Kedves Kollégák!
A MÚOSZ tagsága 2021-ben a tisztújítási folyamatban érvényesen küldöttnek választott, és több alelnöki jelölést is kaptam.
Tekintettel arra, hogy nem magam jelentkeztem alelnöknek, illetve arra, hogy a mostani helyzetben nem papíron gyűjtöttük a jelöléseket, és ennek nyomán a vártnál és reméltnél több küldöttet választott meg a tagság, köztük olyanokat, akik engem nem feltétlenül ismernek személyesen, néhány dolog tisztázását fontosnak tartom, bemutatkozás jelleggel.
Soha, a tudatos életemben egyetlen posztra, megbízatásra, tisztségre nem jelentkeztem (vállaltan ki is maradtam díjakból, elismerésekből, ahova pályázni kellett volna). Ezzel együtt úgy alakult az életem, hogy 11 éves korom óta (ötödik általános) mindig volt valamilyen társadalmi megbízatásom (kivéve azt az időt, amikor tartósan külföldön dolgoztam), a kultúrfelelőstől a csúcsvezetőig. Ez megtanított arra, hogy a társaim bizalmából fakadó megbízatást nem utasíthatom vissza, de arra is, hogy ennek megfelelni nem mindig könnyű, sokszor nem kívánt, nem kért és nehezen viselhető felelősséggel jár.
Nem hirdetek programot. Egy alelnöknek nem lehet önálló programja. Feladata minden erejével támogatni a megválasztott elnököt, legfeljebb eltérő véleménye, hangsúlyai, gondolatai lehetnek, de semmiképpen sem saját, a csúcsvezetőétől eltérő törekvései. Tehát az egyik mondandóm, hogy senki ne támogasson engem, aki a megválasztott elnök programjához képes valamiféle ellensúlyozást vár tőlem. (A magam választása, hogy a megválasztott vezető személyéhez viszonyítva tudom-e vállalni a támogatói szerepet, vagy visszalépek.)
Működtetek egy szervezetet, amelyről – ez a választási viták során kiderült – sokak véleménye az, hogy többet és hasznosabbat nyújt a tagjainak, mint a MÚOSZ. Ha ez nincs is így, fel tudom ajánlani tapasztalataimat, tudásomat. Tény, hogy a Sajtószakszervezet, amelynek élén állok, nemzetközi kapcsolataiban, külső intellektuális hátterében, szolgáltatásaiban, a nemzetközi szolidaritás kiépítésében, a munkaügyi, munkavédelmi, bér- és hasonló vitákban jelentős eredményeket tud felmutatni. (Nagy kunszt, mások a feladatai és a jogosítványai – vethetjük közbe joggal.)
Van még egy megfontolandó részlet: a mostani „szervezetszakadás”, vagy annak veszélye egyetlen dologból fakad, és ez a tihanyi üdülő eladása. Itt én a legkövetkezetesebben a megtartás mellett álltam ki, amig két tényező nem kényszerített az álláspontom megváltoztatására. Az egyik, hogy a máshonnan nem pótolható veszteség végül magát a szervezet létét fenyegeti. A másik, hogy a demokratikusan megválasztott, általam is támogatott vezetők tisztességét alapos tapasztalati ok nélkül nincs okom kétségbe vonni. A demokrácia már csak ilyen. A bizalmat delegáljuk, de ezzel felhatalmazást is adunk a cselekvésre. És amig a cselekvés nem káros eredményű, illetve amig a megbízatás időtartama nem jár le, nincs jogunk csak érzelmi alapon megvonni ezt a bizalmat.
Az igazi dilemmám viszont az, hogy a velem ebben a kérdésben nem egyet értők között barátaim, évtizedes harcostársaim, tanítóim, nevelőim, engem (remélem) újságíróvá faragó emberek vannak. Egyikükről sem vagyok hajlandó ellenségként, igazából még csak ellenfélként sem gondolkodni. Más véleményen vannak most, punktum. El nem tudom képzelni, hogy szervezetünkben is eljön a „vagy ők vagy mi” időszaka, hogy az ilyen gondolkodás gyökeret ver. Az belefér az alelnöki szerepkörbe, hogy úgy gondoljam: aki belül van, de nem ért velünk egyet, annak is legitim a véleménye. Azt is meg kell hallgatni. Arról is meg kell állapítani, hogy milyen a támogatottsága és mennyire valós az érvrendszere. Visszamenőleg ezt ugyan nem akarnám. Igenis el kell fogadni, hogy volt pályázati kiírás, hogy voltak feltételek, hogy az ígéret és a rokonszenves jövőkép nem tény, hogy őszinte szándék esetén lett volna mód azt beilleszteni az elvárások rendszerébe. Hogy egyértelműbb legyen, nem szeretném, ha még mindig a vitorlázó gyerekek kiírásba nem illeszkedő, nem egyértelmű és garanciákkal nem kellően körülbástyázott ajánlatféléjére hivatkozva mondaná azt bárki, hogy a jobb ajánlatot elengedve döntött a vezetés az eladás mellett. Napóleon több könyvet írhat Szent Ilonán, hogy ha Ney nem akad el a sárban, hogy ha Blücher nem ér oda időben, hogy ha Wellington elhibázza itt vagy ott, de egyet nem tehet: nem változtathatja meg a végeredményt és nem kérdőjelezheti meg, hogy ami történt az úgy, ott, akkor és visszavonhatatlanul megtörtént.
Aki mindezekkel egyet tud érteni, az szavazzon rám, már ha az elnökválasztás eredménye úgy alakul, hogy magam is jó szívvel és teljes tetterővel harcba tudok szállni az alelnöki megbízatásért.
A legjobbakat mindenkinek:
M. Lengyel László