Vitorlázó kisrepülő és airbus, avagy mit kell tudni a biológiai gyógyszerekről?

Mi a különbség a hagyományos és a biológiai gyógyszerek között? Mit kell tudni a generikus és az ún. biohasonló készítményekről? Minderre neves előadóktól – Dr. Boér Katalin onkológus és Prof. Dr. Illés Árpád hematológus szakorvosoktól – kaphattak választ mindazok, akik részt vettek a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Egészségügyi Szakosztálya kerekasztal beszélgetésén.
Új távlatok a gyógyításban
Dr. Illés Árpád tanszékvezető egyetemi tanár (Debreceni Egyetem, Általános Orvosi Kar, Hematológiai Tanszék) előadása bevezetőjében örömteli hírt osztott meg az egybegyűltekkel. Háromévnyi előkészítő munkát követően a napokban megnyílt az ország második olyan centruma Debrecenben, ahol allogén – idegen donortól származó – csontvelő átültetés hajtható végre. Míg korábban erre a beavatkozásra csak a Fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórházban volt lehetőség, mostantól már két transzplantációs centrumban juthatnak hozzá a betegek az életmentő beavatkozáshoz. Ez egyben azt is jelenti – tette hozzá Illés professzor –, hogy a hazai lakosságszámra vetített allogén csontvelő átültetések számát tekintve felzárkózhatunk a nyugat-európai szinthez.

Mint elmondta, a gyógyító munkát ma már számos olyan újfajta készítmény segíti, amely forradalmasította a rosszindulatú daganatos és vérképzőszervi betegségek kezelését. Hangsúlyozta, hogy ezek révén már nem csak néhány hónappal tudják meghosszabbítani a betegek életét, hanem sok esetben véglegesen meg is tudják őket gyógyítani. Az említett készítmények részben ún. biológiai – fehérje alapú – gyógyszerek, részben pedig kismolekulák, amelyek a daganatos sejt ciklusszabályozását képesek befolyásolni. Sajnos e modern terápiák ára igen magas – akár több millió forintba is kerülhet egyetlen havi kúra –, ezért a betegek jelenleg csak egyedi méltányossági kérelem alapján férhetnek hozzá ezekhez a kezelésekhez. A társadalom anyagi erőforrásai ugyanis végesek – fejtette ki Illés professzor –, ezért van rendkívüli jelentősége az ún. követő gyógyszerek megjelenésének. Amikor egy készítmény szabadalmi és adatvédelmi időszaka lejár, a követő gyártó felhasználhatja az eredeti hatóanyagot egy új készítményben, más néven generikumban. S mivel nem kell elvégeznie a klinikai és preklinikai vizsgálatok sorát, az eredetinél sokkal olcsóbban tudja forgalomba hozni a gyógyszert, így a társadalomnak kevesebbet kell fizetnie e kiváló hatóanyagokért.

Mik azok a biológiai másolatok? 
A biológiai gyógyszerek előállítása azonban sokkal bonyolultabb, mint a hagyományos kémiai szereké – mutatott rá Illés professzor. Ezek nagy molekulájú anyagok – legtöbbször fehérjék –, amelyeket ma az ipar nagy mennyiségben képes előállítani különböző biotechnológiai módszerekkel. Számos élő szervezetből előállított, vagy abból származó gyógyszerünk van: gondoljunk csak a védőoltásokra, az inzulinokra, a vörös- és fehérvérsejtek növekedését serkentő faktorokra, vagy a vérzékenységben (hemofíliában) szenvedő betegek számára életmentő véralvadási faktorokra. Az onkológiában és az onko-hematológiában ma már célzott monoklonális antitesteket alkalmaznak a daganat felszínén, vagy sejtjeiben lévő bizonyos specifikus antigének ellen. Ezeket a készítményeket ciklusonként, általában hagyományos kemoterápiával kombináltan kapják a betegek hónapokig, vagy akár évekig is. Annak illusztrálására, hogy mekkora különbség van a kémiai és a biológiai gyógyszerek mérete között, Illés professzor hasonlattal élt: ha egy egyszerű, bizonyos hematológiai betegségekben alkalmazott citosztatikumot az akkumulátoros vitorlázó kisrepülőhöz hasonlítunk, akkor egy rekombináns géntechnológiával előállított monoklonális antitest egy airbus nagyságú molekulának felel meg. A biológiai szerek nem csak a méretüket, hanem komplexitásukat tekintve is igen eltérőek. A kismolekulák szerkezete teljesen ismert, míg a makromolekulák heterogén struktúrák. Szemben a kis molekulájú kémiai anyagokkal, a makromolekulák pontos térbeli szerkezetét a legmodernebb módszerekkel sem tudjuk pontosan meghatározni. Így a generikus gyógyszerek legfontosabb jellemzőjét – azt, hogy a hatóanyag pontosan ugyanaz az eredeti és a követő molekulában – a biológiai követő hatóanyagok esetén nem tudjuk bizonyítani. Ezért bevezették az ún. biohasonló készítmények fogalmát (biosimilar medicines), ami azt jelenti, hogy az eredetihez hasonló hatású molekuláról van szó, ám nem bizonyítható, hogy annak térbeli szerkezete megegyezik az eredetiével. Mindebből az következik, hogy a biohasonló szerek hasonlóságát, hatásosságát és biztonságosságát széleskörű összehasonlító vizsgálatokban kell igazolni.
Cél a betegek biztonsága
Dr. Boér Katalin onkológus és belgyógyász főorvostól, a fővárosi Szent Margit Kórház Onkológiai Osztály vezetőjétől megtudhattuk, hogy az onkológiában már használatosak egyes biohasonló készítmények. Ezek az ún. kolóniastimuláló szerek, amelyek jóval egyszerűbb – és olcsóbb – fehérjemolekulák, mint az Illés professzor által említett monoklonális antitestek.  Azt, hogy egy adott biológiai terápia eredeti, vagy biohasonló molekuláját kapják a betegek, nem az orvos, hanem az egészségbiztosító dönti el. Tekintettel arra, hogy e készítmények immunválaszt, például anafilaxiás, vagy helyi infúziós reakciót idézhetnek elő – tette hozzá Boér főorvosnő –, a biológiai gyógyszereket lehetőség szerint nem váltogatják a klinikusok, hiszen a betegellátás legfontosabb szempontja a betegek biztonsága.

A gyógyszerek törzskönyvezéséhez a gyógyszerhatóságok – az Egyesült Államokban az FDA, Európában az EMEA – hozzájárulása szükséges. Míg azonban az originális gyógyszerek esetében elsősorban a hatásosságot kell bizonyítani a hatóságok felé, addig a biohasonló szereknél a referencia készítmény és a követő szer közötti különbségeket kell kimutatni. Az EMEA gyógyszerbefogadása automatikusan érvényes hazánkra nézve is, ami azt jelenti, hogy az a gyógyszer, amelyet befogad az európai gyógyszerhatóság, Magyarországon is alkalmazható az adott betegség kezelésében. Hazánkban a gyógyszerek mellékhatásait az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) felé jelentik az orvosok, illetve közvetlenül a betegek. A mellékhatások bejelentése igen fontos, mivel elősegíti a gyógyszer biztonságos alkalmazását – hívta fel a figyelmet Dr Boér Katalin. Mint arról tájékoztatott, ahhoz, hogy az onkológiában alkalmazni lehessen egy adott gyógyszert, három pillérre van szükség: orvos-szakmai terápiás irányelvre, törzskönyvre és finanszírozásra. Hogyan kerül forgalomba egy originális gyógyszer? Akár kémiai, akár biológiai szerről legyen szó, át kell esnie az összetételt ellenőrző, minőségi vizsgálatokon, nem klinikai – állatkísérletes, vagy laboratóriumi – vizsgálatokon, valamint humán klinikai vizsgálatokon. Ez utóbbiak első fázisában a szer először kerül kipróbálása emberen, a második és (legtöbbször) harmadik fázis alapján pedig megtörténhet a gyógyszer törzskönyvezése.  A biohasonló szerek esetében jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a minőségi vizsgálatokra, hiszen az eredeti gyógyszerekkel korábban elvégzett klinikai vizsgálatok hivatkozási alapnak minősülnek. A klinikai vizsgálat célja az originális szerek esetében a hatásosság bizonyítása, végpontja általában a teljes túlélés, a betegségmentes túlélés és a távoli áttétmentes túlélés. Ezzel szemben a biohasonló szerek esetében azt kell igazolni, hogy legalább olyan hatásosak, mint az eredeti molekula. Mindkét esetben igen fontos vizsgálati kritérium a biztonságosság. Ezért a gyógyszergyártók a törzskönyvezést követően gyakran kezdeményeznek ún. Fázis IV. vizsgálatokat, amelyek kimondottan a gyógyszerbiztonság további alátámasztását szolgálják, betegek ezreinek követésével.