebben is – embertársainkra tekintettel vagyunk, el tudunk boldogulni a mindennapokban.
A kiállítást feleségem emlékére ajánlom, aki amikor kimerülve Indiába végre megérkeztem, biztató üzeneteivel erőt adott az út folytatásához.
Budapest, 2016. augusztus 23.
Hanti Vilmos