A szombati küldöttgyűlés – a MÚOSZ életében valószínűleg példátlan, 9 órás hosszúságú vita után – 21 igen, 13 nem és 4 tartózkodó szavazattal úgy döntött, hogy a tihanyi üdülő értékesítése történjen meg, kössünk szerződést a liciten a legmagasabb ajánlatot adó pályázóval. Ezzel a sok szempontból kényszerű lépéssel a szövetség életében két korszak is lezárul: egyrészt a tihanyi nyaralásoké és rendezvényeké, amelyekhez az elmúlt évtizedekből számos tagtársunknak fűződnek szép emlékei, másrészt az eladásról több mint két éve folyó, konfliktusokkal terhelt vitáé. A felfokozott érzelmek érthető módon csak lassan csillapodnak le: mint az elmúlt két esztendő során kiderült, Tihany ügyében lehetetlen minden érdekeltet megnyugtató megoldásra jutni, ezért nem is volt más választásunk, mint a legkisebb kockázattal járó, vagy ha úgy tetszik, a legkevésbé rossz opció kiválasztása. Meggyőződésem, hogy a küldöttgyűlés pontosan ezt tette, és hogy a MÚOSZ működésének (elsősorban a tagjaink érdekében) minél hamarabb vissza kell térnie a megszokott kerékvágásba: a szövetség választott tisztségviselőinek a küldöttgyűlési döntés végrehajtásán, a szövetség gazdasági egyensúlyának biztosításán, a várható bevételnek a tagságot és a szervezet céljait szolgáló felhasználásán kell munkálkodniuk.
Biztos vagyok benne, hogy az értékesítésből befolyó pénz sorsáról sem lesz egyszerű dönteni. A küldöttgyűlés az elnökség ezzel kapcsolatos alapszabály-módosító javaslatát részben módosította, így az érvényes alapszabályi rendelkezések alapján a bevételt fő szabályként ingatlanvásárlásra kell fordítani (szándékaink szerint olyan módon, hogy a megvásárolt ingatlanok folyamatosan bevételt termeljenek, és a tagdíjak mellett ebből a befolyó bevételből lehessen a MÚOSZ működését illetve szolgáltatásait finanszírozni). A legerősebb garanciák mellett a legtöbb hozamot ígérő befektetési lehetőségeket pályázati úton fogjuk kiválasztani, az elnökség következő feladata ennek a pályázatnak az előkészítése és lebonyolítása, illetve egy befektetési szabályzat elkészítése lesz. A pályázat végeredményét természetesen nem lehet megelőlegezni, de a küldöttgyűlésen elhangzottak szerint elképzelhető olyan megoldás, hogy a bevételből bérlakásként hasznosítható lakásokat, illetve egy-két nyaralóapartmant vásárolunk, az ingatlanok kiadásából származó bevételeket pedig küldöttgyűlési határozattal felosztjuk a szakmai (például szakosztályi), a szociális és az egyéb tevékenységeink, valamint a tartalékképzés között. Én erre fogok javaslatot tenni az elnökségnek, tudva, hogy a pénzfelhasználásról szóló döntés (ugyanúgy, mint az értékesítés) 100 százalékban küldöttgyűlési hatáskör. Mindazonáltal, amint a vagyonhasznosítási elképzelések konkrétabb formákat öntenek, azokat is meg fogom osztani a tagsággal véleménykérési céllal.
Előző levelemre a tihanyi döntésig hátralévő idő rövidsége ellenére váratlanul nagy mennyiségű, döntő többségében pozitív visszajelzést kaptam, amit – a hasznos javaslatokkal együtt – szeretnék megköszönni a tisztelt tagtársaknak: nagy segítségemre volt a küldöttgyűlési ülés során, hogy a tagi véleményekre támaszkodva, a kapott válaszok jelentős részét szó szerinti változatban ismertetve tudtam érvelni az elnökségi álláspont mellett. Igyekszem a jövőben a hasonló tájékoztató leveleket rendszeressé tenni, és továbbra is köszönettel fogadom a tagtársaktól kapott észrevételeket, véleményeket.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az értékesítés folyamata korántsem zárult le. Hátra van még a szerződéskötés, a vételár kézhezvétele és a birtokbaadás. Bízom benne, hogy a teljes eljárás rendben, a pályázati kiírásban szereplő határidőkön belül, jogi buktatók nélkül lezajlik, mindez azonban a MÚOSZ gazdasági helyzetén a következő hónapokban még biztosan nem változtat.
Ezért is szeretném kérni a tisztelt tagtársakat, hogy – a szövetség és a magyar sajtó érdekében végzett munkánkat visszaigazolva - tartsanak ki a MÚOSZ mellett, és a 2021-es, sok-sok év óta változatlan mértékű tagdíjat befizetve segítsék a talponmaradást, az érdekképviseleti tevékenység folytatását. A magyar sajtónak nincs másik, a teljes szakma érdekérvényesítését felvállaló országos szervezete, ezért a MÚOSZ a maga szerepében pótolhatatlan, és az adott gazdasági-politikai környezetben nem számíthat másra, mint tagtársaink, azaz a magyar újságírás törzsgárdájának kitartására, elkötelezettségére és áldozatvállalására.
Azon fogok dolgozni, hogy a belső életünk mihamarabb rendeződjön, az értékesítés és a befektetés folyamata megnyugtató módon, a MÚOSZ tagjaitól érkező javaslatokat is becsatornázva lezáruljon, és hogy a remélt konszolidáció eredményeit a bővülő szolgáltatások formájában mielőbb a teljes tagság érzékelhesse.
Az eddigi segítséget megköszönve ehhez kérem a tisztelt tagtársak bizalmát és együttműködését az elnökségi ciklus hátralévő (a küldöttgyűlés döntése alapján legfeljebb májusig tartó) időszakára.
Tisztelettel:
Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke (elnok@muosz.hu)
