Magyar emlékek – pályakép szóban és írásban

Rendhagyó könyvbemutató helyszíne volt a napokban a budapesti Sajtóház. Farkas József György, Aranytoll életműdíjas kollégánkkal, a Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály örökös tiszteletbeli elnökével, a „Magyar emlékek a nagyvilágban” című kötet szerzőjével beszélgetett Kárpáti János, a Klubrádió MÚOSZ Európánkért díjas munkatársa. Sok szó esett természetesen az idei könyvhétre megjelent remek kiadványról, ám a két újságíró – a hely szellemének adózva – sziporkázóan sztorizott, „szakmázott” az évtizedeken át végzett tudósító munkáról, élményekről is.

Szegedi és moszkvai egyetemi tanulmányai után Farkas Jóska (így ismerik és emlegetik pályatársai) a hatvanas évek végétől 1984-ig a Magyar Televízió híradójának szerkesztőjeként járta a világot, ez után a Népszabadság külpolitikai rovatához igazolt át. Volt moszkvai, berlini, majd prágai (plusz pozsonyi) állandó tudósító, de – mint nevetve mesélte – nem sok szerencsét hozott ezeknek az országoknak, hiszen a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia egyaránt megszűnt, vagy felbomlott.

Dedikálás a Sajtóházban…

Akármerre fordult meg Indiától New Yorkig, Stockholmtól Taskentig, sokfelé magyar emlékekbe botlott. Közismert, hogy honfitársaink a földkerekség összes zugába eljutottak (és eljutnak ma is), s ennek sokszor nyoma is marad – egyebek mellett temetőkben, emléktáblákon és más formában. Farkas József György ezeket a „jeleket” gyűjtötte, gyűjti és teszi közzé színes írásaiban évtizedek óta. Ilyen cikkei először 2000-ben, a magyar államiság millenniumi évében a Népszabadság hétvégi mellékletében jelentek meg, majd az újság online változatában láttak napvilágot, újabban a világhálón is olvashatók. (Főként az infovilag.hu, az erdélyi káfé főnix, illetve a szlovákiai muzsa.sk honlapon.) A Kossuth Kiadó ebből a páratlan gyűjteményből válogatott csokorba mintegy másfélszáz írást – térben és időben áttekintve a nagyvilágban kalandozó magyarok megörökítését a honfoglalástól a világűrig.

… és az Ünnepi Könyvhéten, a Dunakorzón

Alapos, informatív és szép kötet a Magyar emlékek a nagyvilágban, amely akár útikalauzként is használható. Nem mindenütt járt személyesen a szerző – ahogyan erre szerényen föl is hívta a figyelmet a beszélgetés során –, voltak segítői, akik képet, „anyagot” küldtek a számára. (Nem is akárkik: például Kovács László volt uniós biztos, egykori külügyminiszter, vagy Szent-Iványi István korábbi ljubljanai nagykövet, akik a beszélgetésen is megjelentek.) Ezek után „csak” meg kellett írnia a cikket Farkas Jóskának, ami nem esett nehezére. Mert bár eredetileg diplomatának készült (az angol, a hindi, az orosz mellett még pár nyelven tud), vérbeli újságíróként fordulatosan használja a magyart.

Nem szerepelnek a könyv lapjain, de nem érdektelenek azok a körülmények, ahogyan a tudósító az információk birtokába jutott. Hol a véletlen szerencse segítette, hol az előzetes alapos tájékozódás, lexikonok, kézikönyvek lapozgatása. A hadisírok, emléktáblák (felújítás utáni) átadó ünnepségeire tudósítóként kapott meghívást, de nemegyszer turistaként, szabadidejében zarándokolt el egy-egy helyszínre, ha „fülest” kapott. Igencsak meglepődött, amikor a németországi Bad Dürrenbergben megmutatták azt a kőtömböt, amely a hunok fölött 933-ban aratott német diadalnak állított emléket. Természetesen I. (Madarász) Henrik korszakos sikeréről van szó: a német király ekkor mért súlyos vereséget kalandozó őseinkre Merseburg mellett.

Az egykori Karlsbadban (Karlovy Vary), a Zámecký vrch utcában tábla jelzi, hogy a fürdővárosban kúrálta epebántalmát Arany János; Brüsszelben a vasfüggönyt fölszámoló Horn Gyulára mellszobor emlékeztet az EU-központban; Genfben pedig Bocskai István kőbe vésett alakját láthatjuk a kálvinizmust pártoló történelmi személyiségek sorában.

Farkas József György nem felejti el megemlíteni, hogy a fejedelem nevét – hibásan – y-nal örökítette meg a kőfaragó, ahogyan szóvá teszi azt is, hogy milyen elhanyagolt állapotban van a brezáni Rákóczi-emlékhely a mai Ukrajnában.

A számba vett emlékek helyszínei mind-mind a történelmi Magyarország határain kívül esnek – vagyis „a nagyvilágban”. Szándékosan végezte gyűjtőmunkáját ennek az alapelvnek a jegyében a szerző. S hogy mi maradt ki a kötetből? Legalább további félszáz relikvia – alapvetően terjedelmi okokból. Ugyanezért hagyták ki a szerkesztők a névmutatót és közöltek néhány képet méltatlanul kis méretben – a rossz felbontásra hivatkozva. (A hibákat érdemes volna egy bővített, második kiadásban kiköszörülni.)

Külön kötetbe kívánkozik a gazdag tudósítói pálya megannyi anekdotikus története. Honnan tudott az NDK pártlapja, a Neues Deutschland Jóska tehetetlen szerelőműhelye számára alkatrészt szerezni lerobbant szolgálati Zsigulijához? (Természetesen Nyugat-Berlinből.) Hogyan sikerült előzetesen kiszimatolnia Nixon „szigorúan titkos” programját a Szovjetunióban (a moszkvai tévé KGB-közeli „külföldi tudósítói szekciójának” segítségével). Hogyan vonta ki a vámvizsgálat alól mózeskosárban cipelt csecsemőjét a seremetyevói repülőtéren? Nem vizsgálták át a pelenkáját, nem kobozták el a kisdedet, Józsika azóta egészen nagyra nőtt. Ahogyan öccse, Farkas Péter is: ő fotózott a Sajtóház könyvbemutatóján…

Toronyi Attila

Önnek ajánljuk