Kis művek – nagy mesterek

Szecessziós ex librisek. Dr. Horváth Hilda művészettörténész előadása a Szecesszió Világnapja alkalmából az Iparművészeti Múzeumban, 2017. június 10.

Az előadás két, közelmúltban megjelent sorszámozott bibliofil minikönyv alapján készült. A kötetek Külföldi szecessziós ex librisek és Magyar szecessziós ex librisek címmel láttak napvilágot, magyarul és angolul. Megvásárolhatók: a www.antikva.hu honlapon.

Sokan jöttek el az Iparművészeti Múzeumba dr. Horváth Hilda művészettörténész, a Szecesszió Világnapja alkalmából megtartott előadására [Fotó: Fábry János]

Az ex libris latin eredetű szó: könyvekből, könyvek közül jelentéssel. A fogalom sokszorosított grafikai technikával készült lapot jelent, amit eredendően a könyvtábla belső oldalára ragasztottak. Tulajdonképpen tulajdonjegy, amely a 19-20. század fordulóján már többnyire elszakadt a könyvtől, önálló grafikai műfajjá vált. Az ex libris lényegében a kisgrafika epigrammája, amely kis felületen művészi igénnyel, sokféleképpen jeleníti meg, mutatja be a tulajdonos személyét. Felirat nélkül nincs ex libris, függetlenül attól, hogy beragasztják-e a könyvbe vagy sem.

Moser, Koloman: Ex libris-Fritz Waerndorfer (1903)
Moser szimbolikus ex librise a mecénás, nagyiparos Waerndorfer részére készült. A háttérben felmagasodó, óriási, rezzenéstelen arc Klimt Pallasz Athéné portréjával rokon. Az előtérben lévő három figura Beardsley nőalakjainak bécsi utódai. Ők, Párisz ítéletének főszereplői vagy éppen Sorsistennők? Komorságuk ez utóbbi értelmezést erősíti.

A századfordulón Európában mindenütt fellendült az ex libris-élet. Gyűjtőegyesületeket alakítottak, kiállításokat rendeztek, kiadványokat publikáltak, pályázatokat írtak ki. Az első magyarországi ex libris-bemutató 1903-ban az Iparművészeti Múzeumban volt. 1906-ban, szintén a múzeumban, a Gyermekvédő Liga kiállításán az ex libriseket kifejezetten a gyűjtők szerint csoportosították. 1913-ban az első modern értelemben vett gyűjtőegyesület, a Szt. György Céh szervezte meg ex libris-tárlatát, amelyet díszes kiadvány kísért.

Wilm, Hubert: Ex libris-Dr. Herm. Haymann (1907)
Az ábrázolt téma tragikumát feledtetik a színek, az aranyalmát termő zöldellő fa, az evilági hívságok: a női szépség, a pompás ruha és a frizura, a rózsák, és talán a zene is, bár a Halál szólaltatja meg a fuvoláján. Wilm a müncheni Jugend c. művészeti folyóirat munkatársa volt. Műveiben a lényeget igyekezett megragadni, függetlenül attól, hogy milyen technikával készítette lapjait.

Az Iparművészeti Múzeumban már nagyon korán gyűjtötték az ex libriseket. Három nagy magángyűjtemény bekerülése tette naggyá, a világon az egyik legnagyobbá a múzeum kollekcióját. Rozsnyay Kálmán író, színész, „világfi” kollekciója kb. 4.000 lapos, elsősorban angol anyaga jelentős. Kühnemann Viktor szintén többezres gyűjteménye főként eredeti grafikai technikával készült kisgrafikákkal dicsekedhet. A legnagyobb magyar ex libris-gyűjtő, dr. Soó Rezső botanikus professzor több mint 60.000 darab kisgrafikáját 1969-ben adományozta a múzeumnak.

A szecesszió stíluselemei igen korán megjelentek a grafikai művészetekben, a könyvművészetben és az ex libriseken. A szecesszió a Gesamtkunstwerk-gondolat jegyében mindent meg akart újítani, mindent, ami az embert körülveszi. Ugyanazok a stíluselemek láthatók minden műalkotáson. A művészek a tárgyi világ minden részével, a teljes környezetkultúrával foglalkoztak. A legkitűnőbb egyéniségek is terveztek kisebb alkotásokat, így a megújított könyvművészettel párhuzamosan az ex libris-kultúra is felvirágzott.

Kozma Lajos: Ex libris-Josef Strasser (1909)
Kozma kedvelte a motívumok centrális elrendezését: a kerek mezőbe illesztett kompozíció
ötletesen foglalja magába az olvasó figura hajlott alakját. A háttérben lévő különféle díszítőelemek és stilizált virágok a székely fafaragványok keménységét, ornamenseit idézik. A századeleji magyar ex libris művészet egyik fő forrása a magyar díszítőkincs volt.

A kor jeles alkotói közül éppúgy készített ex librist az angol Beardsley vagy éppen Crane, mint a cseh Mucha vagy a gödöllői művészek (Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor). Az előadás felvillantotta a szecessziós grafika fő irányait, kezdve az angol és skót mesterektől, az osztrák művészeken át a különféle nemzetiségű, sokszor általunk kevéssé ismert tervezőkig. Műveiken keresztül lehetőség szerint prezentálva azokat a tartalmi és kompozíciós elemeket, amelyek a kisgrafikákat és a nagyművészeti alkotásokat számos esetben egybefűzik. A külföldi és a magyar alkotók közül főként a legjelentősebbek bemutatására került sor, és azokra, akik a művészeti élet valamely területén különösen nagy szerepet játszottak, mint a karikaturista Faragó József is.

A szerzőről

Önnek ajánljuk