Fesztivál, olasz módra, avagy hogyan dagasztják a mozzarellát?

A június 15-ig tartó magyarországi Olasz Fesztivál, olyan volt, mint ahogyan az olaszokat általában elképzeljük: temperamentumos, olykor meglepő, de tagadhatatlanul csábító és finom…

A boldog élet titka talán, hogy valaki olasznak született. Mintha soha nem izgatnák magukat apróságokon, pontos kezdésen, szervezésen, viszont élvezik a finom ételeket, italokat – az életet! – és érzékük van az eleganciához.

Olasz sajt, magyar cseresznyével

A kulturális, valamint a divattal, kozmetikával foglalkozó eseményeknek sem volt híján a színes rendezvényekben bővelkedő két hét, de a főszereplő a gasztronómia volt. Pünkösd  hétfőn például egy hamisítatlan mozzarella kurzuson vehettünk részt. Aurelio Maggi sajtmester már szinte félig magyarnak számít, évtizedek óta él itt, és örkényi tejüzeme nemcsak a környéken ismert.

Bár ezúttal nem bivalytejből dagasztotta a jellegzetes fehér, nyúlós-szálas sajtot, ahogy az eredetileg készül, hanem teljes tehéntejből, de igazán itáliaira sikeredett és nem is hasonlított az ilyen-olyan hipermarketek hasonló nevű termékeire. A mozzarella – hasonlóan a többi olasz alapélelmiszerhez – egyszerű étel, mégis ínyencfalattá avanzsál, ha friss és valódi, és ha igazi paradicsommal, olajjal, bazsalikommal tálalják. Aurelio Maggi a kész sajtokat hazai cseresznyeágakkal körítve kínálta, amelynek friss zöldje és a ropogós gyümölcsök szemet gyönyörködtető élő dekorációt alkottak, igazán elegáns olasz-magyar csendéletet varázsolva a városligeti Platán étterembe.

Ha divat, akkor Itália

Nem a világmárkák kaptak helyet ezúttal a hazai kifutókon, hanem a fenntartható divat volt a jelszó. Ettől sokan idegenkednek, pedig érdemes a témával behatóbban foglalkozni és nemcsak környezetvédőknek, hiszen a mesterségesen felajzott divatipar elképesztő mennyiségű energiát pazarol azzal, hogy rákényszeríti a nőket a negyedévenkénti, vagy akár naponta történő impulz vásárlásokra. A spanyolviaszt az olaszok sem találták fel: úgy életben tartani és fejleszteni a divatipart, hogy az megfeleljen az etikus és ésszerű normáknak – ez még a jövő nagy kihívása lesz.

Eddig is tudtuk, hogy milyen sok az olasz világhírű divatmárka, és az ezekhez fűződő, hasonló nevű parfüm, de az itáliai kozmetikai cégeknek csak egy része jutott el a magyar piacra, akkor is inkább a professzionalista felhasználókhoz. Az olasz termékbemutatón olyan márkák is bemutatkoztak, amelyek szinte ismeretlenül akarnak a magyar kereskedelmi hálózatba – drogériákba, illatszerboltokba és fodrászatokba – betörni.

A jó bornak is kell cégér

Megismerkedhettünk például a ma még csak 4-5 hazai fodrászat által alkalmazott hajfestékekkel és hajápolókkal, a növekedést serkentő és a korpásodást állítólag kiküszöbölő termékekkel, újfajta sminkkollekcióval, spa termékekkel és Svájcban kikísérletezett, organikusnak hirdetett arcápoló családdal egyaránt.

Az egyik legérdekesebb termékcsalád, az Erbagil Estate, miből, másból,  mint szőlőből készült. Mint kiderült, a cég prosecco-t ugyanúgy gyárt, mint arckrémet – ebben is hasonlítunk, hiszen a tokaji aszúból is készülnek itthon kiváló arckrémek.

A statisztikai adatok szerint a kozmetikumok exportja 2016-ban Olaszországban elérte a 453 millió eurót, partnerországaink sorában Itália ezen a téren az ötödik helyet foglalja el.

A szakmai eseményeket, és általában a fesztivált sikeresnek ítélték az olasz szakemberek, akik tisztában vannak vele, hogy a jó bornak is kell cégér.  

Elek Lenke

A szerzőről

Önnek ajánljuk