Júniusban lett volna nyolcvanhét éves. Bár fogyó életenergiával, lábon kihordott betegségekkel, de nagy elszántsággal és önfegyelemmel tette a dolgát. Olyan odaadással szervezett és írt, mintha aktív korúként, főállásban tenné. Évek óta mondogatta, hogy „állva akarok meghalni”. Mindvégig cselekvő embernek maradni. Ehhez példaképeket keresett és talált. Combnyaktörés és következményei vitték el.
Nehéz és tapasztalatokban gazdag életútja volt. Széles műveltségét polgári neveltetése, tanítónői, tanári (ELTE), bölcsészdoktori képzettségei mellett nyitottsága, sok utazása a világban, a művészetek iránti fogékonysága, olvasottsága alapozta meg.
Tisztelte az embert, a tisztességes viselkedést és az adott körülmények között elérhető, átlagos fölötti emberi teljesítményt. Hitt a közösség alkotó erejében. Gyakorlott pedagógusként kiválóan tudott emberi kapcsolatokat ápolni, összehozni, feladatra szervezni. Amikor a lakásán beszélgettünk, dolgoztunk, sűrűn csörgött valamelyik telefonja. Kollégák, barátok, ismerősök keresték. A munka nagyobbik felét maga végezte, mert biztos akart lenni a részletekre figyelésben, a siker biztonságában. Ha csak okot talált rá, dicsért. Az hatott, majd bevont, amikor lehetett.
Mi volt az ő nyeresége a sok elvégzett ingyenmunkáért és a zsebéből finanszírozásért? „Alkotok,tehát vagyok.” Megélni az értelmes, tartalmas életet. Hasznos akart lenni nyugdíjas korban is. Ez sikerült Dr.Szalontai Évának. Kreatív emberként mindig talált magának feladatot.
A vele együtt dolgozóknak,a társaságában lévőknek is élményt nyújtott. „A belső motiváción alapuló elmélyült munkavégzés flow élménnyel jár” (Prof. Dr.Csíkszentmihályi Mihály).Ő ezt élte meg és újra meg akarta élni,a vele közösen munkálkodókkal együtt. Ez volt személyisége varázsának egyik eleme. Odafigyeléssel, elfogadással jó érzést váltott ki az emberekből, amit viszonoztak. Máig tisztelik és köszöntötték volt tanítványai. Sokan tisztelték és szerették. Szívesen mutatta fel jó példának az átlag fölött hatni tudó, kiemelkedő emberi teljesítményt.
Ehhez felhasználta a sajtó eszközeit, a kollégák segítségét is .Nem számított ki honnan jön, mekkora a társadalmi elismertsége van, hány éves, él-e még. Erre példa két utolsó szakosztályi rendezvénye. 2015.december 2-án a 90 éves Makk Károly filmrendezőt ünnepeltük meg a MÚOSZ székház (Sajtóház) teltházas nagytermében. 2016.február 15-én néhai Simándy József operaénekesre emlékeztünk, születésének 100 éves évfordulója alkalmából. A fő szervező, a rendezvény kitalálója ezúttal is Dr. Szalontai Éva volt. A legfőbb segítője a megemlékezésben Simándy József özvegye, Hegedűs Judit balettművész volt. A műsoros emlékesten neves operaénekesek, pályatársak, más művészek léptek fel, iskolások énekeltek, zenéltek. A Mikszáth terem zsúfolásig megtelt. Sorra gratuláltak a feldobott vendégek Évikének ehhez a csúcsrendezvényhez. Ő fáradtan és boldogan fogadta. További indíttatást kapott a munkához. Még sok terve volt. Panaszkodott a fizikai korlátaira, de kifelé tartotta magát. Ő sem ért rá eleget foglalkozni az egészségével, ahogy az általa is tanított nép sem. Szenvedélyesen szerette a vizet és az úszást. A legutóbbi időkig rendszeresen úszott, hogy karbantartsa fizikai állóképességét. Maga vezette autóján közlekedett.
Sokat beszélgettünk a lakásán, rendezvényeken, telefonon az elmúlt huszonegy évben, amióta ismertem. Elemeztünk, terveztünk, tanácsokat kért és ő megcsinálta a lehetetlent is.
Rámenősen, sok munkával, lerázhatatlanul, az utómunkálatokra is odafigyelve. A résztvevőknek, segítőknek megköszönte, az újságcikkeket megírta, másoktól bekérte és elküldte az érintetteknek. Tudta, a partnernek is igénye van arra, hogy kapjon valamit, pl. sajtómegjelenést.
Diplomatafeleségként, színvonalas rendezvények felelőseként és résztvevőjeként ismerte a protokolláris szabályokat. A szakma mellett stílust lehetett tőle tanulni. Erre finoman figyelmeztetett is. Korábban több társadalmi esemény háziasszonyaként is szerepet vállalt.
Ötvenkét (52) éve volt újságíró és MÚOSZ-tag. Első cikke illett tanári képzettségéhez, az Amerikai Egyesült Államok oktatási rendszeréről szólt. Pályája során több mint kétezer cikke, több tanulmánya és tizenöt könyve jelent meg. „Gyalog újságíró”-nak tekintette magát, akit talán észre sem vesznek a menők mellett. MÚOSZ-tagsága alatt több módon is szolgálta a szakmai közösségét, amely a legfőbb életközege volt. Meggyőződése volt, hogy erre a szervezetre szüksége van az újságírótársadalomnak. Odafigyelt az elesettekre, az idősekre, a fiatalokra, a pályakezdőkre. A sajtómunkát a népét felemelő értelmiségi szolgálatnak tekintette. Népe alatt a világ összmagyarságát értette. Korábban elhalt férje révén részben Svédországban élt és újságíróskodott. Akkreditált ausztrál tudósító volt. Kiemelt témakörei a mezőgazdaság és vidék, az egészségtudatosság, a kultúra és a világ magyarsága.
Elutasította a féloldalas életeket eredményező, beszűkült tudatú, anyagias, betegesen énközpontú, a gyengéket és az időseket figyelmen kívül hagyó társadalmi tendenciákat. Értékrendjében a teljes élet és egymás megbecsülése állt az első helyen. Szeretettel ápolta kapcsolatát egyetlen gyermekével, D
omaniczky Ákossal és családjával. Nagy örömöt jelentett számára az együttlét három unokájával, Ákossal, Lillával és Olivérrel.
Gazdagítónak fogadta el a társadalom sokszínűségét és kívánatosnak gondolta a társadalmi békét. Ezt tapasztalta világjárása közben sok helyen és követendőnek tartotta.
Ő is vágyott a pozitív visszajelzésekre, az elismerésekre. A realista kritikát elvárta. Ott lehettem, amikor a Magyar Kultúra Lovagja címet kapta, amikor megkapta a MÚOSZ Aranytoll kitüntetését és 2016.március 11-én a Pesti Vigadóban, amikor Balog Zoltán minisztertől (EMMI) átvehette a köztársasági elnök kitüntetését, a Magyar Arany Érdemkeresztet.
Jó volt látni az örömét. Erkölcsi elismerések a megpróbáltatások és a dolgos évtizedek után, a katonatiszt édesapja jogán vitéz Dr.Szalontai Évának, akinek legfőbb példaképe mindvégig az édesanyja volt.
A fizikai test elmegy, de a szellemisége, munkássága, gyümölcsei, nevelése, írásai itt maradnak. Ahogyan ott lesz továbbra is az őt szerető és tisztelő emberek lelkében.
Legközelebb 2016.június 09-én találkozunk vele áttételesen, a VI.MÚOSZ Életmód Napon a Sajtóházban. A majdnem 87 éves Dr. Szalontai Éva újságíró utolsó rendezvényén, e földi világban. Azt üzente a kórházi ágyról, hogy minél többen legyünk ott. Megérdemli.
