Négy éve, 2017 tavaszán a Népszabadság-ügy utórengései nyomán választottak meg a MÚOSZ elnökének. A szakszervezeti frontvonalról érkezve az érdekvédelmi profil erősítésére, a MÚOSZ – e téren akkoriban nem sértetlen – renoméjának helyrehozására és kikerülhetetlen feladatként a gazdálkodás rendbetételére tettem ígéretet a küldötteknek a tisztújító küldöttgyűlésen.
Annak ellenére, hogy a szervezetet súlyos, több tízmilliós adósságok terhelték (adótartozás, hiányzó kauciók stb.), amelyekről csak a megválasztása után értesült az új elnökség, négy olyan év van mögöttünk, amikor a MÚOSZ minden számláját kifizette, nincs adóssága, nem szorul és nem is szorult hitelfelvételre. A veszteséges tihanyi üdülőt idén januárban a további veszteségtermelés megelőzése érdekében a küldöttgyűlés döntése nyomán, pályázat és licit útján eladtuk, de a vételára hiánytalanul a MÚOSZ számláján van, a befolyt pénzt nem kellett veszteségpótlásra használni, a szervezet gazdálkodásában nem játszott szerepet – arra vár, hogy az új összetételű küldöttgyűlés és elnökség kiválassza a vagyon értékét megőrző, egyben rendszeres bevételt is biztosító befektetési lehetőséget. Vagyis a gazdasági egyensúlyunk – a budapesti székházat is érintő irodapiaci válság ellenére – helyreállt, amiben a takarékos gazdálkodás mellett annak is szerepe volt, hogy máig nem vettem föl a küldöttgyűlés által megszavazott elnöki tiszteletdíjat.
Az érdekvédelem terén jól működő tagi jogsegélyszolgálatot alakítottunk ki, megnyitottuk a korábbi elnöki tereket az átmenetileg vagy tartósan munkahely nélkül maradt kollégák előtt, és minden olyan esetben fölléptünk (hazai illetve európai fórumok előtt is), amikor erőszakos lapbezárásokra, újságírók listázására, fenyegetésére került sor. A MÚOSZ és a szakmai társszervezetek határozott közös kiállása immár negyedik éve gátolja az erőszakkal, felülről megszervezni tervezett újságírói kényszerkamara létrehozását. Partnereinkkel (egyebek mellett a Klubrádióval és a Mérték Médiaelemző Műhellyel) együtt több panaszbeadványt is intéztünk az Európai Bizottsághoz az uniós jogot is sértő magyar médiaviszonyok miatt – ezek jelenleg vizsgálati szakaszban vannak.
Mindez átvezet a MÚOSZ renoméjának kérdéséhez: négy évnyi kormányzati ellenszél dacára ismét fontos tényezői vagyunk a hazai és az európai közéletnek, a véleményünknek és az állásfoglalásainknak súlya van a nyilvánosságban és az uniós politikában, az EU intézményei és a nemzetközi médiaszervezetek rendszeresen kérnek tőlünk tájékoztatást a hazai médiahelyzetről. A most záruló ciklusban alapított új díjainkat (Magyar Sajtódíj, Európánkért-díj, Földes Anna Interjúdíj – ismerik és elismerik. Mindennek hatására a MÚOSZ taglétszáma a tavalyi évben – hosszú évek óta először – több száz fővel nőtt.
Az elmúlt négy év történései és tapasztalatai kijelölik azt a programot, amelynek megvalósítása érdekében elnökjelöltként ismét a tagság és a küldöttek bizalmát szeretném kérni.
1. Az újságírás felszabadítása a politikai nyomás alól
Teljesíthetetlennek látszó küldetés, mégsem kikerülhető: mindenki, aki ebben a szakmában dolgozik, pontosan tudja, milyen eszközökkel és energiával szűkíti a tőle független nyilvánosság fórumait és a médiában dolgozók szerzői-szerkesztői szabadságát a kormányzati hatalom. Nincs még egy ország a világon, ahol 2010 óta annyit romlott volna a sajtószabadság helyzete a vonatkozó nemzetközi listák szerint, mint Magyarországon. Egy sajtószakmai szervezetnek ma nem lehet fontosabb feladata e gyászos tendencia megállításánál és megfordításánál. Ehhez egységes, erős, a médiaszabályozás várható reformja idején megkerülhetetlen MÚOSZ-ra van szükség, amely a mindenkori kormány tárgyalópartnere a sajtó működését, az újságírók javadalmazását, nyugdíját, egészségbiztosítását stb. érintő valamennyi, régóta rendezésre váró kérdésben.
2. A vidéki újságírók helyzetének, foglalkoztatási körülményeinek javítása
A magyar nyilvánosság és az újságírók helyzete (a kettő természetesen összefügg) vidéken a legelszomorítóbb. Ezt a MÚOSZ önmagában nem tudja megváltoztatni, de a most záruló ciklusban is tető alá hoztunk egy projektet a vidéki sajtó műhelyeinek támogatására – az amerikai követség a MÚOSZ székházában jelentette be –, és csak a kormány közbelépése akadályozta meg a megvalósítását. Minden hasonló lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy a vidéki nyilvánosság levegőhöz jusson, és az újságírás Magyarország összes megyéjében újra megbecsült és független foglalkozássá válhasson – bízom benne, hogy ebben 2022 után a politika is partner lesz.
3. A MÚOSZ független és fenntartható működésének biztosítása
A veszteséges tihanyi üdülő eladásából származó forrás lehetőséget teremt rá, hogy annak megfelelő befektetésével a szervezet olyan rendszeres bevételhez jusson, amely szakmai programjainkhoz, jóléti szolgáltatásainkhoz és szervezeti életünkhöz is fedezetet biztosít. Ennek a befektetési lehetőségnek a teljes tagság véleményének kikérését követő, pályázati úton történő kiválasztása és megvalósítása lesz a következő ciklus legfontosabb gazdasági feladata, amely hosszú távra meghatározza majd a MÚOSZ jövőjét. Ha sikerül, akkor Magyarország legnagyobb taglétszámú sajtószakmai szervezete tartósan megáll a lábán, szilárdan képviselve a szabad és sokszínű tájékoztatás alapelveit, értékes szolgáltatásokat nyújtva mindazon tagjainknak, akik a legnehezebb időkben is kitartottak a szövetség mellett. Közben pedig a fentiek nyomán a szövetség vonzereje is megnő a fiatalabb újságíró-generációk körében, hiszen nem csak azt látják majd, hogy mit képviselünk, hanem azt is, hogy milyen előnyöket nyújt számukra a tagsági viszony.
4. A Sajtóház megújítása
A Vörösmarty utcai székház jelenleg a MÚOSZ legnagyobb vagyoni értéke. Elképzelésem szerint – amelyet a jelenlegi küldöttgyűlés a tisztújítás után felálló, új összetételű testület hatáskörébe utalt –, a tihanyi üdülő vételárának egy kicsiny hányadából létrehozzuk a székház számára azt a felújítási alapot, amellyel egy ilyen értékű épületnek rendelkeznie kell a biztonságos működéshez (nem azért, hogy elköltsük, hanem azért, hogy a váratlanul, de rendszeresen jelentkező nagyobb állagmegóvó kiadásokra tartósan legyen fedezet). Meg kívánom vizsgálni annak lehetőségét is, ki lehet-e alakítani valamilyen szállásmegoldást az épületben a vidéki kollégák budapesti útjaihoz. A székházat a kulturális funkció megtartása mellett már a most záruló ciklusban kinyitottuk az újságírók és a szakmai rendezvények előtt (a fiatal újságírókat vonzó programoknak jelentős szerepük volt az új tagok verbuválásában). Ezt a folyamatot a vírus megakasztotta, de a járvány elmúltával mindent meg fogok tenni azért, hogy a Sajtóház újra az újságírók igazi otthona, a szakmai közélet egyik centruma legyen.
5. Betű, kép hang
A MÚOSZ egyik legnagyobb értéke, hogy a tartalomelőállítás összes fontos szakmáját tömöríti, az újságíróktól a fotográfusokig, a tördelőktől, korrektoroktól a grafikusokig és karikaturistákig, a rádiósoktól a PR-szakembereken át a videósokig és a tévésekig. Ezt a sokszínűséget a szakosztályi struktúránk is tükrözi. Az elmúlt négy év fontos vívmánya, hogy sikerült érdemi forrást biztosítani a szakosztályi programokhoz, és hogy a Magyar Sajtófotó pályázat és kiállítás, illetve a fotóriporter-képzésünk nem csak megőrizte, de növelte is a presztízsét. Itt tehát egy olyan élő hagyományról van szó, amelynek a folytatása és a kiteljesítése a cél, reményeim szerint kibővülő anyagi eszköztárral.
Tisztelettel kérem, hogy mindazon tagtársak és küldöttek, akik egyetértenek ezzel a programmal, és részt vennének a megvalósításában, támogassanak a szavazatukkal.
Hargitai Miklós
a MÚOSZ elnöke